Csak álltam az ajtóban és figyeltem ahogy fel kell Chase és kómásan néz. Csak mereven figyeltem más voltam most mint régebben. Megszeppenve álltam és nem mertem lépést tenni, és miért nem? Mert az a dög, képes volt bántani... én barom, meg elhittem mindent.
- Igen, ki engedtek egy félórája.. nem.. nem mertem bemenni a Hollóba és inkább megkerestem valamelyik rokont ismerőst. - dadogtam, ami most szokatlan volt tőlem, és visszahúzódó voltam picit. najó picit nagyon. - Húú.. mi történt az arcoddal? várj.. kitalálom. Viviana balhézott és kiakadt. Kitaláltam? - Kérdeztem tőle, felvont szemöldökkel mert eléggé látszott az arcán a kamrolás nyomok. Ha az én anyám így viselkedne még szerencsére, nem hord műkörmöt és még meg sem pofozott és ráadásul, ha azt nézzük, Apa lassan három éve egyedül nevel minket. És tiszta békesség van körülöttünk. Brian is örül, hogy iskolába jár és hogy Liammal van egy házban. Csak én vagyok az a szerencsétlen aki Hollós, mert a nagyapám az volt remek.
Deant nem fogom egy hamar elfelejteni, de legalább itt van a sok házi és tanulás meg a kviddicsek. Akarok egyáltalán kviddicsezni? Seprűre se merek ráülni.. az életemnek vége...
- Épp eleget töltöttem a fehér falak között, dehogy megyek.. - Jelentettem ki, majd kicsit előrébb léptem. Tudom, hogy nem bántana és ez fájt még is félek tőle. - Megvárom itt persze, ha nem gond. - Mondtam egy halvány hűvös mosollyal Chasenek, majd beléptem a szobába és körbe néztem majd leültem Chris ágyára. Amint látom, éppen házon kívül van a másik két szobatárs. Ránéztem Chasere és gúnyosan vigyorogni kezdtem majd megcsóváltam a fejem.
- Enyje, a jó fiú rossz útra tért. És nem is akármilyen útra. Tudom, hogy te ölted meg Christophertől.. - Mondtam komoly hanggal, de hálás voltam amit tettek... - Lora hogy viseli? - Érdeklődtem a lány felől akit akkor sem fogok puszi pajtásként bánni vele.
Lora meg én már régóta nem vagyunk jóban és azt hiszem tudom mi volt az oka, hogy utál engem. Vajon akkor is utálna ha Mardekáros lennék? hmm.. belegondoltam...
- Igen, ki engedtek egy félórája.. nem.. nem mertem bemenni a Hollóba és inkább megkerestem valamelyik rokont ismerőst. - dadogtam, ami most szokatlan volt tőlem, és visszahúzódó voltam picit. najó picit nagyon. - Húú.. mi történt az arcoddal? várj.. kitalálom. Viviana balhézott és kiakadt. Kitaláltam? - Kérdeztem tőle, felvont szemöldökkel mert eléggé látszott az arcán a kamrolás nyomok. Ha az én anyám így viselkedne még szerencsére, nem hord műkörmöt és még meg sem pofozott és ráadásul, ha azt nézzük, Apa lassan három éve egyedül nevel minket. És tiszta békesség van körülöttünk. Brian is örül, hogy iskolába jár és hogy Liammal van egy házban. Csak én vagyok az a szerencsétlen aki Hollós, mert a nagyapám az volt remek.
Deant nem fogom egy hamar elfelejteni, de legalább itt van a sok házi és tanulás meg a kviddicsek. Akarok egyáltalán kviddicsezni? Seprűre se merek ráülni.. az életemnek vége...
- Épp eleget töltöttem a fehér falak között, dehogy megyek.. - Jelentettem ki, majd kicsit előrébb léptem. Tudom, hogy nem bántana és ez fájt még is félek tőle. - Megvárom itt persze, ha nem gond. - Mondtam egy halvány hűvös mosollyal Chasenek, majd beléptem a szobába és körbe néztem majd leültem Chris ágyára. Amint látom, éppen házon kívül van a másik két szobatárs. Ránéztem Chasere és gúnyosan vigyorogni kezdtem majd megcsóváltam a fejem.
- Enyje, a jó fiú rossz útra tért. És nem is akármilyen útra. Tudom, hogy te ölted meg Christophertől.. - Mondtam komoly hanggal, de hálás voltam amit tettek... - Lora hogy viseli? - Érdeklődtem a lány felől akit akkor sem fogok puszi pajtásként bánni vele.
Lora meg én már régóta nem vagyunk jóban és azt hiszem tudom mi volt az oka, hogy utál engem. Vajon akkor is utálna ha Mardekáros lennék? hmm.. belegondoltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése