Chris és Bred

- Nem várj tök muris nézd, ott van Zoé meg Bred... az most vágte képen a lányt... gyere... . Húztam Lorát és indultam Bredhez, majd húztam be neki egyet. - Nem bánthatsz egy lányt.. - Ripakodtam rá aki felvont szemöldökkel nézett rám. Hopsz ezt elszúrtam...
- Ti kik vagyto? Még sosem láttalak itt tieket. - Kérdezte..
- Hát mi őő..csere diákok vagyunk Drumstrangból. Tegnap érkeztünk... - Böktem meg Lorát figyeljen. - én Christopher A.. Averay ő pedig Lora Hailey Dawson. - Mondtam ki a nevünket majd fürkészni kezdtem Zoé arcát. Hűű ez aztán üthetett.

- Volt egy kis afférunk semmi közötök hozzá, hogy mi volt. - Ripakodott rám én megvontam a vállam ő tudja és ezek utánfogtam magam és leültem az egyik fatörzsbe és anyámra gondoltam, hogy ez mi lehetett. Istenem kerüljünk ki ebből a ramazuriból.

Veszekedések, ez röhej.. Vivi akkor is jó csaj és Zoé is. Nem igaz, hogy Liamnak meg volt Zoé.. Megmondhatná ki a jobb. Becca vagy az anyja. Hehe Gonosz vigyor terül el a számon.
- Nem fogom be Lorcsi tubicám Gondolkozok, hogy kerülhettünk ide.. úgyhogy hangosan teszem meg. Megjelent anya, és utána változott meg minden ami azt jelenti, hogy ő változtathatta meg a dolgokat. létezik? Na mindegy szóval, ott vagyunk amikor mindenki balhézik mindenkivel..... hmm ezt a naplóban olvastam már.. - Fejeztem be és a tenyerem közé helyeztem a fejemet.

Lora

Hirtelen pördültem meg, majd találtam szembe magam Amarillával. Élőben még soha nem találkoztam vele. Beszélek hülyeséget, hiszen meghalt. Nem is találkozhattam vele. Viszont az emlékekben ő is gyakran szerepelt és ő is ott állt a képen. Mielőtt még szólhattam volna bármit is, a szoba megváltozott és egy Mardekáros hálószobává alakult át. Ide-oda kapkodtam a tekintetemet, majd az ágyon megpillantottam Zoet és Brendont. Tetszett a kis csaj húzása, de még nagyon fiatalnak nézett ki. Nem is értem mit akart tőle Darwin. Behúzódtam Chris mellé a sarokba, majd mikor kitárult az ajtó, nem vesztegettem az időt futásnak indultam, hogy kiérjünk mielőtt becsukódna.

- Mit műveltél? - förmedtem rá a srácra, ahogy kiértünk a folyosóra, majd neki dőltem egy üres falszakasznak és összefontam magam előtt vékony karjaiamat. - Hogy kerülnek ide? Tudod, te, hogy ez mit jelent? Legalább húsz évvel előrébb vagyunk, mint kellene lennünk. Még tervbe sem vagyunk véve. Vivianat és Nathanielt ismerve marják egymást és azzal vannak elfoglalva, hogy minél jobban megbántsák a másikat és fájdalmat okozzanak egymásnak - forgattam meg szemeimet.

- Gyáva, aki mondja Acerlot, megértetted? - sziszegtem az arcába és megragadtam ingjét. Velem nem fog így beszélni. Pálcámat észre sem vettem, de mellkasának szegeztem. Nem tűrtem a sértegetést. Főleg nem tőle. - Én, nem vagyok gyáva. Induljunk - biccentettem, majd pálcámat visszacsúsztattam nadrágom zsebébe. Lassan sétáltam végig a folyosón, bevárva Acerlotot, akinek be sem állt a szája.

- Bekussolnál végre? Ne nekem elemezgesd, hogy miért vágnád hátra az anyámat. Felőlem azt csinálsz vele amit akarsz, feltéve, hogy visszajutottunk az iskolába - suttogtam fojtott hangon, majd egy haalmasat ütöttem mellkasába. - Csend legyen, mert én még nem akarok meghalni. - Legalábbis nem egy másik világban. Ezt nem mondtam ki hangosan, mert ez a szerencsétlen képes lett volna és elveszi a pálcámat, mielőtt kárt teszek magamban.

Tovább sétálva egy sarkon hangos kiabálásra lettünk figyelmesek. Kik lettek volna, ha nem Nathaniel és Viviana. Anyám éppen az egyik páncél sisakját ragadta meg és vágta apám után. Ezek mindig így nyírták egymást? Hagy ne mondjam, hogy ezt a jó szokásukat mai napig megtartották. Ahoz képest egész jól meg vannak. Chase teljesen úgy néz ki mint apa fiatalon. Én inkább olyan keverék vagyok. De nem vagyok sem Nate sem Vivi, inkább Reina és Anastacia.

- Ezek meg vannak őrülve - mondtam hitetlenkedve, és anyámék felé böktem. Ebben a percben hajította el Viviana a páncél egy részét, melyet a többi is követett. Nate meg ugrált el előle. - Húzzunk innen, ezekből elég volt...

Christopher

Megemésztettem a látottakat, majd elvigyorogtam. Ijedten léptem hátra majd, néztem Lorára felvont szemöldökkel.
- Ezt én is kérdezhetném tőled... - Vontam fel a szemöldököm.
- Azt az emléket látta, amikor Brendon és Zoé megismerkedtek... És Sebastianék verekedtek.. - Mondta egy ismerős női hang, de nem fordultam meg. Gondolom ő rakta bele a merengőbe az emléket. A pálca kiesett a zsebemből.
De hisz anya meghalt ő nincs is itt, egy szellem akkor is. Felvettem a pálcámat, nem szólaltam meg csak hallgattam / Hallgattuk.
- Az emlék a 17 éves mi voltunkat mutatta. Ilyenek voltunk De vannak akik változnak és vannak akik nem. Én a változás miatt vagyok itt. - Ahogy kimondta a szavakat, megfordultam és tőrként szúrták a szívemet. Egy gyilkos átkot küldtem felé egészen nyugodt voltam.

- Hiszen te meghaltál és nem vagy itt. Miért vagy itt? - Mentem közelebb és néztem anyám szemébe, de ő nem szólt semmit a kedves mosolya volt és nem gonosz. Ekkor valami furcsa történt, a Szoba megváltozott és ugyan olyan volt mint szokott lenni. Csak egy bökkenő volt. Illa sehol és a kanapé felől hangokat hallottunk. Intettem Lorának maradjon csendben majd figyelni és fülelni kezdtem.

A jelenet az, hogy Brendon Bernadetten fekszik aki meg fogja magát és ravasz módon kiviszi Brendon ruháit és eliszkol. Brendon ideges és itt jelenik meg anya.. Jézusom.. Sokkot kaptam, de túl kell lenni rajta. Majd hamarosan eltüntek. Vártunk egy kicsit, majd kiléptem.
Nem jutottam szóhoz...
- Ezt... láttam Lora.. és, hogy a fenébe kerültünk ide? Nem a hetedik emelten jelent meg a szoba... Itt van valami bib.. kimenjünk megnézni miről van szó? - Tettem fel a kérdést. - Hja bocs te olyan gyáva nyuszi vagy, hogy nem mersz szembe nézni azzal, hogy honnan lettél vagy hogy... Tubicám, Darázskám.. induljunk szerintem max ha belegondolunk megölnek minket.. Rosszabb esetben az idióta apád akinek az idegei robbannak... Anyádat megnézném sőőt... - Vigyorogtam el, mert amit láttam Viviből hehe... Én kiléptem a folyosóra várva, hogy Lora is jöjjön.

Lora

Mondjon bárki, bármit, még nekem is van lelki ismeretem. És ha nem is gyötör, mint mást, de az a keserűség és az az üresség amit most érzek, hosszú távon felemészt. Apám természetesen nem tudta, hogy én is gyilkoltam. Chase haragja nem lett volna elég, hogy kioltson egy emberi életet. Közös erővel csináltuk, apám mégis úgy tudja, hogy Chase lett a család következő hidegvérű gyilkosa. Én még mindig az ártatlan bárány voltam. Nem mintha bántam volna, de nem volt igazságos ez az egész. Chase lehet, hogy beáll Halálfalónak, hiszen összeveszett Vivianaval is, aki talán most megint úgy néz rám mint kis koromban.

A szüksége szobája rendelkezésemre állt, mint oly sokszor már az iskolában tartózkodásom óta. Bármikor ideérkeztem, ugyan az a helyiség fogadott. Egy tágas, mégis sötét szövetekkel és ében fából készült bútorokkal díszített szoba volt, kényelmes fotelekkel és kanapékkal. A szoba világítását a fekete márvány kandallóban táncoló sötétzöld lángok kölcsönözték. A kandalló felett egy ezüst keretes kép lógott, melyben a szüleim és évfolyamtársaim szülei álltak. Sokszor hallottam róluk, sok félét. A merengő mint mindig hívogatóan kacsingatott rám az üvegasztal tetejéről. Rengeteg emléket láttam. Nem én válogattam, hogy melyik évben, hova csöppentem, magától játszotta le előttem az eseményeket, így mára már jobban a dolgok mögé láttam. Lábaimat magam alá húztam, majd figyeltem, ahogy kitárul a nehéz ajtó. Christopher volt az. Mivel a szoba legeldugottab sarkában terpeszkedtem, nem hittem volna, hogy meglát. Tekintete rögtön a szüleinkre siklott, akik a képről magabiztosan mosolyogtak vissza. Jó volt így látni őket, fiatalon, gondok nélkül, felszabadultan. Én fiatal vagyok, még sem értem, hogy szabad vagyok és enyém az egész világ. Miért olyan más minden, mint régen? Ahogy a merengő fölé hajolt, felkászálódtam a kényelmes ülőalkalmatosságból és a plédet is lehámoztam magamról, majd mögé sétáltam. Vártam, hogy visszaérkezzen, majd titokzatos hangon suttogtam a fülébe.

- Na, mit láttál? - búgtam fülébe, de ajkaimon egy jeges mosoly terült el. Ha lehet, még ridegebb lettem, mint ezelőtt. - Nekem ma nem volt hajlandó semmit sem mutatni, lehet, hogy megsértődött. Túl sok mindent láttam mostanában.

- Mit keresel itt? - kérdztem felhúzott szemöldökkel, miközben a kandallóhoz sétáltam és rákönyököltem a párkányára. - Ez a helyiség eddig még csak nekem jelent meg. Érdekes, hogy most mégis te is itt vagy....

Christopher

- Liam mit akarsz tenni? Komolyan megvesztél?
- Ne veszedj már velem Christopher húzzál már innen.
- Elhanyagolod a húgodat, akit csak nem egy hónapja halálra vertek. Most lenne rá szüksége, de ehelyett kénytelen vagy engem vagy Chase társaságát keresni. Tudod mit? Csinálj amit akarsz csajozz törd szét a lányok szívét a húgoddal se törödj, bánom én. De akkor ne gyere oda hozzám, hogy egyedül maradtál, mert akkor én már nem fogok kiállni melletted. - Csaptam be a szobája ajtaját és idegesen szedtem a lábamat a klubhelyiségbe. Hogy ez mekkora egy pöccs lett. Mióta fejébe vette, hogy a testvérem nem szereti teljesen elment az esze. úgy viselkedik mint egy hat ökör akinek olyan a farka mintha bezsírozták volna. Mindenhova csúszik, csak pont oda nem ahova kell... na mindegy, de a lényeg itt a Húga.
Esküszöm Lili teljesen le van tőrve nem tud hozzá szólni a bátyjához, mert elküldi folyamatosan, hogy hagyja békén nem ér rá és nekem panaszkodik vagy Alexnek. Az a pöccs is biztosan Lora cicukázik.
Az arany virágszáálam mézes tubicája, biztos élvezi Alex örömeit... De örülök annak, hogy legalább az öcsém is boldog. Már csak nekem kellene valami csajt keresnem, de ebben a hibrid iskolában egy olyan szuka nincsen aki megfelelne az ízlésemnek.. még Taylort is azokhoz a szukákhoz mondhatnám...
Haladtam a kastélyban nem tudom hova, sőt nem is érdekelt csak tudtam hogy megyek valahova.
Ahogy haladtam a folyosón észrevettem egy kupa részleget és érmékkel tele.. Középen, annyi állt.. : Prudence Worren a Hugrabug ház fogója. Hmm... Nagyi... vagyis nem ismertem de mindegy. Haladtam tovább, majd hirtelen a szükség szobája tárult elém. Héé..mintha lesné minden kívánságomat. Elvigyorogtam majd beléptem a tágas térségbe, ami most egy gyakorló teremnek lehetett hívni. Pont erre volt szükségem, mert a dühöt ki tudom engedni így tehát átkokat kezdtem szórni a falakra... De amikor már sokadjára mondtam ki észre vettem egy képet és oda mentem a kandallóhoz és megnéztem. A képen jól láthatóan Viviana Niel, Nathaniel Hemsworth, Brendon Darwin, Amarilla Darwin, Sebastian Acerlot és Caroline Darwin.. istenem milyen boldogok itt.. Az ott Nathaniel mellet a törpe pedig Zoé.. jézus tényleg törpeméretű volt.. nevettem el magam, majd elemzni kezdtem anyát és apát... majd egy merengő oda léptem hozzá és mintha lenne benne valami.
Belehajoltam és egy nem tudom melyik időben találtam magam.
- hmm.. ő a húgod? Egész sexy igazán kipróbálnám. - Brendon válasza és mellette Sebastian lépkedett összevert képpel. Jesszus apa puhány volt. Csak néztem az eseményt, majd a következő történt..
- Nem érhetsz hozzá a húgomhoz.. - Csapta falhoz Brendont Nate.. Ez a pasi már akkor is idegbeteg volt mikor Cia szülte... szánalmas... Apáám. Viviana Niel.. ő kell nekem... Egészen formás a feneke.. Hamarosan Illa is megérkezett. Anya hm nem egy szépség de elmegy... Dehogy a fiúk folyton verték egymást. Követtem Vivit aki Zoé után ment az erdőbe, mert eléggé meg lett alázva vagy mi.. Az egyik fatörzsnek dőlve volt ott.
Hmm... már akkor ribancnak számított Rebecca anyja na mindegy... utána kikerültem az emlékből és a képre pillantottam.
Hűű ez érdekes volt...

Lili

Elfordította a fejét. Gondolhattam volna. Viviana egy elkényeztetett hisztis ribanc... Mindig is utáltam Nielt.. De nem mondom ki a szavakat, mert nem szeretném Chaset megsérteni.
- Nem derül k és nem beszélt senkinek róla rajtam kívűl. Én meg nem vagyok annak a híve, hogy bárkit bemocskoljak szóval Lora titka is biztonságban lesz. - Ezt a mondatott fintorogva de kimondtam. Nem fogok erről sem beszélni és minél hamarabb szeretném el felejteni de a sebek megmaradnak. Pillantottam a derekamra lévő hegre majd vissza Chasere és hallgattam, hogy mondja Benjamin jelentést tesz.. öhm.. inkább nem mondok erre semmit, mert a halálfalóság távol áll tőlem. Majd rátértünk Lorára és figyeltem ahogy a plafont bámulja.
Talán, most hogy szembe nézett a félelmével erősebb lesz és túl lesz rajta ez járt a fejecskémben.. Vivi meg inkább ne is beszéljünk róla. Utálom mint a szart. Még ha apa jó barátja is...
Ha csak ránézek a hideg kiráz, hogy lehet egy.. egy.. ilyet szeretni? komolyan ne is gondoljunk bele.. Láttam, hogy fel kell és megy pólót felvenni. Hmm... kicsit javított a helyzeten és picit bátrabb voltam de még mindig bizalmatlan.
- Hollóhátban engem fognak okolni mindenért... Liam bent se járt a gyengélkedőn hogy élek e vagy halok.. - Spontán kijött belőlem ami igaz az igaz. Nem vagyok annak a híve, hogy válaszolgassak a kérdésekre hogy hol van mi történt.. soha nem neveztem otthonomnak azt a lepújt helyett.

- Őőő... te is be állsz halálfalónak? - Érdeklődtem mert tudom Chrisről, hogy az. Bár mondjuk, hogy hideg vérrel gyilkolt hmm... nem tudom. Loráról sem képzeltem ezt, de róla erősen megváltozott a véleményem és a szememben nagyott nőtt és megváltozott. De nem mondom ki hangosan ezeket.
- Non è la cosa importante è che se siamo vivi o morti. Ma noi abbiamo creato, anche se è di breve durata. - Mondtam ki az idézetet olaszul.. mivel a "nagyapám" olasz volt így ragadt rám valami. Ránéztem Chasere hm, nem tudom érti e amit mondtam csak sóhajtottam egyet, majd törökülésbe ültem az ágyon a párnát a kezeim közé vettem és a lábamhoz raktam és úgy könyököltem rá. Most, hogy bele gondolok sok mindenki kezd megváltozni.

Chase

Mikor az anyámról kérdezett elfordítottam a fejemet. Még soha nem emelt rám kezet. És soha nem gondoltam volna, hogy egy annyira törékeny nő, mint Viviana ekkorát képes ütni. Meg sem tudtam szólalni. Megvártam még besétál, majd leül Christopher ágyára. Nekidőltem a falnak, majd fürkészni kezdtem Darwint.
- Acerlot túl sokat pofázik. Nem igazán lenne ínyemre, ha elterjedne ez az egész. Az meg főleg nem, hogy a húgomnak is köze volt a gyilkossághoz. Arról még a szüleink sem tudnak. Beszéltem Benjaminnal, mielőtt elment jelentést tenni. Neki meg kell maradnia apuci pici lányának. – sóhajtottam, majd elterültem az ágyamon.
- Nem tudom, Lora most mit érezhet. Hat éves korunk óta nem beszélünk az érzéseinkről. – vontam vállat. Pár percig csak csendben bámultam a plafont, majd ismét felálltam odasétáltam a szekrényemhez és kirángattam belőle egy pólót. Engem nem kifejezetten zavart a hiánya, de nem akartam kockáztatni, hogy Liliana kellemetlenül érezze magát. Visszaültem az ágyamra, majd szótlanul bámultam rá.

Lili

Csak álltam az ajtóban és figyeltem ahogy fel kell Chase és kómásan néz. Csak mereven figyeltem más voltam most mint régebben. Megszeppenve álltam és nem mertem lépést tenni, és miért nem? Mert az a dög, képes volt bántani... én barom, meg elhittem mindent.
- Igen, ki engedtek egy félórája.. nem.. nem mertem bemenni a Hollóba és inkább megkerestem valamelyik rokont ismerőst. - dadogtam, ami most szokatlan volt tőlem, és visszahúzódó voltam picit. najó picit nagyon. - Húú.. mi történt az arcoddal? várj.. kitalálom. Viviana balhézott és kiakadt. Kitaláltam? - Kérdeztem tőle, felvont szemöldökkel mert eléggé látszott az arcán a kamrolás nyomok. Ha az én anyám így viselkedne még szerencsére, nem hord műkörmöt és még meg sem pofozott és ráadásul, ha azt nézzük, Apa lassan három éve egyedül nevel minket. És tiszta békesség van körülöttünk. Brian is örül, hogy iskolába jár és hogy Liammal van egy házban. Csak én vagyok az a szerencsétlen aki Hollós, mert a nagyapám az volt remek.
Deant nem fogom egy hamar elfelejteni, de legalább itt van a sok házi és tanulás meg a kviddicsek. Akarok egyáltalán kviddicsezni? Seprűre se merek ráülni.. az életemnek vége...
- Épp eleget töltöttem a fehér falak között, dehogy megyek.. - Jelentettem ki, majd kicsit előrébb léptem. Tudom, hogy nem bántana és ez fájt még is félek tőle. - Megvárom itt persze, ha nem gond. - Mondtam egy halvány hűvös mosollyal Chasenek, majd beléptem a szobába és körbe néztem majd leültem Chris ágyára. Amint látom, éppen házon kívül van a másik két szobatárs. Ránéztem Chasere és gúnyosan vigyorogni kezdtem majd megcsóváltam a fejem.
- Enyje, a jó fiú rossz útra tért. És nem is akármilyen útra. Tudom, hogy te ölted meg Christophertől.. - Mondtam komoly hanggal, de hálás voltam amit tettek... - Lora hogy viseli? - Érdeklődtem a lány felől akit akkor sem fogok puszi pajtásként bánni vele.

Lora meg én már régóta nem vagyunk jóban és azt hiszem tudom mi volt az oka, hogy utál engem. Vajon akkor is utálna ha Mardekáros lennék? hmm.. belegondoltam...

Seth

Oké, megöltem egy embert. Egy olyan embert, aki maximálisan megérdemelte. De attól még emberölés volt. Anyámnak attól még nem kellett volna olyan hisztit levágnia, amilyet. Azzal jött, hogy hatalmasat csalódott bennem és nem érti, hogy tehettem ilyen szörnyű dolgod. Aztán meg olyan pofont kaptam tőle, hogy végigkarmolta az arcomat, ami még most is látszik. A rohadt műkörmei. Csak tudnám Nathanielnek miért is kellett elmondania neki. Én igazán nem bántam volna, ha nem kell azt a tömény undort látnom Viviana szemében. De gondolom az apámnak ez is volt az célja. Kedves. Halk kopogtatás zavarta meg édes álmomat. Oké, nem érdekel, majd Christopher vagy Alexander vagy… valaki majd kinyitja. De csak nem akarta senki odatolni a pofáját. Az illető meg megunta és benyitott. Egy női hang. És Christophert keresi. Kómásan felemeltem a temérdek párna közül a fejemet, mire a csaj riadtan lépett ki a szobából. Héé… eddig mindenki azt mondta, hogy sexy vagyok ébredés után. Na meg máskor is, de ez most nem lényeges. Kimásztam az ágyamból, majd eltámolyogtam z ajtói és kitártam egy szál farmerben. Pár pislogás után sikerült beazonosítanom az ajtó előtt ácsorgót. Liliana?
- Ööö… szia. – kezdtem kicsit tétován. Nem igazán tudtam, hogy mit is kéne mondanom neki. De remélem nem tudja minden részletét Darielle halálának. Arról senkinek sem kell tudnia. Szerencsére Benjamin időben eltüntette a hullát. – Kiengedtek a gyengélkedőről? – kérdeztem lágy hangon. Amit Darwinnal tett az a rohadék, az talán még Loráénál is rosszabb…
- Christopher épp elment meglátogatni téged. Gondolom, ott megmondják neki, hogy kiengedtek. Akkor szerintem visszajön. Megvárod itt, vagy esetleg visszamész? – kérdeztem, majd elálltam az ajtóból, hogy ha akar, be tudjon jönni.

Benjamin

Mivel úgy láttam, elegen voltak az öltözőben, hogy szétverjék Derielle pofáját, inkább felkaptam Lilianat, majd elindultam vele a gyengélkedőre. Nem értem, hogy miért nem ölték még meg ezt a szemétládát. Hogy lehet még egyáltalán az iskolában? Azt pedig, hogy Lorának semmi baja nem esett, csak remélni mertem. Ha Nathaniel erről tudomást szerez, nekem végem van. Vigyáznom kellett volna Lorára most meg, hogy én is ott lennék, egy ismeretlen lány hurcolászok. Igazán Halálfaló jellemre vall. A kezemben tartott lány álomittas hangon össze-vissza kezdett beszélni mindenféléről. Tudtam, hogy ott kellene lennem, de miért kell még neki is ezzel nyaggatnia?

- Maradj csendben - rivalltam rá a lányra, aki megrezzent az erős hangtól. Nem akartam még én is bántani, de most elvesztettem a türelmemet. Ott kellene lennem, és tenni valamit. - Liliana, a gyengélkedőre viszlek, ne legyél ennyire lelombozva, még semmi nem biztos. Majd a Javasasszony megmondja, hogy mi lesz. Még semmi nem biztos - tagoltam érthetően a szavakat, és ezt magammal is próbáltam elhitetni. Én idióta barom. - Mindjárt ott vagyunk - szóltam indulatosan és még gyorsabban szedtem lábaimat. Beérve intettem a Javasasszonynak, majd letettem a lányt, a legközelebbi ágyra.

- Most már jó kezekben vagy. Nyugodj meg - mondtam a lánynak, majd az ápolónőhöz fordultam és elmondtam ami a pályán történt.

Perceken belül már az öltözők felé futottam. Pálcámat magam előtt tartva rontottam be a helyiségbe. Két halálos átok hangzott el egyszerre. Ahogy felkaptam a fejem, láttam, hogy pont az a két személy mondja ki, akinek egyáltalán nem kellett volna. Chase és Lora. Chase-t Nate már régen próbálja elcsábítani Halálfalónak, de a fiúnak mindig volt valami kifogása. Most már Chase-nek is be kell látnia, hogy oda való, közénk. Viszont Lorának még a Halálfalók létezéséről sem szabadna tudnia. Most meg gyilkolt és meg sem látszik rajta amit tett. Mind a ketten ridegvérű gyilkosok lesznek a jövőben, ez nem kétség.

- Hailey, Chase! Azonnal tegyétek el a pálcátokat. Most pedig mindenki elindul a klubhelyiségébe. Egy szó nélkül - mondtam nekik és tekintetem a földön fekvőre siklott. Mikor Lora ment el mellettem végig mértem a lányt, de látszólag semmi baja nem volt. Hála az égnek...

Liam

A lányra néztem akit szerettem bár bizonytalan voltam, hogy megbízhatok e vagy újra csalódok. Ezt nem tudom elképzelni. Sóhajtottam egyet, majd megcsókoltam és adtam neki az apró csókokat. Majd ráhelyeztem a gyűrűt az újjára.
- Örülök, hogy tetszik. - Mondtam neki vigyorogva, majd az ágyra döntött és az ingemet kezdte kigombolni, majd utána levette a felsőjét és a cipőjét. Hmmm.... és csak az enyém. Vigyorogtam. A mellkasomra csak úgy adta a puszikat, mintha desszert lennék. Élveztem és ahogy a nadrágomhoz ért rutinosan gyakorlottan szedte le az övet. Nem mint Zoé aki bénázott vele. Háh, apa szerint az inggel is bénázott. Mondtam apámnak, hogy nem hiszem el... de még is így volt. De az ágyban nem rossz. Vigyorogtam el, majd a nadrágomhoz érve újabb csókokat kaptam én meg a szoknyáját szedtem le róla és a melltartóját kapcsoltam ki.

- Szeretlek. - Mondtam neki és a dekoltázsára adtam a csókokat és a tangáját is levettem. Gyönyörű látvány. Hagytam magam és csak azon kaptam magam, hogy a dolgok felpördültek. A félhomályban élvezni a látványt a legjobb. Szeretem Rebeccát és nem akarom elveszíteni. De mi van ha egyszer még is? Akkor nem tudom mit fogok csinálni. Ahogy feküdtünk egymás mellett, csak néztem a lányra. Adtam neki az ajkára a csókokat.
Utána aludni kezdtünk élveztük egymás szuszogását. Reggel, Kómásan nyitottam ki a szemem és egy gyönyörű lány még mindig mellettem feküdt. Fel ültem és gondolkozni kezdtem, kéne enni, de nem akarom itt hagyni. Már hozzá szoktam, hogy három naponként eszek szóval. Csak gondolkozni kezdtem. Majd még sem hagytam Beccát békén, vissza feküdtem az ágyra és a homlokára puszit leheltem.

- Jó reggelt Gyöngyvirágom.. - becézgettem, és elkezdtem csikizni a talpát. Gyönyörű éjszaka volt és mindig ilyen kellene lennie...

Christopher

- Alex és Lora sokáig lesznek együtt. Tudom és kész. - Mondtam neki mert mindig igazam van. Majd hallgattam, hogy mondta nem könnyű vele beszélni, evvel egyetértek és tudom, de próba szerencse.
- Héé.. Nővéremet ne nevezd Ribancnak. Rebecca valóban volt Ribanc, de attól hogy csili vili ruhákban jár mert nekünk legalább telik rá, az még nem jelent ribancot. Oké, valóban volt egy két esete pár sráccal egyszerre csinálta, de valljuk be. Rebecca nem hasonlítható az anyjára.. - Na jó csak picit de ezt nem mondhattam ki. Utálom, ha így hívják bármelyik lány rokonomat. Bár egyedül, Rebeccának nem fáj hiszen Zoé az anyja. meg Anastacia a nagyanyja.. szóval van beütése. Ha azt nézzük, a nyáron 6 pasival volt otthon egyszerre és Jesset sem zavarta.. Zoé Liammal feküdt le ki tudja mikor feküdt le Rebecca Brendonnal? Na azt megnézném röhögtem el magam.

- Hogy lehet, az hogy az ilyen stílusú lányoknak mint te egyetlen egy pasi sem udvarol? - Ez ugyan olyan kérdés valljuk be, most ráhibáztam. Modora nem jó, és az öltözéke hát elfogadható. A haján változtatnia kell és lehetne embernek nevezni.
Elindultunk a rengeteg felé és csendben lépkedtünk egymás mellett..
- Egyébként a vérszívó unokafivéremet kérdezd meg hátha segít neked nem tudom mennyire vagy jóban Liammal. Ő vámpír tudod, és vámpírvért nem tudom ad e neked. Bár, jobbha nem mész a közelébe mostanában Rebecca édes minden lányt ribancnak és kurvának hív aki a pasija közelében meglát egyet. - Vigyorogtam rá, majd fényt tettem a pálcámra.

Liliana

Már unatkozom. Lassan az összes létező könyvet kiolvastam amit kaptam az itlétem során és már hiányzott minden óra. Soha nem hittem volna, hogy ennyire hiányozni fog az a két tantárgy is amit gyűlölök. Nem tudtam mit csinálni a házi feladataimat is ptóltam, az óraanyagait is leirtam Chrisről és meg is tanultam.
Malmozni kezdtem az ágyban, és csak azon gondolkoztam, hogy vajon mikor engednek ki és mehetek oda ahova szeretnék. Habár mostanában magamnak egy szép halált képzeltem el.. mint kiderült, a nővér szerint csak úgy lehet gyerekem ha lombik programot csinálok. Ugyanis akkora ütést kaptam, hogy megmozdulni sem tudtam három napig. Sebeim már begyógyultak, de ami lelki trauma ért nem tudom mikor fog változni.
Bizalmatlan voltam Jessevel is mikor hozzám akart érni és ez fájt a legjobban. Egyedül Liamot engedtem magamhoz közel. Tudni fogok e valaha úgy tekinteni más férfira mint eddig? Avagy Sebastianra akivel már lefeküdtem Februárban?
Gondolkoztam és ezen muszáj lesz változtatni, de nem tudom mi lesz.. Benjaminnak még meg sem köszöntem, hogy ide hozott.. Már éppen aludni szeretnék amikor jött a nővér és mondta, hogy minden rendben van és mehetek, de kaptam gyógyszert és valami krémet és vigyázzak magamra, így köszönt el.
Bólintottam és búcsúztam, majd az első utam a Mardekárba vezetett. Nem volt lelki erőm egyedül átlépni a a saját házamat. Gyűlöltem és megvetettem a történtek után. Ahogy a pince helyiséghez értem megszeppenve álltam meg Malazár festménye előtt.
- Aranyvér. - Kimondtam a szót, és nézett rám a kép és felvonta a szemöldökét.
- Te nem ebbe a házba jársz. Mi dolga van egy Hollóhátas söpredéknek eme szent helyen? - Kérdezte a festmény, de nem engedett volna be.
- Az egyik rokonomat keresem és ha nem engedsz be következményei lesznek a dolognak..
- Mi van ha nem engedlek be?
- Be engedsz tudom én.. - Így is lett. A festmény kitárta az ajtót és mentem az ezüst színű klubhelyiségbe. Persze, mint mindig nyugodt volt. Ritka pillanatok egyike. Jessevel nem tudom akartam e találkozni, mert nem tudom mit reagálnék ha most előttem lenne még is a legjobb barátom.
Haladtam egyenesen a szobájuk felé, hátha ott találom Liamot. Bekopogtam a szoba persze tök üres volt ez is vadászik valahol megint nem igaz.. Megcsóváltam a fejemet és elindultam Christopherék szobája felé, akkor őt nézem meg. Ahogy odamentem bekopogtam és megszeppenve de kinyítottam az ajtót.
- Christopher itt vagy? - Néztem a szememmel körbe majd felkapcsoltam a villanyt, mert sötét volt és hirtelen ugrottam hátra, mert mozgolódás volt az egyik ágyon. Chase.. néztem nagy szemekkel. - Bo..bocsánat, csak Christophert kerestem... - Mondtam dadogva, és kiléptem a szobájukból és egy icipicit hátráltam.

Taylor

Felvont szemöldökkel pillantotta Acerlotra. Jesszus… ez egy szerencsétlen. Azért nem hinném, hogy olyan szinten ijesztő vagyok, hogy meg se mer szólalni. Jó, addig rendben, hogy a stílusom egy „csöppet” eltér azoktól a ribancokétól akivel a megszokott társalgásait szokta folytatni, de akkor is. Egyébként meg nekem ez így jó. Azzal beszélgetek, akivel akarok, és aki meg nem érdekel, azt elküldöm a fenébe. Hogy is fejezzem ki magam… nem vagyok a nőiesség szobra az biztos. Nem mintha bánnám. Egyszerűen undorodnék magamtól is, ha olyan lennék, mint például Rebecca… Brrr… már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy bolyhos, csilli-villi ruhákat kelljen hordanom.

- Acerlot, ne erőlködj. Tudom, hogy nem vagyok egy könnyű eset és nem könnyű velem kommunikálni. De nem lehetetlen. – vontam vállat.

- Lora úgy alszik, mint akit leavadaztak. Reggelente csak aquamentivel lehetséges felébreszteni. És egyébként sem értem mi olyan érdekes azon, hogy szűz. De, ahogy az Alexanderhez való viszonyulását nézzük, nem vagyok benne biztos, hogy sokáig az lesz. – horkantam fel gúnyosan. – Arra viszont igazán választ adhatnál nekem, hogy ti pasik mit esztek a Rebecca kaliberű ribancokon. – fintorogtam, majd elindultam Christopher után az erdőbe.

- Legyen.

Damon

Döbbentem figyeltem Kiara kijelentését. Ez a nő nem normális… Mégis mi a fenéért ilyen felszabadult?! Nem ezt kéne csinálnia! Feszültnek, idegesnek kéne lennie és félnie kéne tőlem, aztán meg elrohanni. De neeem, mert ő itt…itt… kacérkodik és láthatólag teljesen nyugodt és jól érzi magát. Képtelen vagyok megérteni… Szerintem a fejére ejtették… tévesek a szenzorjai. Annyira elgondolkodtam, hogy már esélyem sem volt megakadályozni az esést. Nagyokat pislogva néztem a rajtam elterülő lányra, majd szólásra nyitottam a számat, de aztán értelmes mondat híján vissza is csuktam. Lassan kifújtam a levegőt, majd pár percig csak fürkészőn bámultam rá.

- Te nem vagy teljesen normális. – mondtam végül fejcsóválva, majd felültem és hátamat nekidöntöttem a falnak, Kiarát pedig az ölembe húztam.

Christopher

Tudtam, hogy nem a legalkalmasabb ezt itt megvitatni de azt hiszem Alex számolhat Chase látogatására. Jó, ez most a legkisebb gond. A srác fetrengett a földön mozdulatlanul és csak néztem.
Chase-t még soha nem láttam ilyen dühösnek, mint most. Majd kifelé pillantott én is nézni akartam mi van, de azt hiszem már nem volt ott senki.Megforgattam a szemeimet, majd Lora mellé álltam, hogy ne legyen baja és csak figyeltem mit csinál a két testvér. Rideg tekintettel mondták ki a szavakat. Semmi érzelem semmi megbánás. Chase jó halálfaló lenne nem vitás, de ő anyuci pici fia. Na mindegy.. Ahogy a férfi teste a földre hult, többé már nem mozdult meg.
Még meg kellett emésztenem a dolgokat, majd figyeltem hogy Chase is kezdett valamennyire lenyugodni hiszen már egy fokkal nyugodtabb hangon beszélt.
- Amint jól látod meg van. És most már senkit nem fog bántani ez a rohadék.. - Válaszoltam, majd kerestem egy megfelelő nadrág méretet Lorának, és odaadtam neki, hogy vegye fel.

- Chase, most már nem lesz gond neki. Szerintem most nagyot lépett ezzel a húgod, hogy szembe nézett azzal akitől félt. Miatta félt az összes férfitól... senkinek nem beszélt erről, és szerintem én is most nyugodtam le, hogy vége.. - Mondtam Hemsworthnak majd leültem a padra. - A hol testet el kéne takarítani Benjamin ilyenkor hol van? - Tettem fel a kérdést, mert a takarítást nem akarom elvégezni.. Túl lusta vagyok most ahhoz. És mi lehet az unokahúgommal is mert mintha bántotta volna ezt hallottam...

- Lora a szememben nagyot nőttél. Már csak azért is mert sikerült le küzdened azt amitől vagy akitől rettegtél. - Mondtam neki mosolyogva.

Chase

Az arcomra kiülő tömény undort semmi nem tudta eltüntetni. Csendben figyeltem, hogy Christopher mit csinál vele. Alexander a mije?! Remélem, meg sem kell említenem, hogy ez nem javított a hangulatomon. Ezt majd később lerendezzük. Hideg tekintetemet Averayre fordítottam és végignéztem, ahogy kiviszi a félholt Lilianát. Szóval ő is belekeveredett…

- Ugyan már Darielle, egy ilyen féreg senkinek sem fog hiányozni. Sőt… hálásak lesznek nekem, ha most elteszlek láb alól. – köptem fagyosan. Már épp emeltem a pálcámat, hogy véget vessek az egész hitvány életének, mikor kicsapódott a fürdő ajtaja és Lora lépett ki rajta. Lehet, hogy külsőre nagyon hasonlít Vivianára, de a tekintete… teljesen olyan, mint Anastaciáé vagy Reináé. Fagyos és megsemmisítő. Nem akartam engedni, hogy bemocskolja a kezét egy ilyen rohadékkal, de aztán mégsem akadályoztam meg. Ez az élvezet neki is kijár. Aztán miután befejezte a kínzást én is felemeltem a pálcámat.

- Avada Kadevra! – hangzott el a gyilkos átok egyszerre két helyről is. Egy cseppnyi sajnálattal, vagy megbánással figyeltem, ahogy a férfi teste a két átok hatására felemelkedik, majd az erőt a falnak vágódik, aztán élettelenül csuklik össze. Pár másodpercig kegyetlenül néztem a holttestet, majd elfordítottam róla a tekintetemet és a húgomra néztem.

- Nem kellett volna bemocskolnod vele a kezed. – mondtam határozottan. Lehet, hogy kívülről megingathatatlannak tűntem, de belülről… Mit tettem? Megöltem egy embert… De megérdemelte. Pontosan azt kapta, ami járt neki. Végül sikerült meggyőznöm magam, hogy helyesen cselekedtem.

- Jól vagy? – kérdeztem egy fokkal gyengédebben Lorától. Lehet, hogy folyton veszekszünk, gúnyolódunk egymással és folyton megpróbálunk keresztbe tenni egymásnak, de attól ő még a húgom.

Lora

Mielőtt még ő is átkokat kezdhetett volna szórni, Christopher jött ki a zuhanyzókból. Hogy honnan tudtam, hogy nem Alexander? A múltkori kavarodás után, csináltatott magának egy tetoválást, így már könnyebb volt megkülönböztetnem őket. Küldtem Christopher felé egy hálás pillantást, de aztán visszafordultam Deanhez, aki már a szemben lévő falnak támaszkodva várta a következő átkomat. Christopher jelenlététől magabiztosabbá váltam és kiállásom is határozottabbnak tetszett. Nem remegett meg kezemben a pálca, és nem izgultam azon sem, hogy mi van, ha olyan átkot szór rám, amit nem ismerek, és ez által elvesztem a párbajt. Itt már csak én győzhettem. Biccentettem Christophernek, aki satuként tartotta a Hollóhátast. Gondolatban átfutottam az általám ismert varázslatok listáját. Nem fogom egyszerűen kiütni. Nem érdemli meg, hogy fájdalom mentesen elájuljon. Ahogy felnyitottam hosszú szempilláimat, tengerkék íriszeim végtelenül kegyetlenül és kimérten csillantak. 

- Levicorpus! - kiáltottam élesen, majd Dean perceken belül már fejjel lefelé lógott a plafonról. És ha azt hitte, hogy majd most kap néhány kedves átkot, amit egy hamar kipihen, akkor nagyon tévedett. Koncentrálni kezdtem, majd elsuttogtam egy varázsszót. - Exlukhops. - Önelégült vigyor terült el vérvörös ajkaimon, ahogy láttam a több tízezer apró tűt és szöget Derielle teste felé repülni. A legtöbb testébe fúródott, csak néhány darab végezte a földön. De az a fájdalom, amit az arcán láttam, minden szenvedésemért kárpótolt. - Finite! - A rohadék a földre hullott, de még eszméleténél volt, így pálcámmal felemeltem és a falhoz csaptam. Élvezettel néztem végig, ahogy fejéből ömleni kezd a vér, ami lassan csurgott végig a smaragdzöld csempézett falon. 

Szívem hevesen kalimpált mellkasomban és a levegőt is kapkodva vettem. Már egyedül is képes vagyok elbánni vele. Soha többé nem bánthat. Rideg tekintettel fordultam Christopher felé, majd gúnyos mosolyra húztam ajkaimat. 

- Jól nézz meg, mert többet nem látsz így - Szavaimat tett is követte, ugyanis már lendítettem is kezemet és egy hatalmas pofont kevertem le neki. - Ezt pedig, az ára volt a látványnak - mondtam negédes mosollyal, majd bementem a zuhanyzóba és megnyitottam a hideg vízes csapot. Nem vettem le magamról a pólót sem, úgy álltam be a kabinba, majd hátamat neki vetettem a sötét csempének és lecsúsztam a faltövébe. Lábaimat magam elé húztam és karjaimmal átkaroltam őket. Jól esett a víz, ami felfrissített. Felejteni akartam, mindent elfelejteni, amit ez a szemétláda tett velem. Csak soha többé nem gondolni rá. Mindent elfelejteni. Jobb lenne, ha nem is emlékeznék semmire. Ha én nem is én lennék. Vagy ha egyáltalán nem is lennék. A pálcát a halántékomhoz szegeztem, de nem tudtam megmozdulni, sem beszélni. Nem volt elég bátorságom a halálhoz. Túl gyáva voltam. Egy gyáva szerencsétlen. 

Hallottam csapódni az öltöző ajtaját, majd üvöltést és ordibálást hallottam. Chase volt az. Bármikor felismerném a hangját. Nem hittem volna, hogy ő is idekerül. Felálltam, majd átázva elzártam a csapot és kiléptem a zuhanyzóból. Szenvedett, ordított és a saját vérében fetrengett. Nem tudtam sajnálatot érezni iránta. Az együtt érzés és a megbocsátás gyenge szikrái is kialudtak. Csak néztem a földön fekvő férfit, aki megkeserítette az életemet. Aki minden elrontott. Aki miatt most itt vagyok. Aki ezt tette velem. A halál csak szenvedés lesz neki, nem megnyugvás. Egy ilyen mocskos rohadéknak nem lehet nyugta. 

- Egy ilyen szemétláda, mocskos patkány soha az életben nem fog megváltozni - sziszegtem indulatosan a szavakat, majd közelebb sétáltam és pálcámat rászegeztem Deanre. - Kérj bocsánatot. Most! - ordítottam rá. Meg sem szólalt. Ha ezt akarja, akkor rajtam ne múljon. - Crucio! - üvöltöttem, majd néztem ahogy fetreng. Vergődött a fájdalomról, de az én átkom nem volt annyira erős mint Chase-é. - Gyűlőllek - suttogtam csendesen, majd határozottan lendítettem meg pálcámat és ordítottam azt az átkot, amit álmomban sem hittem volna, hogy valaha használni fogok: - Avada Kedavra!

- Avada Kedavra! - hangzott még egy helyről a halálos átok, és a férfi teste nem mozdult meg többé, ahogy a két zöld fénycsóva egyszerre találta el a mallkasát...

Lili, Chris és Dean

Lili:
Azt sem tudtam élek e vagy halok a sebek nagyon fájtak én meg fél kómásan néztem egyenesen... Kezdtem magamhoz térni de nyőgdécseltem mert iszonyúan fájtak a vágás helyek. Sírni sem volt erőm. Ekkor, egy alakot láttam magam előtt és a hasam alatt belém rúgott kettőt én meg köhögtem és ordítottam.
- Te rohadék.... én szerettelek... - Kiabáltam és vért köhögtem.. Remek. én ezt ki fogom valaha heverni? Jessenek igaza volt..Gyűlölöm a Hollóhátat mindennél jobban. Szerencsétlen balfaszok.
Amikor elindult az öltöző felé én még mindig kábult voltam, de észrevettem, egy szőkehajú fiút de nem tudtam kivenni hogy ki az. Egyszerüen nem ment. A bátyámat akarom, hogy ide jöjjön nagyon szükségem lenne rá. Liam, hol vagy... sóvárogtam a testvérem után de ekkor a sebem enyhülni kezdett, de picit még fájt. A hátamra, fektetett utána hordágyra rakott. Ahogy a szemeimmel néztem azt a srácot láttam meg, aki Christopherrel volt. De féltem, most a fiúktól..
- Ő..tette.. Darielle..Úgy néz ki gyerekem sem lehet, nagyon fáj...Lora... - Mondtam nyöszörögve és a hasam alatt fogtam.Lora..Lora..vele van...- dadogtam és rettegtem - Hova megyünk? - Kérdeztem Benjamintól és a félelemtől megremegett a szám. Megint nem láttam az iskolában két hete,most tényleg szükségem lenne rá..
Jesse, kioktatna és látommit mondott. Dean a saját kedvére használt és ha nem kellek neki megöl. Hurrá... Mardekáros módjára.. Ez a pasas halált érdemel, komolyan mondom.
Nem tudtam tisztán gondolkodni sem és most ennyi volt a büszkeségem pedig nem szoktam sírni...
- Nem..Nem..akarok Hollós lenni...- Még mindig dadogtam szinte összevissza beszéltem majd a gyengélkedőre értünk szépen lassan.

Dean és Chris:

Azt hiszi ez a kiscsaj átkokkal és párbajokkal mindent elér? Néztem rá biccentettem h belemygek amikor az átkot küldeni kezdte Christopher jött nekem és ütni kezdett, majd Lorára bízta az átkot. Még előtte is képes vagyok bántani de a farkas hangra megtorpantam.
- Kell nekem a cica baba és mindent elérek amit akarok.. - Mondtam ki gúnyosan a szavakat, amikor egy srác jött be éstörte el a bordámat.
- Ááááááááááááááááá... normális vagy te rohadék? - Ordítottam, és fájt ekkor kaptam a Cruicot és fetrengtem és fájt... éreztem a csontjaim roppanásait ordítottam mint egy kutya nem tudtam mit csináljak, annyira fájt. - Nem nyúltam hozzá Lorcsi babához... Ahhoz túlságosan szerény volt nem de bár? Olyan édes és sexy a mosolya, ágyba való kis szuka. - Mondtam ki gúnyosan majd ekkor kaptam még egy átkot, de már megmozdulni nem tudtam mert ugyanis Christopher eltörte a lábamat.

- Hogy rohadj meg...
- Inkább te rohadj meg a múltkor mondtam valamit, de nem vetted a lapot.. - Mondta nekem fenyegetve én meg ordítottam. -Egyébként, a közelében voltam Lorának, de mivel Alex a párja, így szerintem őt vond felelősségre. Na de mindegy. Melyikünk végezze ki én farkas módjára vagy te egy kis finom Halálos átokkal? Chase válassz... - Adta meg neki a választási lehetőséget. Ezek nem normálisak, teljesen elborult az agyuk. Komolyan mit fognak kapni ha kiderül inkább nem akarom tudni...

- Ha megteszitek egy életre béreltek magatoknak cellát az Azkabanban.
- Az lehet. De kinek kell erről tudnia hogy mi folyik itt? - Kérdezte Chris és ekkor Imperio átkot használt és én megint csak ordítottam és vérezni kezdett nem csak a szám hanem az orrom is. Odajött közelebb hozzám és eltörte az orromat is.

Benjamin

- Nathaniel tudja mit csinál, és Te, mint a fia hiába vonod kétségbe parancsait, nekem azzal kell egyetértenem és teljesítenem. Nem a csicskája vagyok, hanem a bizalmasa, barátja. Nem értem a te szótáradban a csicska szó miért forrt össze a bizalmas szóval. - Komolyan mondom, Chase azt hiszi, hogy körülötte forog a világ és ha levág egy hisztit, miszerint az apja egy igazi szerencsétlen, majd minden úgy lesz ahogy ő akarja. Hogy el van tévedve. - Nem fenyegetlek Chase. Nem is rád kell felügyelnem, nem értem miért kell neked rögtön így felfújni a dolgokat - köptem cinikusan a szavakat, majd zsebre dugtam kezeimet és figyeltem a srácot, ahogy megindul valahova. Mivel muszáj volt megkeresnem Hailey-t, követtem. Még nem teljesen tudtam eligazodni az iskolában, de majd belejövök. 

A kviddics pályára érve, egy eszméletlenül fekvő lányt pillantottam meg, mellette pedig egy halom ruhát. Néztem ahogy Chase bemegy az öltözőbe, én viszont a lányhoz siettem. Borzalmas sebek voltak a hátán, még így ruhán keresztül is. Pár bűbájt mondtam ki, mire begyógyultak a vágások, így átfordítottam a hátára. Liliana Darwin. Remek. Ezt nem kellene Christophernek megtudnia. A lány arca hófehér volt, így varázsoltam egy hordágyat majd ráfektettem. Már nem tudtam érte mást tenni, el kell vinni a gyengélkedőre. Mikor pillantásom a földre siklott, Hailey talárját vettem észre. Na, ne. Az nem lehet. Magam előtt lebegtetve Lilivel elindultam a gyengélkedőre, hogy aztán minél gyorsabban visszaérjek. 

Chase

Kételkedve néztem az előttem álló halálfalóra.

- Mondtam én, hogy apám gyengeelméjű. Csak tudnám, anyám is minek van még mindig vele. Lora nem hülye. Meg tudja védeni magát. Ha meg nem, itt vagyok én is. Szükségtelen volt ideküldenie a csicskáját. És mielőtt belekezdene a hülye fenyegetéseibe, meg stb., közlöm nem fog elérni semmit. És nem is ajánlatos velem kötegetni, halálfaló barátom.– mondtam hidegen. Nathaniel egy idióta. Fogadjunk, hogy az anyám erről nem tud. Soha nem ment volna bele, hogy egy halálfaló lődörögjön a lánya körül.

- Gyerünk. – mondtam kimérten, majd elindultam a kviddics pálya felé. Már a második edzést halasztottam el a héten. Ha így folytatjuk még a végén a Griffendélesek győznek. Tudom, hogy hihetetlen, de gyakorlás nélkül még én sem játszhatok tökéletesen.

Lemerevedve álltam az öltöző előtt. Álkapcsom megfeszült az indulattól, majd egy egyszerű mozdulattal berúgtam az ajtót. Félrelöktem az útból Christophert, majd Darielle mellkasára léptem. Elővettem a pálcámat, majd a torkának nyomtam. Most legszívesebben azonnal rá küldtem volna egy gyilkos átkot, de nem… ennyivel nem ússza meg. Sarkamat belefúrtam az oldalába, mire egy tompa roppanással eltört az egyik bordája. A dühtől még megszólalni sem tudtam. Az agyamat elborította a vörös köd. Nem akartam mást, csak fájdalmat okozni ennek az undorító féregnek.

- Crucio! – suttogtam dühtől remegő hangon. Eszeveszett ordítás töltötte be az öltözőt, de még így is hallatszottak a csontok törésének visszataszító hangjai. Talán erősebbre sikeredett az átok, mint ahogy terveztem, de nem bántam. Félre rántottam a pálcámat, mire

- Hogy mertél hozzányúlni a húgomhoz, te rohadék?! – mondtam, miközben undorral néztem le a földön fetrengő szemétre. A szájából csak úgy ömlött a vér… én pedig élveztem, hogy én tettem ezt vele.

- Christopher, hol a fenében voltál eddig?! – mordultam rá, a döbbent srácra. Soha nem látott még így… ahogy senki más. Azt hiszem kezdek hinni Nathanielnek… a halálfalók közt van a helyem… még ha ezzel egyeseknek fájdalmat is okozok…

Kiara

- Szóval ő is birizgálja a hajad - állapítottam meg nagy komolysággal, de aztán két kezemmel beletúrtam szőkés-barna selymes tincseibe. Imádtam játszani a hajával, olyan nyugtató volt. És ahogy felfelé nyújtózkodtam még szorosabban tudtam hozzá simulni izmos testéhez. Na jó, túl sokat fantáziálgatok mostanában, be kellene fejeznem. 

- Hiperaktívságról jut eszembe, mintha le lennél fáradva - fordultam szembe vele és egy csábos mosolyt villantottam rá. Ahogy feltérdeltem a padon, megingott alattunk, majd nagy csattanással felborult. Szerencsére puhára estem. Jobban mondva Damonra. Mostanában maga vagyok a szerencsétlenség szobra. Sexy szobra. Lehet állíttatok magamnak egy szobrot. Sok munka lesz amíg egy idióta halandó kifaragja, mert senki nem tud még egy olyan tökéletes nőt kifaragni, amilyen én vagyok. Azt pedig nem nézném jó szemmel, ha nem lenne élethű. Ahogy megpróbáltam feltápászkodni a földről, meggondoltam magam. Éppen, hogy csak pár centire húzódtam el Damontól. Már megint a szemei... Lehet, hogy ki kéne vennem legalább az egyiket és csinálni belőle egy nyakláncot. Neki, még ugyis marad egy. Ne legyen telhetetlen. 

- Mit gondolsz az esésről? Ügyetlen volt vagy ügyetlenül sexy? - kérdeztem pajkosan vigyorogva és megigazítottam hajamat, mely az alattam fekvő srác arcát birizgálta. Tökéletesen feküdtem itt rajta. Úgy döntöttem a vámpír témát hanyagolom. - Hát, csak gondolom. De igazad van, a nyomomba sem érsz. Nálam nem lehetsz jobb semmilyen téren - kacsintottam rá, majd puszit leheltem szája sarkába. 

Christopher

Végre gyakorolhatjuk a kviddicst. Már lassan két hete nincsen edzés muszáj lezuhanyoznom és szólók Chasenek, hogy sűrűbbre az edzéseket. Magamra engedtem a forró zuhanyt ami jól esett a testemnek. Élveztem a fürdést. Jó sokáig zuhanyozhattam hiszen, el gondolkoztam sok mindenről.
Ethanealt is fejbe kéne csapni aki becsajozott.. Azt mondja ilyen nő személyt életemben nem láttam. Mondtam neki, hogy azt majd meglátjuk. Vigyorogtam rá azt mondja, hogy majd bemutatja a napokban. Bólintottam rá.
Befejeztem a zuhanyzást megtörölköztem és magamköré tekertem a törölközőt. Na mehetünk felöltözni. Remek. amikor kiakartam menni hangokat hallottam. Na nem igaz.. Lora meg Dean. Ahogy meghallottam Deant, hogy Lilivel mit csinált rögtön kiugrottam és az egyik átok amit Lora küldött eltalált.

- Na te szemét láda, most fogsz meghalni. Hagyd békén Lorát, hagyd békén Lilit. Komolyan ki foglak végezni. Lora gyerünk, ad neki az átkot nem fog bántani a féreg amíg itt vagyok. - Vigyorogtam a srácra, és morogni kezdtem farkas módjára. . Hagytam, hogy Lora átkozza a srácot, én csak egyet ütöttem a halántékába el is ájult...

- Jól vagy? Istenem.. egészen jól nézel ki így. Alex nem tudja mit hagy ki. - Vigyorogtam és nem hagyhattam ki. - Na jó, menj a zuhanyzókhoz ezt már le rendezem én. Rendben? - Néztem aggódó pillantással Lorára majd néztem Deanre, és körülötte járkáltam és belerúgtam egyet a fájó pontjába ő csak ordított.
- Ezt érzi az a lány is akit bántottál. Mit tettél Lilivel?
- Semmi közöd hozzá. Minek legyen ha már úgysem kell.. - Mondta a választ és rávetettem magam és üzözzem ahol csak tudtam.

Damon

- Abigail? Ööö… hát… igazából ő változtatta át az apámat, szóval… hát nem tudom. A lényeg, hogy nekem az idegeimre megy. Annyira vidám és… és hiperaktív! Megőrülök tőle. És folyamatosan a hajammal babrál! – mondtam felháborodottan, aztán elnevettem magam. Egy ideig lenyűgözve néztem azt az édes mosolyt, ami az ajkain játszott, majd akaratlanul is belehallgattam a gondolataiba. Mire automatikusan egy gúnyos, egyben elégedett mosoly terült el az arcomon.

- De igen, tudok gondolatokat olvasni. És honnan tudod, hogy minden téren? – kérdeztem kajánul, majd a következő kérdésére lemerevedtem. Elfordítottam a tekintetemet róla, majd makacsul az apró ablakon kívüli vihart kezdtem figyelni.

- Ezt te nem értheted, bonyolult. – mondtam a tervezettnél kicsit kimértebben. Miért kell ilyen helyzetbe hoznia? Lehunytam a szemeimet, majd lassan kifújtam a levegőt. Ahogy a mellkasomnak dőlt én átkaroltam karcsú derekát és magamhoz húztam.

- Én viszont nem akarom, hogy úgy láss. Félek megijednél tőlem, vagy akár meggyűlölnél… - mondtam halkan még mindig az eső ütemes kopogását figyelve.

Lora

Dacosan néztem rá, hiszen a pálya közepén nem bánthat, itt egy ujjal sem érhet hozzám. Tévedtem. Egy pálca suhintásába tellett és már csak fehérneműben álltam előtte. Megszólalni nem tudtam, és a pálcát olyan erősen markoltam a kezemben, hogy az ujjperceimből minden vércsepp kiszökött. Arcom most egy paradicsom színét öltötte fel. Hihetetlen, hogy ez a szemétláda mit meg nem enged magának. Egy biztos, az első pár percben a gyűlölettől és meglepettségtől levegőt sem kaptam. Talán most kellett volna sírva fakadnom és itt helyben elhagynom magam. De nem. Szemeim könnyekkel teltek meg, de visszanyeltem őket és inkább berohantam a Mardekár öltözőjébe, végig a kihalt folyosón. Fülembe még mindig Derielle szavai visszhangoztak. Tényleg nincs itt senki. Össze kell szednem magam. Testem remegett a félelemtől és a könnyektől nem láttam. Pedig most nem kapja meg Derielle azt a szívességet, hogy sírjak előtte. Nem fogok megalázkodni. Azt a büszkeségem már nem élné túl. Elég volt ez az incidens is. Hátamat neki vetettem a hideg, sötétzöld márványnak, mellyel a kviddics öltöző falait fedték be, majd lecsúsztam a faltövébe és pár percig felhúzott térdeim közé hajtottam fejemet. Hajam kócos volt és minduntalan arcomba lógott. Mikor már sikerült talpra állnom és nem szédültem, eltántorogtam az első szekrényig, ami Alexanderé volt és kivettem belőle egy pólót. Mást nem találtam, de már ez is több, mint a semmi. Magamra húztam, majd megtöröltem arcomat. Pálcámat előre szegeztem, de úgy remegett akár a nyárfalevél. Nem hiszem el. Pedig megfogadtam, hogy soha többé nem félek tőle. Soha az életben nem fogok félni férfitől. Erre most megint itt szorongok az öltözőben és arra várok, hogy valaki megmentsen? Rosszul teszem. Itt csak én vagyok és csak magamra számíthatok. Ki kell állnom magamért. És nem ijedek meg tőle. Soha, azt már nem. Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és lépett be rajta Ő. Dean Derielle. Határozottan álltam a helyiség közepén pillantásomat pedig makacsul az övébe fúrtam. 

- Ne gyere közelebb - sziszegtem idegesen, majd mikor neki lökött a szekrénynek, szívem kihagyott egy dobbanásnyit. Éreztem, hogy fülemben lüktet a vér és szédülni kezdek. Nem, itt most nem én maradok alul. 

- Hidegen hagy, hogy mit műveltél vele. Egy semmire kellő Darwin, akinek egyszerűen undorító a családja. A mentalitásukról már nem is beszélve - köptem ridegen felé a szavakat, majd egy erős rúgással, eltaláltam legintímebb pontját, de sajnos túl jók voltak a reflexei, így elkapta lábamat. Visszaestem a szekrénynek, és bevertem fejemet. Vége, ennyi volt a nyugodt Lora Hemsworth-ből. 

- Obstructo! Incarcerandus! - A hátráltató ártástól neki vágódott a szembe lévő falnak, de a kötöző átkot kivédte. 

- Párbajozzunk. Kössünk fogadást. - Hangom ismét kimért volt és nyugodt. - Ha te nyersz, aminek kevés az esélye, akkor lehet egy kérésed. Akármi. Viszont, ha én nyerek, eltakarodsz iskolából és soha senki nem fog tudni arról, hogy te egyáltalán léteztél - magyaráztam ridegen a srácnak, majd vártam válaszát. Ugysem fogja visszautasítani. Pedig itt ma, csak én nyerhetek. És nyerni is fogok. 

- Kezdjük - szóltam erélyesen, majd lőttem az első átkokat. - Evertestatic! Petrificus totalus!

Dean

- Nem érdekel azt csinálod amit mondok.. - Üvöltöttem Lilivel. Eléggé ideges vagyok mostanában főleg Christopher miatt, mert az idegeimet tönkre tette. Nem is érdekelt. Amikor nem csinált semmitakkor fogtam és egy olyan átkot küldtem a hátára ami ostornak mondhato csak ez fájdalmasabb. Nem ordított fel de láttam rajta, hogy fáj neki. Üvöltöztem vele majd ekkor leesett a seprűről.

- Folytatni az edzést. - Kiabáltam, majd ekkor azt hallottam, hogy valaki szól hogy le a pályáról. Oké, biccentettem én még maradtam a levegőben. - Nem megyek le, mert kapitány vagyok. - Üvöltöttem, és ekkor ketté tört a seprűm és leestem. Nem kaptam levegőt, de nagy nehezen fel keltem. Hallgattam a mondatát Lorának, ahogy vigyorogtam rá megölt volna a bátyja vagy Jesse, de egyik sem volt itt szóval.
Közeledtem felé, ő a pálcát előrántotta. Reflex szerüen szakítottam le a ruháit.

- A szánalmas nem én vagyok kicsim te is tudod. Mi van nem tudsz így végig menni a folyosón.Tudom jól. - Vigyorogtam rá, és csak azt láttam hogy a Mardekár öltöző felé fut. Helyes, úgy sincs ott senki. Vártam míg bezárja az ajtót, én csak utána mentem az öltöző felé. Lenéztem Lilire majd ridegen végig néztem a lányt és az alhasába belerúgtam egyet. Úgysem kell a lány nem mindegy, hogy él e vagy hal? Na mindegy. Elindultam az öltöző felé, majd kinyítottam az ajtót és bezártam.

- Nem menekülsz előlem. Már neeem... Enyém vagy. Senki nincs itt kincsem... - Mondtam gúnyos hangon, majd a falhoz taszítottam Lorát. Innen nem tud menekülni. - Pálcádat, ne használd nincs értelme. - Mondtam és levettem a felsőmet.

- Christopher, meg a halálfaló társa lehet, hogy tudnak fenyegetni. De nagyon gyengék drágám. Ismernek és tudják jól, hogy milyen vagyok engem imádnak a lányok... - Mondtam és néztem ki Lilire, és vissza Lorára. - Szóval itt és most megtörténik amit 4-ben kellett volna megtenni vagy úgy jársz mint Lili... tudod ahol a Petefészke van nem biztos, hogy tud szülni. Elég fájdalmas lehetett neki. - Mondtam cinikus hangon.

Lora

- Az edzés elmarad - olvastam fel hangosan a táblára írt cikornyás betűket. Már második hete, hogy nincs edzés. Miért akarja Chase, hogy a Griffendél nyerje meg a kupát? Hihetetlen. Nem értem, miért kellett neki adni a kapitány titulust. Attól, hogy neki csak egy béna szárnyas labdát kell elkapnia, másoknak gyakorlásra van szükségük, hogy megtanuljanak együtt játszani. Csípőre vágtam kezeimet, majd határozott léptekkel elindultam a pálya felé, hogy megnézzem kik játszanak ma, ha már mi el lettünk paterolva a pályáról. Kimegyek és leátkozom a seprűről az összes szerencsétlent. Még a játéktól is elmegy a kedvük. Mondjuk egy évezredre. Ahogy kiértem, felpillantottam az égre és egy rakás szerencsétlen Hollóhátast láttam meg. Oh, kedvenc Darwinom éppen most szállt fel. Ezt muszáj megnéznem. Ha pedig túl jól megy neki, kicsit segítek, hogy leessen arról a szegényes seprűjéről. Elkényeztetett kis kurva. Mennyire is élveztem azt a multkori büntető munkát. Ha pedig csúnyán néz rám, már küldhetem is büntetésre bájitaltos üvegeket pucolni, vagy könyvtárat takarítani. Összefontam magam előtt karjaimat , majd csípőmet neki támasztottam az ajtó félfának és onnan néztem az edzést. Ezeket egyedül is lenyomnám. Pillantásom Lilianara siklott, aki éppen zuhanni kezdett a seprűjéről, ahogy szétnéztem Dean kezében láttam a pálcát, pontosan a lányra szegezve. Testem akaratlanul is megremegett, de utána erőt vettem magamon. Azért, mert Ő Dean Derielle még nem szabad, hogy így megrettentsen. Hiszen én nem félhetek. Erőt vettem magamon, majd arcomról eltűntettem a félelem és ijedtség minden jelét. Erélyes léptekkel sétáltam közelebb Lilianahoz, akinek a háta véres volt. A világos kék talárt átáztatta a bíborvörös folyadék. Gyűlöltem az erőszakot. Ez teljes mértékben nem volt igaz, mert azt élveztem, ha én aláztam meg valakit, vagy okozhattam fájdalmat. De ha egy olyan személy csinálta ezt, akit megvetek és egy gerinctelen féregnek tartok, azt legszívesebben saját kezűleg fojtottam volna meg. Dean Derielle-t pedig különösen gyűlőltem. Pálcámat előrántottam nadrág zsbemből, majd érzelemmentes tekintettel néztem le a szenvedő lányra. Undorodva mértem végig a földön fekvő lányt, és íriszeimből is csak az utálat és lenézés tükröződött. Mikor elájult, mégis leguggoltam hozzá, és két ujjammal kitapintottam pulzusát. Lélegzett, de gyengén. Kibírja. Felugrottam a földről, majd a pálya szélére sétáltam és elkiáltottam magam.

- Hollóhát, le a pályáról. Most! - a játékosok, le is szálltak, majd a padokhoz sétáltak és kifújták magukat. Fáradtnak és kimerültnek tűntek, de hát megérdemlik. Akik ennyire ügyetlenek, azok megérdemlik, hogy lefárassza őket a kapitány. 

- Derielle, te is Hollóhátas vagy. Vagy igazad van, akkor számodra érthetően is elmondom. Gerinctelen patkányok is kússzanak le a pályáról - dacosan néztem fel a levegőben lévő srácra. Mikor nem akart lejönni, rászegeztem pálcámat: - Bombardo! - üvöltöttem jól hallhatóan, de a fiú helyett a seprűre céloztam, ami ketté tört, alatta, ő pedig zuhanni kezdett a föld felé. Pár méterrel odébb ért földet, de lábaim a talajba gyökereztek. Szemeimben valami megtört fény csillant, de aztán közelebb sétáltam a mocskos szemétládához.

- Állj fel - szúltam rá határozottan, de meg sem mozdult. - Felőlem fetrenghetsz is. Ugyis le kell, hogy nézzelek. Egy mocskos szemétláda vagy. Eltörlöd a Mardekár edzését, csak hogy szadizhasd a kék brigádot? Hát tudd meg, undorító vagy. Egy olyannal kezdj ki, aki ki mer állni ellened - hangom nyugodt volt, talán túlságosan is. - Játszuk le, Derielle - fúrtam kék szemeimet az övébe, de mikor közeledni kezdett, én hátráltam. Aztán mégis megálltam és pálcámat tartó kezemet előre nyújtottam, így akadályozva meg, hogy közelebb jöjjön. - Örök vesztes vagy, egy vesztes - sziszegtem indulatosan a szavakat. 

Lili és Dean

Szép kellemes őszi délután van. Mit kell ilyenkor tenni? Az összes leendő Hollós játékosnak kint kell lenni a pályán, mert reggeltől esti nem lesz más csak edzés kisebb szünetekkel. Mondom de jó. Éppen ezen veszekedtünk Jenniferrel, meg Troyékkal, hogy mi a jó fenének akarja Dean, hogy fáradtak legyünk.
Elméletileg, reggel 7-re már a pályán kellett volna lennem. Dean mostanában úgy bánt velem mint a kutyával, de nem szóltam róla senkinek. Hogy miért nem? Azért mert én idióta vagyok, és félek a következményektől pedig megtehetném, hogy szólók a tesómnak vagy éppen Jessenek Chrisnek és még sorolhatnám...

Nem is érdekelt, hogy edzés van egésznap a könyvtárban punnyadtam majd, 2 fele megindultam a pályához. Persze mindenki edzet, volt aki pihent stb...
Amikor seprűre akarok szállni, akkor ért engem egy nagy ütés és a földre kerültem.
- Hol a francban voltál egésznap? Nem megmondtam, hogy edzés reggel 7-től minden Hollósnak aki játszik? - Kiabált és fel akartam kelni de a másik oldalamra is kaptam én csak ordítottam fejezze be. Amikor fel keltem a szemébe néztem és dühöt láttam. Fel keltem, hogy meginduljaka seprűvel ekkor a hátamat érte egy erős átok és odakaptam és vérezni kezdett.

- Megyek már, de hagyjál már békén... - Szóltam rá. Nem kellett sok, hogy ne átkozzam szét nem sírtam előtte mert az is a gyengeség jele. Jennire ránéztem aki inkább nem ment a közelébe. Majd, fogta magát Dean mikor ráülök a seprűre és durván megcsókol. Undorító és becsuktam a szemem, majd felszálltam.
- Szólj valami tanárnak vagy a bátyádnak nem jó ez így hallom nap mint nap mit csinál veled, mutasd a hátad.. - Ahogy hozzám akart érni levertem Jenn kezét, és elindultam a cikeszt keresni. Persze, nem tudtam koncentrálni mert folyamatosan szídva voltam. Legszívesebben ott hagytam volna, már minden bajom volt. Fogtam elővettem a pálcámat és megbűvőltem volna a seprűjét, de kivédte az átkot. Inkább megfordultam mert láttam a cikeszt, de ekkor társaság közelében voltam vagyis Troy az örzőszemünk figyelte mi folyik. Akkor kaptam egy akkora hasító átkot hogy éreztem a fájdalmat, és már síró szemmel néztem a srácra. Aki a menjek innen pihenni pillantást mutatta.

- Na mi lesz már. Nem érünk rá egésznap, hogy ácsorogjál..
- Hagyjál már érvényesülni A többiek et miért nem bántod? he? Ha ezt meg tudja valaki te a halál fia vagy elegem van belőled Darielle. Mást nem tudsz csinálni csak verekedni. - Kiabáltam a levegőben a srácra, majd a szemembe nézett és most a gyűlöletet láttam. Miért változhatott meg nem is tudom.. Rejtély..
- Ez volt az utolsó alkalom, hogy így beszéltél velem Darwin. Ki vagy rúgva a csapatból, ha nem csinálod a munkát... - Egy akkora ütést kaptam, hogy lezuhantam a seprűről és a földön landoltam. Éreztem, hogy a lábammal van valami megrándult vagy eltört, de féltem.. Nem sírtam... forgott körülöttem a világ, utána csak azt hallottam fentről, hogy folytassátok az edzést. Majd a folyosó bejáratát kezdtem fürkészni és egy barna hajú lányt láttam érkezni. És csak ennyit mondtam neki..
- Segíts.. - És a hasmon feküdve eszmélet voltam.

Rebecca

- Rendben - suttogtam elhaló hangon, majd két tenyerem közl zártam arcát, majd felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Vékony ujjaim selymes mogyoró barna tincsei közé siklottak, így húzva még közelebb magamhoz a srácot, aki egyre mohóbban falta ajkaimat. Egy idő után mégis megszakította nyelvpárbajunkat, majd eltolt magától és a szekrényéhez sétált. Megigazítottam összekuszálódott fürtjeimet, majd füleim mögé igazítottam néhány arany szőke tincset, hogy jól láthassam mire is készül Liam. 

Egy csokor rózsával sétált vissza, melynek közepéből jól láthatóan kukucskált ki egy aprócska ékszeres doboz. Széles vigyor terült el rózsaszín ajkaimon, majd ahogy elvettem tőle a csokrot, felnyitottam a dobozka tetejét. Egy gyönyörű ezüst gyűrű volt benn, egy aprócska gyémánttal. 

- Köszönöm. - Arrébb tettem a virágokat, majd feltérdeltem hozzá az ágyon és vehemensen kaptam ajkai után. Mikor megszakadt a csók kivette kezemből a gyűrűt és felhúzta az ujjamra. - Nagyon tetszik - néztem le az aprócska ékszerre, majd végig döntöttem a srácot az ágyon és kényelmesen elhelyezkedtem a derekán. Végig simítottam arcán, majd kedvesen elmosolyodtam. Már egy ideje azon gondolkoztam, hogy vajon elmondhatom neki, amit tettem? Hogy reagálna rá? Azt tudta, hogy halálfaló vagyok, hiszen gyakran találkozott a tetoválásommal. De biztos, hogy nem szeretne, ha megtudná, hogy kíméletlen gyilkos vagyok. Ki szeretne egy olyan nőt, aki nem képes gyengédségre és szeretetre? Soha nem lehetne mellettem biztonságban. Féltem és egyre inkább nem bízom magamban. Pedig most bizonyítani szeretnék. Most bizonyítanom kell.

- Én is szeretlek - suttogtam csendesen, de már nem éreztem a súlyát a szavaknak. Akár azt is mondhattam volna, hogy gyűlőllek, mert semmi nem bánás nem lett volna bennem. És ez már most megijesztett. Levettem felsőmet, majd lerúgtam magamról cipőimet is és visszatértem Liamhez. Csinálhatom hitelesen, attól, hogy nem gondolom komolyan. Csak el kell vele hitetnem. És ő elhitte. Végig csókoltam az arcát, majd ahogy kigomboltam ingjét, mellkasát is csókokkal hintettem be. Mikor övéhez értem, már szinte rutinosan oldottam ki, de hogy fokozzam az élvezeteket, visszatértem szájához és utat törtem magamnak ajkai között. 

Liam

- Még Brendon se tudja, nem kell sajnálnod, hogy nem tudtad. - Miért hívom apámat a nevén? Egyszerű a válasz. Mióta, tudja hogy vámpír vagyok egyre többet törődik Briannel és ha bármit kérdezek vagy baglyot küldök apámnak, soha nem kapok egy értelmes választ. Még Lilivel is normálisan bezsél, pedig ő egyszerű halandó..És, Brendont haverként tudom mondani nem egy apaként részemről az a része lezárt ügy. Hiszen aki csak azért ítél el valakit mert más származású más lény..Na mindegy.
- Tudom, kicsim hogy bizonyítani szeretnél és látszik rajtad. - Megfogtam a derekánál gyengéden majd magamhoz húztam és vigyorogtam rá. - Szeretlek Rebecca Crawford és kérlek adj időt. Én türelmes vagyok veled és tudok várni.. csak neked is türlemesnek kell lenni. Próbálok sok dolgot leküzdeni és néha meginogok. Nem látszik rajtam de érzem. - Mondtam Beccának, majd apró csókokat leheltem a szájára és a nyakára.

Elengedtem feltápászkodtam és a szekrényhez mentem és kinyítottam. A Ruhák mögül vörös rózsa csokrot szedtem ki és a csokornak a közepében lehetett látni a dobozkát, ami ott díszelget. Odaadtam neki, majd megcsókoltam.
- Ezt az évforduló miatt kapod, meg azért mert nagyon,nagyon szeretlek.- Mondtam barátságos és lassan már nyugodt hanggal. Hűű, ezen is túl vagyunk azt hiszem... gondolkoztam el, majd leültem Becca mellé és vártam a Reakcióját az ajándékára. Csak mosolyogtam rá, mikor kezdett a kis dobozkával babrálni.

Rebecca

- Darwin, ugye tudod, hogy el vagy tévedve? – fontam össze magam előtt dacosan karjaimat. Nem mondhatja meg nekem, hogy mit csináljak. Ezt a csajt meg egyszer még elkapom valamelyik sarkon, és úgy szétátkozom, hogy még a saját annya sem fog ráismerni. Hülye ribanc. Csak, hogy elment. Ahogy Liam a fenekemre csapott, reflexként lendült a bal kezem és kevertem le neki egy hatalmas pofont. Szemeimben mint mostanában már oly sokszor, semmi nem tükröződött a ridegségen és a megvetésen kívül. Elfordultam tőle, majd egy szó nélkül inultam meg a fiú hálószobák felé. Már csukott szemmel is idetalálnék, annyiszor vendégeskedtem a zöld-ezüst fiú hálóban. Beérve ledobtam magam az ágyra, majd fürkésző pillantásomat Liamre függesztettem. 

- Pedig, ha hiszed, ha nem, semmi nem történt köztünk Zackkel – tengerkék íriszeimet büszkén fúrtam bele a srác szemébe. – Nem akarok magyarázkodni Liam, de nem történt köztünk semmi. Egy ártatlan puszit adtam az arcára, köszönet képpen. Te meg pont azt a pillanatot választottad, hogy berobbanj a szobámba és természetesen mindent félre értettél. Ugysem hiszel nekem, hagyjuk is. Nem vagyok hajlandó rongyosra jártatni miattad a szám, feleslegesen. – Az utolsó szót megnyomtam, majd elfordítottam arcomat és hallgatni kezdtem amit mond. – Tudom – vágtam rá vehemensen, de ötletem sem volt, hogy miért olyan nagy nap ez a mai. Igen, tényleg. De legalább ő észben tartja. Nekem erre sajnos nincs időm.

Emma. Ex a láthatáron. Gondolhattam volna, hogy Liam még mindig nem heverte ki a csajt. Hat hónap telt el, és még mindig a régi sebeit nyalogatja. Persze, megértem. Mert ha valamiért kiállt, megküzdött érte, az az övé, és borzalmas lehet látni, ahogy ezt valaki semmibe veszi és még meg is alázza. De én ezt soha nem tenném meg vele. Életemben ő az első férfi, akit szerelemből tudok szeretni. Ez pedig nagy szó. 

- Liam, én ezt nem tudtam, sajnálom – Szavaim még mindig érzelemmentesen csengtek, de tényleg sajnáltam azért, ami vele történt. Kisimítottam arcomból szőke tincseimet,  majd feltámaszkodtam az ágyon. Egyik lábamat átvetettem Liam csípőjén és kezeimmel megtámaszkodtam mellkasán. 

- Nem csallak meg Liam, hidd el, hogy nagyon próbálkozom, és most szeretnék bizonyítani. Magamnak, és másoknak. Csak ez nagyon nehéz…

Liam

Amikor majdnem megcsókoltam Deniset akkor Rebecca becsapta maga mögött az ajtót.. Hehe féltékeny.
- Borzalmas? A Mardekárban Liam a legjobb pasi az ágyban mit képzelsz magadról kis ribanc? - Hisztizett Denise... -
- Na nincs cicaharc. Rebecca szobámba, Denise baba köszönöm. - Adtam puszit a homlokára majd a fenekével vissza vonszolta magát a hálóba. Én vigyorogtam egyet, majd Becca fenekére rácsaptam, hogy vonszolja be magát.
Miután előttem bement, bezártam az ajtót és hangszigetelőt raktam rá ne halljon minket sneki és be is zártam az ajtót.


- Mi volt ez Zackel? És ne mondd, hogy semmi. Flörtölgetünk, szabadidőnkben? Gondolkoztál te ma milyen nap van? Október 27-e. És mi van akkor? Nem tudod mi? - Néztem Rebeccára, letört arccal, majd leültem az ágyamra és nem néztem a lányra és rideg voltam. Mikor fogja megint ezt csinálni? Nem hiszem el...
- Fél éve, hogy együtt vagyunk. Tudod ezt mit jelent? Neked jelenhet sok időt, de én nem szeretnék csalódni.. Nem és kész... nem mondtam neked vagy nem tudom mondtam e már neked.. Emmával azért szakítottam mert amikormentem abba az Albérletbe amit titokban magunknak szereztünk és fizettük minden hónapban és még apa sem tudott róla, oda vitt fel egy srácot és abban az ágyban feküdt le vele ahol velem aludt. És azt a kedvenc selyem ingemet hordta az egyetlen ingemet hordta a srác és Emma adta rá. Tudod nekem ez mennyit jelent, hogy ilyen hamar találtam egy olyan lányt, aki megbízható talán, és lehet benne bízni.. mai napig nem hevertem ki és ezért viselkedtem úgy ahogy. Íme az igazság. - Mondtam csendesen az egész történetet lehangolva és megfeszültek az arcizmaim. Bizalmatlanság megint előjött és félek, hogy meginog.... - Nem tudod Becca, milyen nehéz ezt feldolgozni főleg, hogy 4 év után történik meg. Kellett nekem idő és kell még, hogy el felejtsem. És néha attól rettegek mikor fogsz meginogni másik pasi felé mint például ma. - Mondtam csendesen, majd lefeküdtem az ágyra és a plafont kezdtem bámulni.

Kiara

Ajkaimon még szélesebb gunyoros vigyor terült el, mikor vehemensen kijelentette, hogy Ő ugyan még nem akar házasodni. 

- Szerintem senki nem szereti az ilyet elsietni. Annak a híve vagyok, hogy élvezzük az életet amíg lehet. - Tekintetem mind untalan vándorolt vissza szőkés-barna tincseire, melyek hanyag eleganciával hulltak acélkék szemeibe. Rabja voltam a két szempárnak, mindig megbabonázott. 

- Ki is ez az Abigail? Valami nagynéni? Vagy a család egy jó barátja? Még nem hallottam róla. - Ahogy tovább beszélt, rá kellett jönnöm, hogy nem igazán imponál neki a vámpír téma. Pedig annyi kérdésem lenne. A könyveket pedig lusta vagyok elolvasni. De miért is tenném, mikor van egy két lábon járó, igazán helyes lexikonom? Már csak egyet remélek, hogy nem tud gondolatot olvasni, mert akkor minden kis piszkos gondolatomat megtudná. Nem mintha nagy baj lenne, ha megtudná, hogy mikor mit is gondolok róla. De nem állhatok csak úgy elé, hogy Damon Welles, te vagy az iskola legjobb pasija, minden téren. Na, ez az. Én meg a perverz fantáziám. 

- Miért titkolózol? - kérdeztem és összeráncoltam szemöldököm. Lappangott már bennem a kérdés, de most jött el igazán az idő, hogy feltegyem. - Damon, engem nem zavar, hogy vámpír vagy. Szeretném azt az oldaladat is megismerni, mikor egy kegyetlen gyilkos vagy - néztem rá egy kesernyés mosollyal, majd elsimítottam egy tincset arcából, és neki dőltem mellkasának. 

Rebecca

- Tudom - suttogtam alig hallhatóan, majd fejemet vállárra hajtottam. Meg kellett tennem. Hiszen mi is a Halálfalók jelszava? Vagy te ölsz vagy téged ölnek. Sokkal inkább tartozom az első csoportba. És ezt tegnap bizonyítottam is. Magam előtt sem merem még mindig bevallani, amit tegnap éjszaka tettem. De hát Nathaniel megdícsért, ami nagyszónak számít Halálfaló körökben. Gyilkoltam, hidegvérrel. És mi az, ami teljesen megbotránkoztatott? Hogy közben semmit nem éreztem. Hiába néztem bele a férfi könnyektől elhomályosult, esdeklő szemeibe, nem éreztem megbánást, sem sajnálatot. És most ez bánt. Nem az, hogy embert öltem, hanem, hogy nem éreztem semmit. Liam ezért megvetne. Ő soha nem tudhatja meg, hogy mit tettem. Végülis, az embernek lehet két élete. Miért ne játszhatnám el előtte az ártatlan, szerelmes lányt? A tüzes, szenvedélyes gyilkos énemet pedig elrejteném előle. Így nem kellene megbántanom. Nem is tudom, hogy miért pont Zack. Talán mert Ő az, aki meg tud érteni és át tudja érezni, amit most én érzek. Ahogy feltérdeltem, hogy adjak egy puszit az arcára, elfordította fejét, így pont a szájára sikerült nyomnom köszönetem jelképét. Ugyanebben a pillanatban nyílt ki az ajtó, és a résben jelent meg Liam. Szent Merlin. 

- Liam - kiabáltam elhaló hangon a fiú után, majd az ajtó félfának vetettem hátamat és összetörten túrtam bele szőke fürtjeimbe. - Ezt elbasztam - köptem szemre hányóan. - Na, jó. Ha én basztam el, én is fogom rendbe hozni. Mennem kell. Köszi, hogy itt voltál. Szia - intettem az értetlenül pislogó fiúnak, majd már el is tűntem a festmény mögött. 

Hova máshova mehetett volna, ha nem vissza a kígyó fészekbe. Természetesen nem volt annyi eszem, hogy a titkos járaton menjek. Mardekárt és a festményét eddig egyszer láttam. Általában külön bejárásom volt. Most meg itt állok és várom, hogy méltóztasson felébredni. 

- Mardekár - szólítottam meg türelmetlenül a férfit, aki határozott hangomra kinyitotta szemeit, majd piszkosul végig mért. Átható pillantásától és kaján vigyorától, enyhén zavarba jöttem. 

- Kis hölgy, mit óhajt?

- Én.. - csuklott el hangom. Még így, hogy csak egy festmény is megtudott babonázni, méregzöld smaragd szín íriszeivel. - Be akarok menni. 

- Jelszó? 

- Aranyvér.

- Hova is jársz? 

- Tudtam a jelszót - szegtem fel daccosan fejemet. Egyik házba sem jutottam még be ennyire nehezen. Miért pont Malazárnak kell kötözködnie? Mondjuk elhiszem, hogy unatkozik. Mennyi idejei is van már bezárva abba a borzalmas képbe? Kétszáz éve? Ugyan, neki az meg sem kottyan. 

- Mit szólnál, ha nemet mondanék?

- Megmutatnám a pazar festményén mennyire jól tudom használni, a robbantó átkot - mosolyogtam rá angyalian, de egy szó nélkül nyitotta az ajtót. Lehet, hogy nem kellett volna idejönnöm. Liam nem vesztegette az időt. Rögtön rámászott erre a Denisre. Rohadt ribanc. A Mardekárosok könnyűvérű rüfkéje. Most oda kellene mennem, megragadni a zsíros kócot a feje tetején és lerángatni arról a marháról. De nem. Ezt tette volna Rebecca Crawford. De Rebecca Acerlot, villant egy gunyoros, nem törődöm mosolyt, majd epés megjegyzéseivel elüldözi a ribancot. Ezt fogom tenni. 

- Darwin, úgy látom, neked sem volt olyan nehéz tovább lépni - húztam gunyoros mosolyra csillogós ajkaimat, majd határozottan bevágtam magam mögött a festményt. Az egész pincehelyiség belezengett a hangba. 

- Csupán azért jöttem le a patkány tanyába, hogy megnézzem tényleg igazak-e a pletykák. De amint látom, Denise szíves örömest vígasztalja a srácokat, akik olyan féltékenyek, mint az atom - varázsoltam lenéző vigyort számra. - Ne zavartassátok magatokat, nem Liamet keresem. A tiéd lehet Denise. Már ugyis kezdtem unni. Az ágyban borzalmas, annyira szörnyen csókol, hogy megváltás lenne, ha egy kígyóval smárolhatnék néha. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az életbe nem mentem még el, mikor vele voltam. - Ezt neked Liam Darwin. Mondj jobbat. dacosan néztem a srác letört szemeibe. Persze neki azt nem kell tudnia, hogy minden szavam hazugság volt. Na jó, nem mind...

Liam

Mi lenne jobb, amikor az ember a barátnőjével van kettesben? Hogy nem csak az év fordulojukat tudják, ünnepelni hanem azt is, hogy nincse soha semmi veszekedés és kettesben csak ő m eg én.
Ez volt a tervem mára éjszakára. Tehát közöltem, Jessevel, és Benjaminnal, hogy elhúznak a szobából mert szeretnék kettesben lenni Rebeccával. Le is léptek.
Meg ágyaztam, rendet raktam felöltöztem a szokásos öltözékemet vettem fel.. vagyis nem a szokásosat. hmm... Christopher meg Alex adott pár ruha ötletett és kipróbáltam.. Az inget gyűlöltem, és egészen kényelmes volt.. Apám nem értem, hogy tudja ezeket hordani. Olyan inget vettem fel ami jól is áll és illik az alakomhoz. És egyszerű farmer nadrágot vettem fel. Chris rámnéz, közli nem vegyek fel a farmerhez fehér pólót... vagy feketét... kaptam is tőle, és feszítettek az izmaim benne. Vigyorogtam, majd egy bőrkabátot vettem fel.Megmondtam a lánynak, hogy majd én megyek érte addig ő nyugodtan készülődhet, mondhatja le az esti programjait stb... szóval ez egy meglepetés dolog lenne neki is.

Elindultam a Griffendél toronyba ami a legmagasabb volt. Nem szerettem feljárni, de kezdtem megszokni a piros arany szobát mert újabban itt vagyok minden éjszaka Beccával.
Vigyorogni kezdtem ezen gúnyosan és piszkos fantáziám járni kezdett.

Felértem a toronyba és kimondtam a jelszót.. Az alak méregetni kezdett, de végül beengedett.. Ha nem engedett volna be berobbantom az ajtót, az is biztos. Elindultam a nyugodt, klubhelyiségben a lány háló felé. Rebecca biztos ott van még.
Komolyan ez a csaj sem lesz normális. Ő Mardiba való nem Griffibe...
Ahogy felértem a lépcsőn, megkerestem Becca szobáját, bekopogtam és benyítottam. Csak álltam mereven amikor Becca és Zack majdnem csókolozni kezdtek.. Hát.. hát... ez szép..

- Gratulálok, ha neked ennyit jelentek akkor menj oda Zackhez... az életedben úgy látom elég hamar elfelejtődtem.. - Vontam fel a szemöldököm majd becsaptam az ajtót és hallottam Zacket kiabálni. Griffendél klubhelyiség ajtaján kiléptem és leszáguldottam a Mardekár klubhelyiségébe egyenesen a szobámba. Hogy hihettem, azt hogy megváltozik Rebecca.... hogy hitettem én azt!? Oké Liam... itt az ideje kezedbe vedd a sorsodat. Gondolkozni kezdtem és elindultam A lányokhoz és megkeresem Denise-t... Az a csaj egy Démon megbabonázza a férfiakat bosszantsuk Rebeccát... nem érdekel... ő fog lépni nem én.
Bekopogtam a lányokhoz, majd Denisenek szóltam kéne pár órára egy kis segítség. Szvíssuk meg leckéztessük meg Rebeccát...
Elmondtam a lánynak mi a helyzet, majd mondta segít. Helyes.. Leültünk a kandallóhoz, aholnyugi volt és beszélgetni kezdtünk. Egészen közel ültünk egymáshoz. Denise Cornwlade egyébként Hetedéves volt, de bármit tehettél vele mindenben benne volt.. hmm.... de nem fekszem le vele mééég... nem... egyenlőre Rebecca a cél, hogy idejöjjön... egyszer csak hallom, hogy, belép valaki a klubhelyiség ajtaján és az ajkam Deniséhez közelendi kezdett..., de csak az orrára adtam puszit, de úgy tünjön, hogy csókolóznánk.