- Biztos, csak képzelődtél.. nem volt ott semmi... - Mondtam Beccának, majd a melkasomba fúrta a fejét. Jó érzés volt, de valahol mardalt a lelki ismeret, hogy mit tettem. Soha nem tennék ilyet, de ezt muszáj volt. Amikor Rebecca, hátrálni kezdett kérdésről kérdésre tette fel nekem... én meg megforgattam a szememet. Na igen mit mondjak erre. Bocs, az anyám eltünése miatt és Sebastian halála miatt nem léphettem ki a kúriából de meg kellett tennem azt, hogy Liamot átváltoztatom és Illa vissza fog térni. Hát köszi, ez igazán nem kellene.
- Figyelj, Sebastian halála óta nem mehettem sehova. Most megszöktem a kúriából elegem lett, hogy mit csinálnak. Nem bírtam a bezártságot. Tudod te milyen az ha parancsra mondják maradjak? Nem fogalmad sincs róla. És, hogy mi folyik itt? Ezt sem tudom... de ha nem akarsz nekem hinni hát akkor ne higgyj... Szoktam ezeken az utcákon járkálni, és akkor még rámförmedsz, hogy mi történik. - Förmdetem rá kioktató hangon. - Különben is jó kedélyű kislányok nem járkálnak ezeken az utcákon mert, ez egy sötét sikátor ha nem vennéd észre. Olyasmit is láthatsz amit még életedben nem. Én is láttam már dolgokat és nem szívesen emlékeznék rá. - Mondtam még mindig kioktató hangon majd a balkezemben egy bonbon és egy csokor fehér rózsa volt. - Boldog születésnapot amúgy. - Mondtam a lánynak., és adtam puszit a homlokára.
Utálok színészkedni, de valahol mindig sikerült. hm.. Lelki ismeret nélkül belehazudok a szemébe, hogy nem láttam amit ő, ha ezt Illa látná piros pontott adna érte. Föld alá kívánja szegény lányt, de nem fogom hagyni hogy bántsa Beccát.
Elegem van, hogy választásra kényszerítenek. Előbb vagy utóbb fogok dönteni de nem most.
- Egyébként. A Bátyámmal, Edwarddal fogok találkozni. Akár hiszed akár nem, nem mindnekinek olyan a családja mint neked. Eddel, évek óta nem beszéltem.. lassan 15 éve, hogy nem láttam. Mikor betöltötte a 20. -at lelécelt.. gyűlölte anyát nem kívánt részt venni az életében. Azóta úgy tudom megváltoztatta a tesóm a nevét... de nekem úgy írta a levélben hogy szerető bátyád. - Mondtam színészien, majd nézelődni kezdtem de sehol senkit nem láttam csak az ég volt nagyon sötét, és ekkor sikítást hallottunk...
- Figyelj, Sebastian halála óta nem mehettem sehova. Most megszöktem a kúriából elegem lett, hogy mit csinálnak. Nem bírtam a bezártságot. Tudod te milyen az ha parancsra mondják maradjak? Nem fogalmad sincs róla. És, hogy mi folyik itt? Ezt sem tudom... de ha nem akarsz nekem hinni hát akkor ne higgyj... Szoktam ezeken az utcákon járkálni, és akkor még rámförmedsz, hogy mi történik. - Förmdetem rá kioktató hangon. - Különben is jó kedélyű kislányok nem járkálnak ezeken az utcákon mert, ez egy sötét sikátor ha nem vennéd észre. Olyasmit is láthatsz amit még életedben nem. Én is láttam már dolgokat és nem szívesen emlékeznék rá. - Mondtam még mindig kioktató hangon majd a balkezemben egy bonbon és egy csokor fehér rózsa volt. - Boldog születésnapot amúgy. - Mondtam a lánynak., és adtam puszit a homlokára.
Utálok színészkedni, de valahol mindig sikerült. hm.. Lelki ismeret nélkül belehazudok a szemébe, hogy nem láttam amit ő, ha ezt Illa látná piros pontott adna érte. Föld alá kívánja szegény lányt, de nem fogom hagyni hogy bántsa Beccát.
Elegem van, hogy választásra kényszerítenek. Előbb vagy utóbb fogok dönteni de nem most.
- Egyébként. A Bátyámmal, Edwarddal fogok találkozni. Akár hiszed akár nem, nem mindnekinek olyan a családja mint neked. Eddel, évek óta nem beszéltem.. lassan 15 éve, hogy nem láttam. Mikor betöltötte a 20. -at lelécelt.. gyűlölte anyát nem kívánt részt venni az életében. Azóta úgy tudom megváltoztatta a tesóm a nevét... de nekem úgy írta a levélben hogy szerető bátyád. - Mondtam színészien, majd nézelődni kezdtem de sehol senkit nem láttam csak az ég volt nagyon sötét, és ekkor sikítást hallottunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése