Lora

Életemben először történik meg velem, hogy nincs kedvem lemenni Kviddics edzésre. De muszáj volt, ezért aztán magamra kaptam ezüst-zöld színekben tündöklő kviddics taláromat és megcéloztam a pályát. Ahogy közeledtem, szembe találtam magam egy hatalmas plakáttal, mely a ma délutáni Hollóhát válogatót hirdette. Borzalom, hogy ezek hetenként váltogatják a csapattagjaikat. Nem hiába vesztenek ezek minden meccsen. Egy csapatnak össze kell szoknia, figyelniük kell társaik minden mozdulatára. Ezek meg mire elkezdenék megismerni egymást, már váltás van. Nem baj, hiszen ez nekünk csak segítség. Még hogy a Hollóhátasok az okosok... én úgy mondanám, abba a házba kerülnek a selejtes hulladékok. Vannak kitagadott aranyvérűek, félvér korcsfajzatok, és a legalja az egésznek, az undormányos Sárvérű söpredékek. Mi mégis a közös bennük? Hogy képesek egésznap az iskoláról, a tanulásról, meg az egzitenciáról áradozni. Barmok. És az elmaradhatatlan, egy könyv, egy vaskos könyv, ami mindig a kezükben lóg. 

A pályaszélére érve, nem láttam egy árva Mardekárost se. Ezek is, hol a francba vannak? Az öltöző felé vettem az irányt, majd a férfi öltözőbe léptem be. Sehol nem volt senki. Esküszöm, mindet megölöm, ha potyára átöltöztem és lejöttem. Idegesen csaptam be a zuhanyzók ajtajait, majd léptem ki a szabadba, ahol szembe találtam magam egy Acerlottal. Tekintetem kviddics mezére siklott, ahol megláttam az Alexander nevet. Nagyon jó, legalább ezt tudjuk. 

- Hi Alexander - köszöntöttem a srácot, akinek kezéből kikaptam seprűmet, majd küldtem felé egy féloldalas mosolyt. Mielőtt még annyira biztos lenne magában. Azzal a kis bocsánatkéréssel, nem fogja jóvá tenni, amit művelt. Azért keményebben kell dolgoznia. - Hol van mindenki? Tudod mit? Nem is érdekel. - Intettem le, majd már fel is szálltam és szélsebességgel suhantam az égen.

Megcsókolt. Te jó ég, hogy jutottun kel idáig? Hiszen én haragszom rá és meg sem érdemli. Nem szabadna. Mégis jól esett. Volt benne valami furcsa, hiszen valahogy más volt. Nem úgy csókolt, mint a boltban. De biztos csak elfelejtettem, hiszen hány hete is volt? Körülbelül kettő. Az alatt elfelejtettem. Igen, biztos is. Ahogy egy éles hangot hallottam meg, ami Christopher nevét kiabálta, rögtön rájöttem mi van. Szikrákat hányó szemekkel néztem fel rá, majd ellöktem magam tőle, és a föld felé indultam. leérve, már Christopher is ott volt. Lezuhant. Nagyon helyes. Rohadt szemétláda. Hogy mert becsapni? Engem?! És ledugta aa gusztustalan nyelvét a torkomon. Engedély nélkül! Most megyek, és megölöm. Nem ám gyorsan fogok végezni vele. Nem. Minden percét ki fogom élvezni a halálának. Megkeserüli, hogy velem szórakozott. 

- Acerlot! - üvöltöttem neki pár méterről arrébb. Majd vettem egy mély levegőt, és közelebb sétáltam hozzájuk.

- Ááá, itt van Mr Griffendél és a legújabb ribanca. Ráadásul egy Darwin. Szép teljesítmény, Denkey. Hogy is hívnak? Liliana? Igen ez lesz az. Tudod kicsim, én sem vagyok rád kíváncsi. Nyugodtan elvonszolhatod innen a rózsaszín fenekedet. Mondjuk az öltözőig. Ennyit erről, nem fogom hallgatni a nyarvogásod - küldtem felé, egy negédes mosolyt, majd közvetlen Christopher elé léptem. 

- Mondtam már, hogy utállak? És mondtam már, hogy öt másodpercen belül előttem fogsz fetrengeni? - kérdeztem mézes-mázas hangon, miközben a bájos mosolyt le sem lehetett vakarni arcomról. - Halott vagy - suttogtam, és hangom megremegett az idegességtől. Amilyen erővel csak tudtam belerúgtam legérzékenyebb pontjába. Ahogy arcát elöntötte a fájdalom, én ajkaim gúnyos vigyorra húzódtak. Nem fáj még annyira, hogy lefeküdj? Tessék! Petrificus Totalus! Expulso! - Az utolsó átkot félre kaptam. Ezt nem kellett volna, hiszen majdnem olyan büntetés jár érte, mint a Cruciatusért. 

- Gyűlöllek Christopher. Egyszerűen ki nem állhatlak. Miért nem tudsz már leszállni rólam? - üvöltöttem neki, majd leguggoltam mellé és lekevertem neki egy hatalmas pofont. - Nem szórakozol velem mégegyszer - sziszegtem arcába. Mielőtt még tehettem volna valamit, éreztem, hogy valaki felránt a földről. Legszívesebben az illetőt is megöltem volna. De hogy Christopher nem marad életben, az biztos. Csak nem a pálya közepén fogom megölni...