Megütközve figyeltem Damont, ahogy másodpercek alatt minden érzelmet eltűntet róla. Mi rosszat mondtam? Attól, hogy megkérdeztem, hogy lehet valakiből vámpír, még nem azt jelenti, hogy én is azzá akarnék válni. Természetesen megfordult a fejemben, de hát ki ne gondolkodna el rajta? Főleg ha az embernek van egy nagyon jó barátja, aki vámpír? Akkor sem értem, miért kell ezen a kérdésen ennyire felhúznia magát. De akkor nem firtassuk tovább, egyszer ugyis meg fogom tudni. Ha más nem felkeresem azt a Darrent, és majd tőle tájékozódom.
- Világuralomra? - kérdeztem vissza hitetlenkedve, ajkaimat pedig gúnyoros vigyorra húztam. - És ezt, hogy tervezi Uraságod? - Válaszát persze nem vettem komolyan. Egy tizenhat éves fiú, hogy akarna már világuralomra törni. - Majd ha esetleg te leszel a "Nagyúr" akkor én felcsapok "Nagyúrnőnek". - mondtam vigyorogva, majd hagytam, hogy letörölje a számra ragadt vércseppeket.
- Meg kell hagyni, érdekesen sikerült. De azért én szívesen megismételném. Ugysincs még két olyan bolond, akik éjnek évadján alkohollal a kezükben beállítanak a Szellemszállásra. A legtöbben nappal sem mernek bemenni, én nem tartozom közéjük - húztam ki magam büszkén, majd felrémlett előttem néhány kép arról az estéről. Mint például Darran. - Apád arcát még mindig látom magam előtt, mikor azt mondtam neki, hogy Darren bá - Csilingelő nevetésem betöltötte a kviddics öltözőt. - Tényleg, hány éves is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése