Benjamin

Gratulálok Benjamin. Bemutatkozál a lánynak, mondhatom ezt megcsináltad. Egyik kezemet zsebre vágtam, míg másik kezemmel államat masszíroztam. Ez nehezebben fog menni, mint ahogy én azt gondoltam.

- Szóval ő volt Hailey - állapítottam meg, elgondolkozva, és még mindig a végeláthatatlan köröket róttam a tágas helyiségben. Minek kell egy ilyen idős lánynak kíséret? Ennyi erővel Nathaniel akár zárdába is vihetné a lányát. Ott biztosan nem lenne egy férfi sem, aki szemet vethetne rá. - Az, hogy a bizalmasa vagyok, nem azt jelenti, hogy mindennap nnáluk vacsorázom, és jót csevegek a gyerekeivel meg a feleségével - talán egy kicsit indulatosabban vágtam Christopherhez a szavakat, de a gondolataim most azon jártak, hogy szerezzem meg Hailey bizalmát.

- Christopher, megmondtam, hogy nem ölöd meg és erről nem nyitok vitát - förmedtem rá a srácra, majd két tenyeremmel a szobában lévő íróasztalra, csaptam, hogy nyomatékot adjak szavaimnak. Még mindig nem tudtam, hogy mit követett el, de Halálfalók általában nem ok nélkül kínoznak félholtra valakit. Legalábbis a régiek... Hamarosan már meg is kaptam felnem tett kérdésemre a választ. Megrökönyödve hallgattam, végig a srác jellemzését. Szívem lett volna még tovább kínozni, de diákot sajnálatos módon nem bánthatok. Kezdők hozzám képest.

- Mit keres még az iskolában? Valakinek már a tudomására juttattátok, hogy mit művel? Mert, hogy a diákság lány része retteg tőle, ha lehet így fogalmazni, attól a tanárok nem fognak tudni közbe avatkozni, és ez a szemétláda mocsok ugyan úgy sorra fogja megerőszakolni a lányokat. - Próbáltam higgadt maradni, de ha Nathaniel megtudja, hogy a lányát megerőszakolták, kirobbantja a Mágusok között a háborút. - Cristopher, erről nem szólsz semmit Nathanielnek. Értve vagyok? - Kérdésem inkább parancs volt. Ezután már csak néztem mit művel. Felőlem farkasként megölheti, de átkot nem használhat hozzá. Nem akarok leavadázott emberekkel találkozni a folyosón, csak mert Christopher ideges. Ahogy kivonult a szobából, én is követtem. A klubhelyiségben egy lány vetette rá magát és kezdte ütni, ahol csak érte. Még meg is érteném, ha nem egy szadista vadállatról lenne szó.

- Liliana - biccentettem a zaklatott lány felé, majd egy gúnyos mosoly kíséretében szavaimat a sráchoz intéztem. - Neked lehet, hogy egy vadőrre lenne szükséged vagy még inkább egy állatkerti gondozóra, mert amekkora benga állat vagy, egyszer még magadban is kárt teszel.

- Viszont, Rebeccával mind a ketten gyertek este hatra a Nagyterem mögött lévő kis terembe. Ott várlak titeket. Most pedig elmegyek megkeresem Hailey-t. Csak tudnám, hogy hol kell keresnem - túrtam bele gondterhelten hajamba, majd a két fiatalhoz fordultam.

- Liliana, te gondolom jóban vagy vele. Mesélhetnél nekem róla - küldtem egy lehengerlő mosolyt a lány felé, majd Chrisre pillantottam. - Téged meg se kérdezlek, abból a kis jelenetből leszűrve, nem mondhatnám, hogy puszipajtások vagytok.