Zack

- Könyörgöm Andrew vissza akarok menni a suliba... nem érdekel az sem, hogy anyám eltünt csak normális életet akarok élni. - Ripakodtam rá Illa férjére, aki addig nem nyugszik míg nem szerzi vissza Illát... Na igen, sokakat megviselt itt körülöttem Illa halála. Engem ugyan nem érdekelt mert normális életet akarok élni.
Fogtam magam és bevonultam a szobámba, mert a suliba nem mehettem vissza miszerint gyanús lenne ha én ott lennék. Na persze. Hagyjanak már az ilyenekkel mert megőrülök.. Fel alá járkáltam a szobámban, még jó hogy a bátyám távol áll ettől a családtól asszem én is pattani fogok amint betöltöttem a 20. életévemet...

Azokat képeket nézegettem éppen a falomon amin még együtt volt a család békében... kicsit sajnáltam, amik történtek de hát ez van.
Amikor már éppen megint indulni akartam a másik sarokba, mert ideges voltam eléggé az ajtó nyílt ki.
- Mit akarsz már? - Nyőgtem fel és a fejemet fogtam.
- Küldetésed van. Azonnal indulj... - Vontam fel a szemöldökömet. Kaptam papírt és néztem mi a feladatom. Na ne... mit talált ki ez a marha, hajtsam végre? Na puff... muszáj leszek mert akkor nekem lesz végem. Csukjámat a fejemre raktam és távoztam a zöldfényben, egyenesen London utcáin landoltam.
Végre látok várost is bár, most az emberek inkább menekülnek a csukjás alak miatt, aki én vagyok. hmm... valahol itt kell lennie, akit keresek mégis mennyi az esélye, hogy megtalálom?
Imádom, mikor az ismerősőket kell valamire rávenni. Erre a legsötétebb erőt kell hívnom a földre, a démoni hatalmat amit még soha nem használt senki még anyám sem. Ezt most ha én megcsinálom... nem is tudom.. áá... meg is van. Éppen az illető Rebeccával sétál, a Fifteen étterem előtt. Remek, Beccát nem bánthatom...
Szépen elbújtam a bokor mögött, ami a parkban volt és ott mormoltam a sötét varázslatot. Remélem sikerült, mert ha nem akkor nekem annyi. Bámultam kifelé, történt e valami, csak kiáltást és nyőgést hallottam.

- Áááááááá.... Mi történik velem? - Ennyit kiáltott és a legijesztőbb démont szabadítottam rá... Miuhahaha... teljes siker.
-"Menj és keress Amarillának egy testet, mert ha nem neked annyi..." - Szólaltam meg a fejében, majd tűzgolyókat kezdett lövelni az egyik háztetőre és távozott is. Hmm... Becca megijedt. Na ez elég indok arra, hogy megjátszam a jó fiút. Levettem a köpenyemet, és hétköznapi ruhában, voltam ott a parkban fogtam magam és mintha mi sem történt volna sétálni kezdtem. Néztem a háztetőt meg hogy mi történhetett. Véletlen azaz Beccának véletlen nekem direkt neki mentem.
- Ne haragudj, nem vettelek észre... hát veled mi van? Olyan mintha rémeket láttál volna.. - Vontam fel a szemöldököm. Most mondjátok azt nem vagyok király...