Jess
Cselekedtem, mielőtt gondolkodhattam volna. Tudtam ,hogy Dean erősebb ,de azért a félvérségem talán segít kipótolni az űrt kettőnk között.
- Megölhetnélek... de nem teszem. - Szorítottam nyakát a falhoz és az utolsó szónál elengedtem, ez volt a hibám, mert a következő pillanatban a falnak csapódtam. Fejem csak úgy nyekkent és éreztem ,hogy a meleg folyadék csurogni kezd hajszálaim között, de tudtam semmi vész, mert túl gyorsan gyógyulok ahhoz ,hogy bármi bajom lehetne. Kezem fejemhez rántottam és meggyőződtem arról ,hogy vérzem. Egy pillantást küldtem húgom felé akit a kötelek éppen ebben a pillanatban engedtek el.
Király , Lili is itt van. Legalább kinyílik a szeme és nem fogom úgy érezni magam mellette mintha a falnak beszélnék. Amíg ő Deannal üvöltözött addig én levettem pulcsimat és Becky felé nyújtottam.
- Menj el. - Csak ennyit mondtam neki. Nem tudom mi történt ,de azt érzem ,hogy ez mind nem a lány akarta volt. Sokkal inkább a Darielle gyerek tervei.
Kettesben maradtunk. Még mindig nem hiszem el ,hogy Lili hagyta ,hogy ez a vadállat bántsa. Pedig szavaiból ezt lehetett kivenni. De még ő sem lehet ilyen hülye. Vagy még is?
- Bántottad Lilit, bántottad Beccát ,kezdj ki olyannal aki a te súlycsoportod! - Hergeltem. - Kislányokat könnyű bántani ,de ahhoz elég férfi vagy ,hogy hozzám merj érni? Vagy inkább elbújsz a patkányvackodba ,nehogy egyszer valaki elkapjon? Hűűű, de bátor vagy. Illik a fejedhez a személyiséged. Patkányabb a patkánynál. - Köptem le a földre. És ez volt az utolsó löket ,mág ugrott is nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése