Már hatodik éve, minden szeptember elsején róvom ugyan azokkal a vontatott léptekkel az alagsor hideg folyosóit, mégis minden egyes alkalommal rá kell jönnöm, hogy bármikor el tudnék tévedni idelent, a pincehelyiségek között. Tekintetemet végig járattam minden egyes hatalmas kőtömbön, amik a talapzatául szolgáltak az iskolának. A csendet a zord folyosókon csupán puha lépteim, és a klubhelyiségből kiszűrődő néhány mardekáros diák gúnyos kacaja törte meg. Nem is értem, elsején minek tudnak ennyire örülni, azonkívül, hogy végre kitehették a kúriájukból a lábukat és most egymás szavába vágva mesélhetik el, hogy kinek gazdagabbak és tehetősebbek a szüleik. Valahogy már ez a téma sem igazán tudott foglalkoztatni. Ha belépek a klubhelyiségbe, ugyis mindenki elcsendesül, mert félnek, hogy valami rosszat mondanak, én pedig rögtön beköpöm őket apucinál, aki kivégzi a szüleiket a következő Halálfaló gyűlés alkalmával. Pedig még soha nem játszottam spiclit. Voltak itt mások, akik helyettem elvégeztek mindenféle piszkos munkát, ha pedig véletlen egy leheletnyit is bemocskolódtak volna kezeim, ugyis addig magyarázkodtak volna, amíg engem tisztára nem mosnak.
Pár pillanat múlva már megértettem, hogy miért méregettek érdekesen a folyosón. Ugyanis Mardekár Malazár nem volt rest a tudtomra adni, hogy valaki egy cetlit ragasztott a fenekemre, azzal a felirattal, hogy "Csapj le rá". Csak tudjam meg ki volt, aki ennyire meg akar szabadulni a nyamvadt életétől, és én segítek rajta. Nem kell ide apám, meg az a Benjamin sem, hogy megvédjen. Meg tudom védeni magam, főleg ennyi paraszttal szemben, akiknek minden gondolatukban valami perverz ötlet fogalmazódik meg.
Leszedtem farmeromról a cetlit, majd összegyűrtem, és neki vágtam Mardekár portréjának. Ismételten jól kezdődik az év. Furcsa, hogy még egyik idióta ismerősömmel sem futottam össze ide felé jövet, de mint tudjuk, ami kési, az nem múlik.
Még nem volt kedvem felmenni a szobámba, így inkább ledobtam magam az egyik kényelmes fekete bőrkanapéra. Kényelmesen végignyúltam rajta, térdeimet felhúztam, és pálcámmal kezdtem játszadozni. Ha meg tudom, hogy ki volt, aki ennyire viccesnek érezte magát, leátkozom a feje tetejéről az összes szál hajat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése