Chase

Az arcomra kiülő tömény undort semmi nem tudta eltüntetni. Csendben figyeltem, hogy Christopher mit csinál vele. Alexander a mije?! Remélem, meg sem kell említenem, hogy ez nem javított a hangulatomon. Ezt majd később lerendezzük. Hideg tekintetemet Averayre fordítottam és végignéztem, ahogy kiviszi a félholt Lilianát. Szóval ő is belekeveredett…

- Ugyan már Darielle, egy ilyen féreg senkinek sem fog hiányozni. Sőt… hálásak lesznek nekem, ha most elteszlek láb alól. – köptem fagyosan. Már épp emeltem a pálcámat, hogy véget vessek az egész hitvány életének, mikor kicsapódott a fürdő ajtaja és Lora lépett ki rajta. Lehet, hogy külsőre nagyon hasonlít Vivianára, de a tekintete… teljesen olyan, mint Anastaciáé vagy Reináé. Fagyos és megsemmisítő. Nem akartam engedni, hogy bemocskolja a kezét egy ilyen rohadékkal, de aztán mégsem akadályoztam meg. Ez az élvezet neki is kijár. Aztán miután befejezte a kínzást én is felemeltem a pálcámat.

- Avada Kadevra! – hangzott el a gyilkos átok egyszerre két helyről is. Egy cseppnyi sajnálattal, vagy megbánással figyeltem, ahogy a férfi teste a két átok hatására felemelkedik, majd az erőt a falnak vágódik, aztán élettelenül csuklik össze. Pár másodpercig kegyetlenül néztem a holttestet, majd elfordítottam róla a tekintetemet és a húgomra néztem.

- Nem kellett volna bemocskolnod vele a kezed. – mondtam határozottan. Lehet, hogy kívülről megingathatatlannak tűntem, de belülről… Mit tettem? Megöltem egy embert… De megérdemelte. Pontosan azt kapta, ami járt neki. Végül sikerült meggyőznöm magam, hogy helyesen cselekedtem.

- Jól vagy? – kérdeztem egy fokkal gyengédebben Lorától. Lehet, hogy folyton veszekszünk, gúnyolódunk egymással és folyton megpróbálunk keresztbe tenni egymásnak, de attól ő még a húgom.