Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy Liliana lekoptatja Jesse-t. Nem is tudtam, hogy mit akartam igazán. Hogy Jesse itt maradjon, vagy hogy elmenjen és megtudjuk beszélni Lilivel a sérelmeinket. Talán most a második eshetőség jobban imponált. Hiszen Jesse-vel nem tudom helyre hozni ami nincs közöttünk. Azt mondja, hogy ott van Ethan meg Chris. Most én tehetek róla, hogy ő soha nem volt képes egyetlen normális szót sem szólni hozzám? Na jó, mondjuk inkább azt, hogy ezidáig. Mindig csak piszkált és imádott gúnyolódni rajtam. Most ez ellen nem tehettem semmit, ugyanis ha neki ez kellett akkor csinálja ezt. Így kellett elfogadnom a bátyámat. És igaza volt, mert tényleg feleslegessé vált, miután Ethaneal és Christopher mindig ott voltak mellettem és akkor is megvédtek, vagy éppen kioktattak mikor nem kellett volna. De mondjuk meg őszintén, nekem sokkal inkább voltak ők a bátyáim mint Jesse. Pedig nm mondhatnám, hogy kevésbé szeretném Jesse-t, mint őket. Meg persze mostanában ott van Liam is és Zack. Mit szólna Liam, ha megtudná egylapon említettem Zackkel? Hát, amíg nem tudja addig nem veszekszik. Ezen gondolatomon kicsit elvigyorodtam, majd Liliana-ra néztem, aki mereven bámulta a parkot.
- Így van Liliana, nem kötelező itt maradnom a Te társaságodban, de mivel én voltam itt előbb, úgy lenne illendő, ha te mennél el, ha ennyire zavarlak - vágtam rá rögtön gúnyosan, de aztán a padlóra tettem lábaimat és a lány felé fordultam.
- Most megint azért kellett elmennie Jesse-nek, hogy megbeszéljük mennyire utálsz még mindig azért, hogy lemondtam a programokat? Vagy várj, most előrukkolsz a legújabb sérelmeiddel, miszerint elvettem Tőled a bátyádat? - hangom még mindig tele volt ellenszenvel és gúnnyal, de próbáltam visszafogni magam.
- Oké, halljuk kivételesen miért utálsz. Mindenki utál valamiért. Hát állj be te is a sorba. Egyel több rajongó vagy kevesebb, szerintem nekem már úgysem árt meg - kacsintottam rá, majd cinikus vigyor csúszott rózsaszín ajkaimra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése