Christopher

Csak néztem Sebastianra, de csak a kisfiú szemeimmel néztem rá, amikor vissza kérdezett.
- Seba.. akarom mondani apa.. - Valahogy nem tudom kimondani hiszen, inkább bátyámnak tekintettem mindig is... - Alexnek is szüksége van rád, Beckynek főleg. Jó, hogy itt van Jess. Nem arról van szó. De ő  nem volt mindig az apjával hiszen ő az egyetlen leányod, és tudod hogy nagyon szeret téged. Nehéz idő volt mire megemésztette. Ha nem is miattam, legalább próbálj meg vele több időt tölteni. - Tettem a kezem apám vállára, és mosolyogtam rá.  Mosolyogtam apámra, tudtam kitalál valamit, persze tiltott átok miért is ne..!? Persze a Crutiatus áto is megtette volna a hatását, de mindegy.

- Okos, Húzás volt.. de talán tényleg annyival jártam jobban Nate átkával szemben, hogy más halálfaló szerintem megölt volna egyből. Azért egy Acerlotot nem lehet csak úgy megölni.  Annak mindig súlyos ára van és lesz is. Jól mondom? Mellesleg, egy kicsit azért sokat tanultam. - Vallottam be, majd vigyorgva figyeltem, hogy mit mondd ki kéne paterolni őket.  Megvontam a vállamat a kérdésére, nekem lenne egy ötletem de soha nem fogok egy nálam rangúbbal kikezdeni.
 - Nekem teljesen mindegy. Mondanám, hogy kezd Nate kiskutyájával, akit elméletileg Lorára állított, de ha valami történik mint például amikor Hemsworth megölte Dariellett.. Azért jelentéseket megteszi. Habár Averaynek jók a poénjai kikészít vele, amikor bezsélünk, de nem tom. Rád bízom aztán meglátjuk. Jesseiék is sztem szívesen segédkeznek. - Vigyorogtam Sebastianra, majd fel álltam. És végig hallgattam még a vámpíros kérdésemre a válaszát.
- Hát igen. Vicces lesz én 70 évesen.. te meg még mindig fiatalon.. az örökké valóságig, bár neked az időd megállt akkor amikor Az idióta Darwin átváltoztatott, de ugyan akkor nem hagyott meghalni sem.. - Forgattam meg a szemeimet, majd néztem apámra ismét. - Biztos hiányolnak a többiek minket menjünk vissza. - Jelentettem ki, de jól esett talán a beszélgetés, lehet észhez tértem, és habár a seb amit anya okozott nem gyógyul be teljesen, még is itt vagyok és ez a lényeg és boldog családban.
Haladtunk vissza a suliba, a folyosóra ahol Beccáékat láttam meg.  Alex!?

- Sziasztok... - Köszöntem nekik, majd szemlátomást rögtön a bátyám mellé léptem. - Srácok, Az öcskös meg hovatünt? - Kérdeztem Jesset, Meg Beccát, és néztem a lányra hogy minden rendben van e. Nem kérdeztem meg a tekintetemből biztos kitalálja, hiszen aggodó boci szemek mindent elárulnak..

Sebastian

Tim

- Hah, komolyan? Összesen 2 nőt? Komolyan? Hogy lehettem ilyen fösvény? Hát két nő rengeteg. - Valóban csak kettőt? Hát én nem tudom Bred hova járt iskolába ,de nem a Roxfortba az tuti. Én nem kettőre emlékszem ,de hát ő tuti jobban tudja. Na szóval tiszta szent vagyok, mi az a négy csaj? Hát semmi. Nyugodtan szenté lehet avatni ,most azonnal.
- Minek lett volna? Carol úgyse nagyon csipett. Amúgy meg Ethan is az én fiam ,nem tudtad? - Húztam fel szemöldököm, de szép is lenne. Elég nekem a 4 gyerek, több elvileg nincs.
- ígérjem meg? - Kérdeztem vissza ,de nem mondtam semmit. Nem ígérem meg ,mert nem tudom. De talán szólni fogok nekik. legalább is egyiküknek.

- El hát. Kis imperius és már adták is le nekem a drótot. Nem vagyok én elveszett ember. Max kegyetlen. - Na jó az sem. Én egyszerűen csak cuki vagyok.
- Nem megyek vissza halálfalónak. - Húztam fel hosszujjú pólómat és megmutattam csuklóm ,ahonnan szépen eltűnt a jel.
- De a házamat gyorsan ki kéne ürítenem. szerintem nem húznak el maguktól. Nembaj segítünk nekik. Ha gondolod te is jöhetsz. Kinek szeretnéd ,hogy először bemutatkozzak? - Kérdeztem a tökmagot.

- Na vajon hogy? Mindig is utáltam a vámpírokat. Amúgy meg elhiheted frankó érzés ,hogy tudom meghalok és az örök kínlódás vár. Húzzuk ezt az életet minél tovább ,nem? - Pattantam fel. Na akkor most mihez kezdjek? Biztos akarom én ezt a felfedezésdit?

Christopher

Az igaz szerelem, hallgattam apámat, de nem igazán tudom mit kéne mondanom. Soha egyetlen egy percre sem gondoltam ezt. Nem értettem semmit, de talán jobb is így. Illa és Sebastian azok akik tényleg szerették egymást, de hát.. Nem tudom...
- Nem ítélkezem. Kamaszok voltatok nem tudtátok mit csináltok, és mi lesz a vége. - Sóhajtottam eme mondatán, majd néztem apámra. - Hát.. ami az illeti, Carol néni..t is megfektetted, sőt Katharinát is. Ezeket hát őő.. Brendon mesélte.. - Vigyorogtam el. - Carollal miért nem lett gyereketek? Reed biztos kiakadt volna... - Kérdeztem Sebastiantól, majd én is elfeküdtem a fűben.
Nem is tudom talán lehet tényleg ez hiányzott..
- Néha.. belegondolok hiányzik anya.. de  én örülök, hogy itt vagy. Ígérd meg, hogy nem mész el és hagysz cserben minket...  - Felültem és úgy néztem apámra, de nem mozdultam meg. Sőőt...

- Viszont,m azt áruld el nekem még, hogy a tolószékes dologról honnan a fenéből tudtál? Hiszen, amikor ezt megcsinálta a drága barátod, akkor senkit nem láttam a szobában csak minket. Ezt elmondod? Visszajösz halálfalónak? Vagy megmaradsz sima mezei vámpír? Ez vicces... - Kuncogtam.. - Két fiad egy forró vérű korcs, te pedig egy hideg szívű jéghideg vérszívó.. Ne haragudj ezt nem hagyhattam ki. Hogy viseled?  Mármint a vámpírságot.. - Kérdeztem tőle, itt most már nyugodt szívvel.

Sebastian

Tim

- Elhiheted ,hogy akikkel játszadoztam ,azokkal nem maradtam volna évekig együtt. Bonyolult volt ez az ügy. Szerettem Illát ,de tényleg, ugyan akkor ott volt Zoe és őt is. Tűz és víz. Nem tudtam választani. Zoet imádtam idegesíteni és igazából a szenvedélyen és a marakodáson alakult minden. Illával edig úgymond inkább az az álompár voltunk, akik szerették egymást és csak a legvégső esetben bántották egymást. Mondhatni az igaz szerelem. De nálam abból is kettő volt. Azt pedig tudnod kell ,hogy Zoet választottam ,de nem feltétlenül azért mert jobban szerettem. Máshogy, a másik oka pedig az volt ,hogy anyád szó nélkül otthagyott, mert ő nem éli az én életemet ,holott mindene megvolt. Minden szavát lesték volna. De nem értette meg ,hogy nem leheztek mindig vele és ,hogy nem én vagyok a világ leghűségesebb pasija. Szóval ítélkezhetsz Illáról ,a naplója alapján. De rólam nem. Mert az enyémet nem olvashattad, az én nézeteimet sosem láttad ,így pedig aligha értenéd ,mikor ,mit és miért csináltam. Persze javíts ki ha tévednék. - Ömlöttek belőlem a szavak ,miközben hátradőltem az ősz elei zöld fűben.

- Illa meghalt igaz? - Kérdeztem Christ ,de hát tudtam. De valahogy nem érintett ,meg annyira amennyire kellett volna. Meg akart ölni épp elég ok ez arra ,hogy én őt ne sajnálgassam.

- Hát akkor őt ,már nem kérdezheted ki, hogy csak azért csalt meg mindig ,mert én is őt ,vagy csak mert játszott velem... - Hát ez kemény volt ,de nem baj. - Akarsz még valamit tudni? - Kérdeztem...

Christopher

Nem tudom, mi izgat jobban. Hogy apám vámpír és ő még élhet, vagy az hogy apámat csak úgy tekintettem mint egy havert akivel el lehet hülyéskedni, nem tudom.  Talán mind kettő. Nem szólaltam meg, míg beszélt figyeltem amiket mondd. Talán igaza van, sőt biztos. De mi változtat azon, amit gondolok.
- Illa az odaadott bébi csőszöknek, és ő elment pasizni... hogy az nekem a javamra vállhat... - Vontam meg a vállamat, mert amikre halványan emlékszem azokat, nem tudom kitörölni. Csak figyeltem a tavat és nem néztem apámra. Figyeltem a a szavait és igazat szolgáltak, de nem akartam kimondani. Ahhoz,  önfejű és makacs vagyok...
- Igazad van, apa... és én elfogadom.. de még is az fáj a legjobban, hogy Illa, leszarja a fejünket. Ki tudja mit csinál ebben a pillanatban, lehet van egy húgom vagy egy öcsém és egy férje. - Néztem itt apám szemébe.. na jó nem hiszem el..  még is kimondtam.. De azon meglepődtem, hogy tud a tolószékről és hogy elbeszélgetett Natel erről meg lepődtem.

- Nem kellett volna.. Csak azt tette amit jónak látott. - Válaszoltam kicsit ridegen, és még mindig megvontam a vállamat. Nem tudom, de talán tényleg. -  Chasel is megcsinálhatja ha valami rosszat csinál. Ezért is van itt Benjamin.. Kicsit normálisabb vagyok, de mindig kikészít.  - Meghát nem is tudom..  felhozta anya naplóját nyeltem egyet és bólintottam. Mit mondhatnék? Lemásoltuk..

- Lemásoltuk.. mit mondhatnék? Hogy hűű, de kemény volt az életetek...  tudod mi fáj a legjobban? Hogy  Jessenek, meg Beccának akkor is szerencsésebb az élete... elvehetted volna Zoet.. de valld be nem tudtad mit akarsz.. Mikor jöttél rá?  - Kérdeztem, apámat majd leültem a fűbe. - Leülsz? - Néztem rá az apámra, majd vissza a messzeségbe. - Zoe, mindent megadott neked amit kell, lehetett volna belőle valami, de aztán úgy hozta a sors, hogy elválltak az útjaitok.  Anyával is vagy vele játszottál? És ebből születtem születtünk Alexel? Apa én már semmit nem értek...  amik le vannak írva... - Nem tudtam befejezni a mondatott, és bár próbáltam magamban tartani, de tudom hogy hiányzott, a lelkem mélyén apám. Átöleltem, mint egy 5 övées óvodás.. nem vagyok normális..

Jess

- Én nem játszok semmiféle mártírt. - Húztam meg unottan a vállammal, majd egyik karommal átöleltem húgomat. Miért várja el azt ,hogy akkora idióta legyek ,mint Alex és a nyakába ugorjak? Hát azt várhatja. Ugyan akkor nem fogok vele úgy beszélni ahogyan Chris ,mert azért azt nem kéne. Hiába hozza fel azt a beszélgetést. Én teljesen azt hittem ,hogy csak egy nézet. Nem a valóság. Ki gondolta ,hogy tényleg kiakarja vágni az eddigi életét és meg akar futamodni mint egy kisnyúl ,akit a nagy róka kerget? Azért ennél bátrabbnak hittem. De hát senki sem lehet tökéletes, ezt pedig megértem. Tényleg megértem ,de mégis rosszul esik. Mindig is inkább a bátyám volt ,mint az apám ,mi is az a 16 év? Hát semmi.
- Tisztába vagyok mindennel ,amit elmondtál. mindig is tisztában voltam ,de akkor is elmentél. Holott semmivel sem lett semmi jobb. Max rosszabb. De itt az alkalom, bizonyíts. Csinálj mindent vissza és mutasd a jobb feled. Nyugodtan közöld mindenkivel ,hogy mekkora barom voltál. - Nem, ez nem volt tiszteletlenség, sőt a legnormálisabb mód ,ahogy ezt közölni tudtam. Remek, Alex is elment. Fasza...

Tim

- Óh, hát tudjátok, mindig én vagyok a hibás. Bredet is én csaltam meg. - Jó nem érdekel ,most fordulok meg és hagyom itt őket. Lehet ,hogy gyerek eszű gondolkodás ,de mit csináljak? Ők úgyis eldöntötték ,hogy én vagyok a rossz ,ők meg az angyalok. Most minek strapálom magam? Nevetséges.
- Ne feledjétek. De soha nem hagytalak magatokra titeket. Lehet ,hogy nektek úgy tűnt, de egyáltalán nem volt így. Ott voltam a temetésemen. A halálban az a legrosszabb ,hogy nem látjuk mások reakcióit. Hát én láttam. Mindent láttam. - Na jó ha erre se lesz hatás tényleg pattanok. Na Jesse is meg bírt szólalni. Figyeltem ,ahogy Chris távozik. Tudtam mi jár fejébe és azt is ,hogy már megint egy okossága aminek köze nincs a valósághoz.
- Lili. - Biccentettem a lánynak. Nem haragszom rá. Talán még örültem is annak ,hogy eljárt a szája. - Na látjátok igaza van. - Vágtam önelégült képet. Habár... Én jó ember? Bolond ez.

- Na jó, megváltozok, és szépen kipaterolom Natet, onnan ami az enyém. Vagy lehet hagyom a picsába. Jól akarok én minden célpontja lenni? Hát sehol. Na most pedig, rendbe kell hoznom pár dolgot. Mellesleg ha ,kerestek akkor valahogy találjatok meg. - Intettem nekik és már léptem is le. Hát igen ennyi, majd ezt folytatjuk ,na most megkeresem Christ.

- Tőlem. - Dőltem neki a fának unottan ,úgy is megunja a csöndet. Hiába sajnáltatja magát ,nincs igaza. Na jó ,azért ,mikor már 10 perc eltelt ,kezdtem unni magam. Egész addig azt vizsgálgattam kire is hasonlít jobban ,rám, vagy Illára. a természete Illáé ,de testileg nagyából az enyém, talán a haja és a szeme nem ,de azért le nem tudtam volna tagadni. De nem is akartam volna. Bátorsága az mindig volt ,esze az már kevesebb.
- Na vajon? Csak közölni akarom ,hogy valóban jobban szeretem Jesset és Beccát ,téged pedig egyáltalán nem. Komolyan nem hiszem el ,hogy mersz ilyenre gondolni. Ez nem így van. Egyszerre szeretlek titeket. Hiába Illánál mindig egyke voltál. De nálam soha. El kell viselned ,hogy nem mindig csak te vagy. Egy igazi férfi megérti. De ha olyan akarsz lenni mint én, akkor nem kell megértened. De ha jól sejtem ,most én az ellenség része vagyok. Na szóval ,meg kell értened ,hogy a te hasznodra teszek mindent. elhiheted ,hogy más apa már rég megnyúvaszott volna. De hát én mindig is inkább az okos haver leszek. - Léptem oda hozzá. - Na szóval nehogy azt hidd ,hogy nem tudtam arról ,mikor tolószékes voltál. tudtam. El is beszélgettem drága barátommal ezekről. Veled pedig Illa naplójáról kéne, igaz?

Lili

Ezt elszúrtam, megláttam Sebastiant lebuktam a kanapé mögé, és onnan néztem  Becca düh rohanásait, Christopher haragját is és Liam ahogy megpofozott, inkább sírni akartam de nem tudtam. Nem akartam elmondani, és biztos haragszik rám Sebastian is, pedig áá mindegy.
Kiléptem közvetlen Jesse mögött, és hallgattam a történetet, hát igen.  Egy apa aki végig szenvedte az egész életét, mert elszúrta és történetesen, igaza volt. Nem érdemli, meg a gyerekeit, de valahol a lelke mélyén jó ember és ezt kell megmutatnia.
- Sebastian, te jó ember vagy. Csak akarnod kell kimutatni... - Léptem elő Jesse mögül és néztem rájuk. - Ne haragudj, hogy elmondtam egyszer úgyis kiderült volna. És a barátságom a lányoddal sokkal fontosabb, a barátságom. Rebecca. Bármennyire haragudhatsz rám, nem volt szándékos, a hallgatásom. Jesse, Becca tőletek kérek egyszerre elnézést. Részemről nincs több titok ti nekem sokkal többet értek. Rebeca... - fordultam barátnőmhőz. Vagy mondjam ugy akit barátnőmnek hívtam mert nem tudom mi lesz ezek után.

- Apád, egy olyan ember aki tényleg szeret olyan odaadással amit Darrentől nem kaptál meg, se te Jesse. Mit gondoltok, jobb az élet apa nélkül? Vagy.. anya nélkül? - Kérdeztem de az utolsó szónál itt Alexre néztem majd Chrisre, aki eltünt, és néztem nagyot, hogy hol van....
- Sebastian.. még egyszer sajnálom. Nem lenne jó ha még egyszer, elmennél szenvedtél eleget.. itt vannak és mind rád vágynak. Van családod...  és lesz is a jövőben.. - Az utolsó mondatot halkan suttogtam. Én meg halandó vagyok, de nem érdekel... - Chris hova tűnt? - Kérdeztem meg Becca után...

Rebecca

- Mindenki azt mond, amit akar - szegtem fel dacosan tekintetemet és összefontam melleim előtt vékony karjaimat. - Magyarázkodj. Csak ne kérd, hogy el is higgyük - Talán most beszéltem először többesszámban, de hangom most is csöpögött a maró és vádló gúnytól. Nem tudom mikor tudok megbocsátani neki. Hiszen, már most sem haragszom rá, csak rettentően meg lett bántva a büszkeségem és az önérzetem. Becsaptak, hazudtak nekem és magamra hagytak. Miért kellene mindent elfelejtenem? Hiszen egy ideig ugysem fog menni a felejtés. 

- Ne ígérj. Csak tedd meg. A szavaidra, már nem tudok adni - küldtem felé egy kesernyés mosolyt. - És ha olyan vagyok? - Örülök, hogy nem rád hasonlítok. Ezt csak magamban tettem hozzá, de olyan érzésem volt, mintha a fejemben turkált volna. - Most már igazán meghallgatnám, hogy Zoeval miért szidjátok ti egymást folyamatosan. Szerinte Te voltál a hibás és miattad ment tönkre minden. Mert akkor mindent elrontottál... és most meg Te jössz azzal, hogy Zoe törte össze a szívedet - mondtam felháborodottan, mert rá kellett jönnöm, hogy a szüleim is pont úgy mutogatnak ujjal egymásra, mint az árulkodós és sértett kisgyermekek az óvódában. 

- Akkor sem tudom elfelejteni, hogy itt hagytál, nem tudok megbocsátani, nem tudom feledni, hogy éjszakákat sírtam miattad. Pedig szerettelek. Tudod milyen volt? Neked éltek a szüleid és mindig veled voltak. Te meg otthagytál és nem akarom, hogy újra megtedd. Nem akarom, hogy most megint gyermeteg álmokba ringassam magam, aztán pedig szónélkül lelépj. Nem élném túl. Ne kérlek, ne... - leheltem ismét megtörten, ahogy el akartam tolni magamtól, de nem sikerült. Túl régóta nem láttam, hogy még egy ócsárló szót köpjek hozzá. Nem felejtek... de azt sem tudom elfelejteni, hogy szeretem. Mert az apám. Mondjon bárki bármit. Nem is akarok tudni semmilyen igazságot. Csak fájna. Ez így jó. Éljek hazugságban. Mikor pár perc múlva feleszméltem, Christopher már sehol nem volt. Ellöktem magam apámtól, majd kérdőn néztem Jesse-re és Alexra. 

- Hová tűnt? 

Christopher & Liam

Csak néztem meghökkenten ahogy ellök. Becca.. De.. miért? Hiszen.. nem csináltam semmit... Aztán Jesse vállára tette a fején én meg nem tudtam mit tegyek Néztem rájuk néztem Alexra, és végül az apámra. Ahogy beszélt, hozzá hogy milyen volt az Ő anyja egy tőrt döfött a szívembe. Fájt belülről, de nem mutattam csak a haragomat.
Dühös voltam igen és mért? A semmiért. Nekem nincs is családom...  nem érdekel. Mindig is előbbre tartotta Zoet meg Beccáékat, mert hogy ők voltak először nem érdekel. Fel álltam ledobtam a taláromat a földre és néztem a többiekre, majd dühösen indultam el a rengeteg felé, ahol átváltoztam és futottam farkas alakban. Nem törődtem most semmivel, csak le kellett higgadjak. Ha mi Alexxel ennyit jelentünk neki.. Lassan anyát, kezdtem sajnálni. Vissza akarta csinálni az egészet, de rosszul sült el.

Nem érdekel, ha bosszú gyerek voltam akkor miért hagyott meg? Megkérem Nathanielt, öljön meg. Én ezt nem bírom tovább.. igen elmegyek hozzá, ha nem hozzá akkor valakit, de megkérek...
Soha nem lesz ugyan az. Én nem fogom ezt végig csinálni.. így is elegem van, apámból nagyon... Ahogy vissza változtam emberként, leültem, a sellő tóhoz, és gondolkoztam és énekelni kezdtem egy számot, amit még anya énekelt nekem kicsi koromban és könnyezni kezdett a szemem. Miért, miért  kellett ennek megtörténnie, jobb lett volna ha meg sem születek és akkor csak Jessiék lennének. Nem is vagyok Alexxel igazi Acerlot.

- Biztos vagy benne, hogy meg akarod tenni? - Nem lépett, oda az illető, de tudtam hogy ki az. Bele lát a gondolataimba, de én a hideg bőre alá nem néznék.
- A gondolataimba ne turkálj még egyszer. És ha igen? - Fordultam meg, és fel álltam és oda léptem Liamhoz. Néztem meredtem a gyilkos lényre, aki eléggé elszántnak tűnt.  - Min változtat azon ha megölöm magam? Én legalább nem megyek a pokolba, úgy mint ti. - Köptem oda neki amire felhorkant.

- Hogy hiányoznál, mindenkinek. Forróvérű barátom. - Mondta lassú hangsollyal hiányozni. Mit jelent az, hogy hiányozni.. Az is csak egy szó, mint a szeretet...
- Persze, eltűnök az élők soraiból, és a halálfaló társaim, megtudják oldani a helyzetet ha kell. És ennyi. Mondanám, hogy ölj meg, de én nekem kellene megölni téged. - Meg apát, de ezt úgyis gondolja. Egymás szemébe néztünk, gyilkosan én az ő fekete íriszeibe... Akkor is elmegyek, és megoldom. Én nem akarom ezt csinálni.
Elindultam a tó felé, de ekkor megfogta a kezem erősen.

- Mit akarsz Liam, mit vársz azt hogy végig, nézzem hogy apa mit művel? Nem, azt nem.. Egy ostoba kölyök volt aki rossz döntést, hozott és tessék nézd mi lett. Lehetnénk boldog család így? Nem nem lehetnénk. Ez már egy tökéletes, csalódás...  Mit gondolsz anya mennyit szenvedett, apának meg kellett pótlék így hát elment csajozni és szült annak gyereket. Aztán végül az ő kezét akarta, kérni és anya mehallotta és bosszút akart állni. Akkor erre varrj gombot. Honnan tudom mind ezt? Egy rohadt naplóból amit Hemsworth rejtett el a lakásukban. Apa nem szerette, anyát ez is az bizonyítja, amit láttam bent. Nem érdekel Liam, akkor is megcsinálom, ha Nem öl meg Nate, akkor is megoldom... - Üvöltöttem a fiúra, a tisztáson és mielőtt megszólalhatott, volna valalmi bűzt éreztem. Nem vagyunk egyedül..

- Előjöhetsz. Tudom, hogy hallottad... - Mondtam az erdő felé ahonnan apa lépett ki, Liam pedig rám nézett.
- Azt hiszem jobbha megyek. - Közölte és el is ment.. Csak néztem apámra,  de nem mentem közelebb hozzá akartam, de még sem. Szeretem Beccát, Jesset hiszen a testvéreim, de valami mardosott belül. Valami fájdalom ami egészen más. - Ne gyere közelebb... - Mondtam apámnak, majd.. vissza fordultam a tóhoz és ismét azt a dalt dúdoltam...

"May it be an evening star
Shines down upon you
May it be when darkness falls
Your heart will be true
you walk a lonely road
Oh! How far you are from home

Mornie utúlië (darkness has come)
Believe and you will find your way
Mornie alantië (darkness has fallen)
A promise lives within you now"

Ez az ami emlékeztetett anyára, mikor együtt voltunk kicsi koromban...  A levegő megfagyott, de nem tehetek semmit. Mit mondhatnék annak aki elárult és a vérem. Nem mondok én semmit. Soha, az életben nem tudok bízni olyanban aki elárult. Hiteget... Az apám, de milyen jogon...  Most már valóban nem vagyok a család tagja hiszen.. ő is.. vámpír..  nem változtat semmin.
- Mit akarsz? - Törtem meg a csendet, és a kezem ökölben volt. 

Sebastian

Tim

- Merlinem... - Fogtam meg fejem ,amit térdemmel támasztottam ,mert félő volt ,hogy a méregtől és az idegtől itt helyben fog szétloccsanni. Nincs igazuk. Kiforgatták a szavaim. Esélyt sem adtak arra ,hogy megmagyarázzam, én szeretem őket. Mindegyiküket. De ezt nem tehetik.
- Legalább hallgassátok meg. - Alex... Nem is tudom melyik a rosszabb. Alex aki véd? Becca ,Chris és Jesse akik támadnak? Kemény dióba vertem a fejszét az biztos.

- Én nem azt mondtam ,hogy játékszerek és bosszúk vagytok. Akkor még úgy fogtam fel. Értitek? Egy hülye kisgyerek voltam ,akinek túl sok volt a jóból. Szeretlek titeket ,de ha nem engeditek meg ,hogy elmondjam.
- Chris igen is az apád vagyok. - Fordultam először felé. - Jesse te pedig ne játsz mártírt, azt hittem megértetted amit mondtam. Mikor erről beszéltem. - Elmondtam neki mindent, mint ember az embernek. Semmi lekicsinyítő. Csak megkérdeztem ,hogy látja és ugyan azt mondta amit én. - Alex kérlek ne gyötörj azzal ,hogy túlságosan megbocsátasz. Hiába ennek örülök a legjobban ,ez a legborzalmasabb. - És akkor most jön a kemény dió.

- Mintha csak az anyádat látnám. Makacs vagy, de talán igazad van. Hülye voltam. Szeretlek titeket. Mi van ha megígérem ,hogy azt csinálom amit kértek? Becky kérlek ne csináld azt amit Zoe. hiba volt, beláttam ,de nem vagy képes bocsátani. Én a múltról beszéltem. Akkor játék volt az élet. Már nem az. Beláttam ,hogy jót csináltam, remek kisemberek vagytok. Mindannyian és talán én nem érdemellek meg titeket. Egy önfejű idióta vagyok. Okosabbak vagytok nálam, de ilyen vagyok. Ez lettem. Gondoljatok csak bele mennyi csalódás ért. Szerelmes voltam, ketté szakadtam ,egyik felemmel közölték ,hogy vége és még Christ is elvitték ,holott semmi ok nem volt. A másikat pedig összetörték és Beckyt és Jesset is elvették. Akkor jött Alex aki az enyém volt de elhazudták előlem. Rengetegen akartak hobbiból megölni, kínozni. És mindannyiótokat el akartak tőlem venni. Ismertek. Nem lehetek olyan rossz ember. Ez nem minden amit elmondtam ,csupán egy kis töredék ,de ezt talán értitek. Nem tudjátok ti mennyit harcoltam értetek ,csak hogy láthassalak titeket.- Húztam magamhoz lányom, mert őt láttam a legreménytelebbnek ,talán ő sértődött meg a legjobban. Tipikus Zoe...

Rebecca

Megsemmisülve hallgattam, ahogy bentről veszekedés szűrődik ki. Pont, mint mikor kicsi voltam. Nem volt este, mikor ne húztam volna a fejemre a takarót, mert azt hittem, úgy nem hallom, amiről anyámék veszekedtek. De nem tudtam kizárni a hangokat fejemből. És miután Sebastian elment, Zoe nem szólt semmit, csak bejött a szobámba és órákig feküdt mellettem zokogva. Soha nem értettem miért. De már megértettem. Akkor mindig azt hittem, Apa Anya miatt ment el. Mindig is Zoet hibáztattam. Ki mást? Hiszen ő még az utolsó estén is csak veszekedett vele és azt hittem, hogy miatta ment el örökre Sebastian. Erre kiderül, hogy becsaptak és én is rosszul ítéltem meg a dolgokat. És most... most semmim nem maradt. Dacosan löktem el magamtól Christophert, majd fordítottam el az ellenkező irányba tekintetemet. Hiába kezdett el Sebastian beszélni és hiába értettem kristálytisztán minden egyes szavát... nem tudtam hinni neki.
- Ne keress hasonlóságokat. Én nem hasonlítok rád. Nem is akarom, hogy bárki is megtudja, hogy közöm van hozzád - néztem végig rajta lenézően. Komolyan, és utána képes voltam sírni?! Hát nem vagyok normális. Nem érdemelte meg.
- Ezt megelőzve, nem lesz gyerekem. De ha lenne is, csak azért, hogy bebizonyítsam, hogy nem hasonlítok rád. Én nem mennék el így. Most pedig ne játszd a mártírt... nem áll jól - köptem gúnyosan és már az sem érdekelt volna, ha itt felpofoz. Semmi joga hozzá.
- Tudod mit? Nem. Nem baj - vontam meg nemes egyszerűséggel vállamat és letöröltem könnyeimet. Befejeztük, egy rohadt könnycseppet sem ejtek többet érte. - Tévedtem veled kapcsolatban. Gratulálhatsz magadnak, Apa - az utolsó szót valami féle maró gúnnyal és éllel ejtettem ki. - Ha csak egy poénból vagyok itt, akkor már nem kell, hogy itt legyél. Hiszen, egy rossz vicc vagyok. Örülök, hogy ezzel büntettél minket. De menj el. Eddig is meg voltunk. Szerettelek... - öleltem futólag magamhoz, majd lesimítottam szoknyámat, megigazítottam hajamat és sminkemet, majd felpattantam és neki dőltem Jesse vállának. Velem nem fog szórakozni. Soha többé nem akarom, hogy közöm legyen ehez a férfihez.

Christopher

- Nem vagyok kölyök. Nem vagyok felnőtt sem, de tudom mi a fájdalom. Tudod te egyáltalán, mit szenvedtünk? Alex nem mutatta ki de belül mardosta, hogy te nem vagy Jessere számíthattunk ha valami van, meg a drága barátaidra. Komolyan ezek után ide jösz és el kezdesz parancsolgatni?Szülő módjára mintha, mi sem történt volna.? Jesse legalább érettebb nálad, te is egy kölyök vagy aki nem tudja mit veszített. Hány nőnek csináltál gyereket? Hány gyerek sírhat még utánad? Ide figyelj,engem nem érdekel de leírtad magad előttem nagyon is...  - Sziszegtem apámnak, aki a kezemet szorította, én meg felnyőgtem. - Engedd el a kezemet... - Morogtam, majd Jessere néztem csináljon már vallamit. Nem hiszem el, mi Alex? Oda rohant Sebastianhoz, és szorította semmi vádló szavak az nem lehet.

- Alex, képes vagy.. megbocsájtani neki? Elbaszta az egészet úgy ahogy mondja... - Kiabáltam az öcsémre, majd oda siettem Beccához, majd letérdeltem mellé és magamhoz szorítottam.  és néztem apámra. Most fogom megölni és elvágni a torkát..
- Te... nem akarsz.. minket? Bosszúból és Poénból?.. De hisz.. de hisz.. anya... szeretett téged.... állítólag ti voltatok Viviékkel az álompár, ezek után te azt mondod mi csak bosszú gyerekek vagyunk? Te.. nem.. vagy.. az.. apám... - Mondtanm lassan az utolsó mondatot és közben Beccára néztem..

Sebastian

Tim

Tisztára mint egy drámában. Szerelmi csalódások hada. Mit kell ekkora dobra verni mindent? Nem világvége van. Én senkit sem bántottam ,de a saját életemről had döntsek inkább én. Hát komolyan megőrülök. Nehogy már én legyek a hibás.
- Rebecca Acerlot Crawford, vigyázz a szádra én nem az egyik idióta barátnőd vagyok. - Emeltem fejjebb hangomat. Az ,hogy nem vagyok apacentrikus nem jelenti azt ,hogy úgy kell velem beszélnie ,mint egy kutyával. Jó az egy dolog ,hogy nem vagyok szent ,de majd egyszer meg fogják érteni ,mit miért csinálok. Figyeltem ahogy elviharzik és Chris lép elém, sirály sorban állnak.

Kezét hihetetlen gyorsasággal kaptam el. Képes volt behúzni. Soha nem lehetett nevelni.
- Na ide figyelj, te ne próbálj ,meg vádaskodni felettem ,mert itt az én szavam a szent, te pedig egy kölyök vagy ,aki soha nem tanul semmit. Illene megtanulnod mit illik 15évesen. - Szorítottam meg a kezét és éppen fordultam volna ,hogy Becca után megyek ,mikor valaki nagy erővel csapódott karjaimba.
- Alex. - Néztem le fiamra ,aki úgy szorított ,mintha most tértem volna vissza a halálból. Hoppá tényleg most tértem.
- Hiányoztál. Miért csináltad ezt? - Kérdezte. Míg a többiek nekem rontottak, az ő hangja nem volt vádló ,de ez esett a legszarabbul. Ő megbocsátott?
- Értsétek már meg... Elbasztam az életem. Nem veletek ,de gondoljatok bele ,a varázsvilág több mint a fele ujjongva fogadta a halálhírem. Rengetegüknek a vágya volt ,hogy saját kezüleg gyilkoljon meg. Ez nem játék. Nem vagytok hülye gyerekek meg kell értenetek. - Beszéltem hozzájuk halkan.
- Persze ,hogy megértjük. - Hangzott a falnak unottan támaszkodó Jessetől ,aki már megint nem gondolkodik.
- Ha akartok magyarázatot kövessetek. Ha nem ,akkor nincs értelme beszélnünk. - Indultam kifelé.

- Becca... Lehet ,hogy én önző vagyok, de te ugyan úgy. Mindketten a saját magunk örömére csináljuk a dolgokat. Tudod az is önzőség ha elvárjuk az embertől ,hogy csak a mi kedvünkért legyen egy pajzs és gyilkoltassa meg magát és csessze el az egész életét. Igazam van ,vagy nincs? Mert itt nem arról van szó ,hogy csak ti nem érdekeltek? Elrontottam az egészet. Bármit megkaphattam volna ,de mindig rossz döntést hoztam. Két olyan embert választottam magam mellé akik nem érdemelték meg. Csak kihasználtak. Engedtem a gonosz énemnek és megcsináltam a világ legnagyobb hülyeségét. Először poénnak és bosszúnak vettem a gyerekcsinálást. Baj ha ezektől elmenekülök és máshogy akarom csinálni? - Ültem le a sírdogáló lányhoz. Közben hallottam ahogy két fiam mögötem szuszug a harmadik pedig legugolt nővére mellé...

Christopher

Csak ültem a kanapén merengve és lemerevedve és néztem a bátyámra. De az nem lehet. Apa.. meg halt..
- Jesse... Apa meghaaaaalt nem él.. mit beszélsz te is.. - Kiabáltam a bátyámra és a vállát megráztam. - Hallod te mit mondasz?  - Kiabáltam rá.. - Mióta él? Mi az hogy vámpír?? - Néztem a kérdésnél Lilire, aki éppen egy pofont kapott és én is emeltem volna a kezem, de inkább magamhoz húztam az unokatesómat. Nem fogom megütni...  Nem vagyok azért agresszív, így is szenvedett.  - Ki a fene tudott még arról, hogy él? - Ekkor érezni kezdtem a bűzét... és kirázott a hideg... lerogytak a térdeim és még soha nem soha nem de könnyezni kezdtem, és kiabáltam egy hatalmasat... .
.
- Apa miért tetted ezt? - Ezt kiabáltam és néztem miközben Becca is kiviharzott. Legalább Alex helyett is dühös voltam. Nem kicsit nagyon. Biztos nevelt másik gyerekeket ki tudja hány testvérünk lehet még kivel feküdt össze vissza. - Hogy voltál képes új életet kezdeni nélkülünk? Vámpír bűzben? Hogy voltál képes itt hagyni minket mikor a legnagyobb szükségünk volt rád? Hol voltál mikor kellettél volna egy kis beszélgetésre? Miéért, mondd Miért???? - Behúztam egyet apámnak... pedig nem kellett volna.. Jesse mögé léptem vissza talán Becca után kellene menni, de nem most ezt végig hallgatom... 

Rebecca

Már nem akartam elrejteni könnyeimet, felesleges lett volna. Könyökeimmel megtámaszkodtam térdeimen és könnyáztatott arcomat tenyerembe temettem. Nem érdekelt, hogy mi történik körülöttem. Becsapva és rettentően sértettnek éreztem magamat. Az állítólagos apám, akinek talán vér szerint semmi köze hozzám, hazudott nekem. Miért? Mert Ő nem volt képes harmincéves korára felnőni, nekem kellett szenvednem, nekem kellett éjszakákat átsírnom. Nem gondolt bele... semmibe nem gondolt bele. Csak ő volt és nem törődött magán kívül senkivel. Inkább vámpírként lelépett és új életet kezdett. Ki tudja, hogy nincs-e másik családja, akikhez hazamegy és minden este magához öleli a gyerekeit? És kitudja, hogy őket nem-e fogja otthagyni, pont ahogy engem? Képes volt egyedül hagyni. Nem törődött velem!
- Ki a... - néztem fel értetlenül és akkor szembetaláltam magam Alexszel, csak szőkében. Ki a franc? - Apa! - nyilallt belém a felismerés és felpattantam a kanapéról. Ez nem lehet igaz. - Van pofád idejönni? Zabáld meg a zsebkendődet! - kiáltottam rá hisztérikusan és a zsebkendőt, amit pár perccel ezelőtt adott a kezembe neki vágtam. - Mi az, hogy nem voltál rá felkészülve? Az életet gyerekekkel is lehet játszani. De akkor nem értem minek kellettem nektek?! Soha semmit nem gondoltál komolyan? Képes voltál megkeseríteni az életemet. Nem tudsz semmit. Soha nem fogod megérteni, amit éreztem. De nem is kell... - köptem megvetően és megremegtem a visszafojtott indulatoktól. Legszívesebben megpofoztam volna. Addig ütöttem volna, amíg nem könyörög a bocsánatomért. Gyűlölöm. Mindent elrontott. És akkor Liam...
- Liam, én foglak dobni. El ne képzeld, hogy majd te leszel, aki kirakja a szűröm. Te voltál, aki képes volt a szemembe hazudni. Meddig röhögtél rajtam, mikor éppen beszéltem róla? Képes voltál lesajnálóan a szemembe nézni és azt mondani, hogy el kell felejtenem, mert már nem látom többé? Hát nem úgy néz ki, mint aki örökre eltűnt - ütöttem Sebastian mellkasára és kiviharoztam a helyiségből és a folyosón lerogytam a faltövébe. Összetörve és magatehetetlenül meredtem magam elé...

Liam & Lili

Nem hiszem el nekem ugrik megölöm megölöm hülye forróvérű... Jesse Christ levette rólam és Beccától pofont kaptam. Lilit megverem minek kell járnia a szájának. Komolyan leütöm.
- Becca én szeretlek nem tudtam elmondani sem meg nem lehetett.. kérlek értsd meg.. - Nem mentem oda közel hozzá, Csak álltam és néztem mereven. Lilit húztam oda magamhoz és felpofoztam, erősen és nézett rám kisírt szemekkel.

- Elegem volt nem akartam hazudni, Liam értsd meg... - Mondta Lili és néztem rá gyilkos szemekkel, mikor  ő sírt. Már a fogaim at mutattam Lilinek morgás képpen. Komolyan nem tudom mit csinálok, a húgomal. Ez titok volt, ez titok volt és a titkot meg kell őrizni. Így fogunk rábízni valamitLilire.

Csak csendben figyeltem az ablak párkányra, vissza ültem és onnan néztem.
- Becca, értsd meg nem csak a te érdekedben volt.  Az én hibám engem okolj  Jessenek azu elején gyanús volt de elhitettem vele is h meghalt. Hibáztass engem nem érdekel szakítok veled ha azt kéred.
Bajba sodrok mindnekit szerintem jobb lesz ha most én elmegyek. - Mondtam majd fogtam magam és a szobánkba felmentem.
- Liam... - Szólt Lili, de nem érdekelt... 

Jesse

Jess

- Becky kérlek... - Fogtam fejem és a földre csúsztam. Megígértem ,hogy hallgatni fogok. Megígértem. De... És ő mit ígért? Azt mondta szeret minket. erre egyszer csak azt hisszük halott és mégsem? Ez nem fer. Nem érdemeltük meg. Ennyire nem lehet szívtelen. Ránéztem Alexre ,aki csak ült, mint amikor megtudta az állítólagos halálhírt. Chris pedig Liamnak esett.
- Chris, állj. - Húztam föl hirtelen öcsémet Liamről ,majd a kanapéra löktem Alex mellé ,de mikor szemem Beccára tévedt... Nem ez nem lehet igaz.
- Valóban nem akarsz látni? Soha? - Hallottam a hangját, amiről azt hittem sosem hallom újra. Ott állt Becca mögött és fülébe súgta a szavakat ,de ezt a hangot ,még némaságban is felismerem. Egy zsebkendőt nyújtott a lánynak. Ennyi telik? Erre képes? Fantasztikus.
- Tudnom kellett volna. - Húztam össze szemeim és gyilkos tekintetet löveltem apám felé.
- Ugyan, legalább te megérthetnéd. - Persze megértem. Szerintem is. Forduljon fel, most már végleg. - Soha nem voltam erre az egészre készen. Nézz rám ,pont mint egy 17 éves. És ez nem csak a látszat, mert megfiatalodtam. Bellül is annyi vagyok. Erre sosem voltam kész. Az élet nekem egy játék... - Halálos nyugalommal beszélt hozzám.
- Becca, nem tudom mit mondhatnék. Szeretlek titeket ,de erre sosem voltam készen. - Most ugrok neki. Miért csinálja ezt? Össze akarja törni a saját lányát? Hát tegye...

Rebecca

- De él! - kiabáltam Jesse-re indulatosan, és erőtlenül próbáltam ellökni magamtól. Most semmi esélye nem volt, hogy arcomról eltüntessem az érzelmeket. Nagy ritkán sikerült, de ahoz túlságosan is koncentrálnom kellett. Most pedig azt sem tudtam, hogy ki vagyok és forgott velem az egész világ. Te jó Merlin! Hazudott. Él Sebastian. Él! És tudja, hogy szenvedtem, tudta, hogy mennyire hiányzott és hogy szükségem lett volna rá. De ő elment. És vámpírként új életet kezdett. Ezt nem tudom elhinni.
- Mi az, hogy nem biztos, hogy az övé vagyok? - kérdeztem felháborodottan és szívem vadul kalapálni kezdett és vádlón meredtem Jesse-re, akit éreztem, hogy megfeszült. - Mit nem tudok? - üvöltöttem rá indulatosan és ingjénél fogva a falhoz vágtam. Az biztos, hogy ha ideges voltam senki nem volt, aki megtudott volna akadályozni, ugyanis az erőm ilyenkor egy teljes értékű vámpíréval vetekedett.
- Valaki azonnal kezdjen magyarázkodni! - fordultam szikrákat hányó szemekkel, mikor Jesse a földre csúszott. - Azonnal beszéljetek! Mit jelentsen ez? Mindenki rám figyel! - üvöltöttem, és szememből patakzottak a könnyeim, ugyanis még mindig nem sikerült felfognom a szavak jelentősségét.
- Ha él miért nincs itt? Ha él miért hagyott el? Ha él... miért nem maradt velem? - kérdeztem csendesen, tagolva a szavakat és Liam és Christopher felé kaptam tekintetem. Ahelyett, hogy leszedtem volna Christophert Liamról, megvetően végig mértem Liamet, majd hatalmasat kevertem le neki. Zihlálva rogytam le a kanapéra és temettem arcomat tenyerembe. Ezt nem tudom elhinni.
- Ott hagyott. Miért tette ezt? Nekem már semmi közöm hozzá, nem is akarom soha többé látni. Egy szemétláda. Hogy volt képes... - nem tudtam beszélni, könnyeim pedig megállíthatatlanul csorogtak végig elgyötört arcomon, amin most az évek fájdalma, csalódottsága és megviseltsége kiült.
- Gyűlőlöm a családom!

Christopher

Nem hiszem el komolyan itt neki megyek  Lilinek. Széttépem mint egy állatot. Apa nem él.. Apa meghalt.. néztem az öcsémre bátyámra és a nővéremre.  Nem nem nem apa nem meghalt..
- Nem apa a koporsóban van ő nem él kizárt.. - Itt fogok hiszti rohamot kapni mert szerettem apát én anyát meggyűlőltem miután ott hagyott minket...  Nem ez képtelenség kapkodtam a levegő után, és neki estem Liamnek aki éppen aludt. 

- Te rohadt szemétláda vérszívó, aki átváltoztatja az apámat az meglakol.. Most azt fogom tenni... - Ütöttem ahol tudtam és kezdtem forró lenni és túl ideges. Nem érdekel, hogy mindenki látja hogy itt verem  szét és kezdem szét átkozni minden egyes porcikáját és meg lesz a vacsorája. De ekkor azon kaptam magam, hogy nekem esik ő is és megpróbál harapdálni morog . Hülye szadista, hideg bőrű. Hallom a gondolatait, nem fog érdekelni Akkor is hiszek Jessenek...

Jesse

Jess

- Hazudtál már nekem. - Vetettem csökönyösen Lilinek. Na jó nem hazudott ,csak mindent eltitkolt előlem. De mondandója közben a szavak, amiket lassan hangsúlyozott ,egyszerűen úgy éreztem ,mintha tőrként döfték volna szívembe. Honnan tudja? Csak én, Tim és Zoe tudjuk. Meg persze Bred. Tőle is megtudhatta. De mi van ha igaz és az én idiótaságom miatt ,nem teszünk az i-re pontot? De nem lehet igaz. Ő meghalt. Nem él. Tudom ,hogy képes lenne egy szó nélkül meglépni, egyszer leszögezte nekem ,hogy megteszi. De tényleg képes volt rá? Lehetetlen.

- Fejezd be az írást. Inkább megbukok. - Kezdtem el gyengéden kifelé húzni a lányt. De még mindig csak ridegen néztem ki a fejemből. Hiába Zoetól is kellett örökölnöm valamit, az pedig az érzelmeim elrejtése. Megtette... Nem hiszem el. Elment úgy ,hogy mindenki számára meghalt.
- Sebastian él. - Ez úgy mardosta a levegőt, mint amikor a bíró közli ,hogy halál a büntetés. Csak úgy szétcsapta a termet. Pedig szavaimat alig hallhatóan küldtem a többiek felé. Csak álltam mozdulatlanul. Legszívesebben most ugrottam volna Liamnek és ütöttem volna ,amíg csak mozog, de mit oldana meg? Semmit. Soha nem voltam az a kínzós fajta. Jobb ha a saját életemmel nem bírálom a másikét...

Lili

Elmeséltem nekik a történetet míg Liam aludt, nem hagyhattam magamban még is a barátaim meg a rokonaim fele. Eleget hazudtam már.
- Jesse, ,az isten szerelmére mikor hazudtam neked valaha? Megtörtént ez van nézz a szemembe. Nem hiszed el??? Becca ne fakadj ki. Hiába.. Oké, figyeljetek  ide, és a szám mozgását. Alex Chris te is. Nem érdekel a hőbörgésetek. Sebastian Él és Virul vámpírként,  Nem biztos, hogy Becca az övé, de él.  Oké fogtátok? És ha már itt tartunk Becc, Liamot kérdezd ő rángatott bele ebbe az egészbe. - Mondtam barátnőmnek, majd Jessere néztem szemrehányóan, és elindultam a szobájába a könyvekkel.

- Még valalki meg akar vádolni azzal, hogy hazudok? Vagy most könyveltetek el kurvámnak? Nem érdekel, de gondoltam jobbha tudjátok. Jess, a szobádban leszekk. - Mondtam a többieknek, majd felmentem a fiúk szobájába és bezártam az ajtó tés az én házimat is elkezdtem  írni. Ez téboly..  Hogy volt képes Lex azt mondani meg ver, komolyan azt hiszik hazudok. Nem érdekel kimondtam Ennyi.

Jesse

Jess

- Meghalt. Mit nem lehet ezen megérteni? Nem értem miért dramatizáljátok túl a dolgot. Lili te pedig jobb lenne inkább a házimmal foglalkoznál ,mint mások életébe kavarsz be. - Tiltakoztam. Mi az ,hogy lefeküdt vele és hirtelen feltámadt? Ez hülyeség. Nem értem miért jó vicc ez. Becca kikészül. És a két pici is. Na meg nekem sem esnek túl jól. Miért jó ez? Komolyan mint egy szappan operában ,kb olyan hangulat van. De hát mégis csak arról van szó ,hogy él e az apánk. Pedig tökre nem. És csak én vagyok a normális ,mert a többiek mind itt örjöngenek.
- Befejeztétek már végre? Lili van bizonyítékod, vagy bevallod ,hogy hazudtál? - Kérdeztem kissé vádlón a lányt.
- Becca nyugi jó? - Húztam le magam mellé húgomat. - Azt hittem ezen már túl vagyunk. Fordítottam magam felé arcát. Ki gondolta volna ,hogy pont ő lesz így kiakadva? Mindig úgy tűnt ő anya lánya. - Mindenki tudja ,hogy jobb lett volna ha Darren purcan ki ,de hát tény ,hogy nem. - Fú de gyűlölöm. Azt az alamuszi képét amivel előadja ,hogy igen is az apám ,mert ő nevel. Meg lehet tőle bolondulni. Igaza van Damonnek ki kéne nyírni. Na de most nem ez a lényeg. Lilire pillantottam ,miközben Beccát magamhoz húztam. Na mi lesz?

Alex

Az nem lehet. Hogy élne. Komolyan most húzok el innen. Mikor fogja már be a pofáját? Nem értem miért hazudozik ennyit. És csak ragozza, ragozza és ragozza. Hú de lenyomnék egy tüzes botot a torkán. Miért kell a sületlenséget magyaráznia? Nem élhet. Meghalt. Mit nem lehet ezen érteni?
- Lili fogd már be a pofádat. Még egyszer kimondod a nevét én péppé verlek. Tudod családba nem bűn a lányverés. - Morogtam fel. Hülye idióta. Miért kellett ezt felhozni? Majdnem elbőgtem az előbb magam. Apa nem lenne olyan ,hogy azt mondaná nem kell a régi élete? Nem dobna el minket. Nem lehet akkora szemét. Ő mindig rendes volt. Egy igazi macsó példakép. Ennyire ő sem szemét. Még a halálfaló vezér sem. Nate se hagyná el Lorát. Lehetetlen. Ez baromság.
- Egyértelmű ,hogy hazudik. - Fontam csökönyösen mellemen össze kezeimet...

Rebecca

- Mondjad Lili - fordultam őszinte lelkesedéssel a lány felé és arcát kezdtem fürkészni mélykék íriszeimmel. Először végig hallgattam a történetét, amint elmeséli, hogy milyen volt a farsangi-bál, amiről ezidáig túlságosan is halgatott, de aztán egy név, a megengedettnél többször szerepelt mondani valójában, ráadásul olyan mondat körülmények között... ahol nem kellett volna. Nem is tudtam elrejteni csodálkozásomat és teljes megdöbbenésemet. 

- Mi van? - kiáltotam fel értetlenül és olyan magas és vékony hangon tettem mindezt, hogy valószínűleg még az ablakban mélyen szunnyadó Liam is felébredt rá. 

- Lili, megértem, hogy mostanában elhanyagoltalak és szeretnéd, ha figyelnék rád, de ehhez nem kell ilyen arcátlan hazugságokkal előrukkolnod - ráztam meg a lány válait. Szívem vadul kalapált, pedig nem hittem el, amit a lány mondott. De akkor miért vagyok ennyire kétségbeesve? 

- Te is nagyon jól tudod, mint mindannyian, hogy Ő meghalt. Még a harcok közben. Azt is tudjuk, hogy ki ölte meg. Erre van bizonyítékunk is. Igaz? - néztem segítségkérően a többiekre, de nem tudtam egyhelyben megmaradni, így inkább felpattantam és körbe-körbe kezdtem sétálni a szobában. Idegességemben még az egyensúlyomat is elvesztettem, így inkább kiléptem a magassarkúimból, amik hamarosan kirepültek a nyitott ablakon keresztül. Nem hiszem el.

- Lili, mond, hogy ez nem igaz. Oké? Mond, hogy te találtad ki. Mondj bármit, csak ezt cáfold meg! - kiáltottam a lányra és letérdeltem elé. 

- Ti meg miért nem tudtok helyeselni? Hiszen ti is tudjátok, hogy meghalt... - kiabáltam rá hisztérikusan a többiekre, akik meghökkenve ültek helyükön. 

Christopher

- Patkány vagyok Tudod, görény állat akiben nincsen semmi érzelem,  ha gyilkol. Éreztél te is ilyet. Egyébként is,gondolkoztam hogy kell nekem unikornis vér fájt mostanában rá a fogam ideje volt kipróbálnom. Szabályok mit izgatnak, Téged te ócska beyepesedett Hemswroth bébi... - Húú nem hiszem el hogy kimondram... Lehet igaza van de nem mondom ki mert akkor győzelme lenne. Mit akar felhúzni? Szabályokkal h a varázserőm elvész Kizárt.. Ha meg elvész ott van a farkasosság nem kunszt.

-  Úgyse igaz a szabály és kit izgat ha megszegjük őket. - Tettem fel a költöi kérdést kijelentésben na most elég volt Lorából Odaéstáltam hozzá és angyalian rávigyorogtam és elővettem  a pálcám, de közben észrevétlenül elvettem az ő pálcáját is. Óvintézkedés. - Ha szólni mersz az igazgatónak. Apuci picilánya fog ebben a zsákban feküdni és keresheti, hogy holvan akkor azt fogom neki mondani másik iskolába nyertél felvételt és, hogy nem szeretted az apucidat. El tudom vele hitetni Hidd el. Van meggyőző erőm... - Tartottam a pálcát a nyakához. Nem fogom bántani, csak kicsit ráijesztek. Mostanában megint rám jött  a hülyeség...

- Mi a válaszod? Nate utána szídhat mikor rájön ki volt, de addigra meg pattanok tőletek. Habár, nem vagyok ennyire köcsög. Vagy még is? - Kérdeztem a lánytól majd a szemébe néztem.

Lora

Értetlenül pislogtam Christopherre, aki éppen teljesen értelmetlenül használta az egyik tiltott átkot. Nem vetem meg ezért. Használja, ki nem szokta? De miért egy unikornison?! Felhábrodottan néztem végig, ahogy az állat szemei lecsukódnak és egy könnycsepp száguld végig tiszta pofáján. Nem voltam érzelgős típus, de éreztem, hogy egy percre összeszorul a gyomrom és engem is rettentő rossz érzés fog el. Egy unikornis halálával, nem csak az állat hal meg, hanem a jelenlévő emberek lelke is. Eddig sem volt bennem semmi könyörületesség. De nem akartam, hogy belül se érezzek semmit. És Christopher? Képes volt megölni. Összeszorítottam apró ökleimet és Chstopher elé léptem, majd egy hatalmasat húztam be neki. 

- Hogy lehetsz ekkora patkány? Tudod egyáltalán, hogy mit műveltél? Van egy olyan érzésem, hogy nem - csóváltam meg lemondóan fejemet és vetettem még egy pillantást az állatra. - A gyilkos lelke elsorvad. Nem rögtön,  szépen lassan. Aki megöl ey unikornist, a mágiaügyi minisztérium, vagy a Te esetedben, az igazgató lesz, aki megfoszt a varázserődtől - magyaráztam érzelemmentes hangon Christophernek, de nem néztem a szemébe. Értemetlen lett vola. Ez még annál is nagyob bűn, mintha embert ölt volna. Az unikornisok ritkák és kihaló félben vannak, erre képes és megöl egyet. 

- Nem vagy normális - fakadtam ki, de nem emeltem meg hangomat. Ahogy közelebb ment az állathoz, rákiáltottam. 

- Nem érhetsz hozzá! - löktem el, hiszen a megérintése, egyet jelent az illető halálával. Csak sokkal fájdalmasabb kínok között. - De lehet azt érdemelnéd. Egy nyomorult szemétláda vagy. Nem érdemled meg, hogy álj - magyaráztam ridegen Christophernek és pálcám segítségével egy pokrócot varázsoltam elő, amit a tetemre terítettem.

- Nagyon megérdemelnéd, ha kvibli lennél... - Gondolkodtam el hangosan, de valamiért nem tudtam elindulni. - Most pedig szólok az igazgatónak... - szűrtem fogaim között, de még mindig csak egy sötét pontot bámultam a barlangban. Meg kell tennem... 

Christopher

Az erdőben sétálás volt mindig a kedvencem. Pláne, hogyha erre tévedne egy vérszívó Jól megdögönyözném. Liamot csak azért nem bántom mert, ő Lilike testvére és  a nővérem barátja, és Becca nem viselné el ha megölném. Pedig olyan szép lenne. Nem hiszem el, komolyan jó ez a nap. Olyan jó a kedvem, nyugodtan farkaskodok úgyse jön ide senki, az erdőbe mert nem lehet oszt ennyi.  Komolyan miért jönne ide bárki is ebbe a barlangba én csak gondolkodni jöttem ide és egyedül maradni pedig semmi bajom nincs.

Na jó talán az a bajom, hogy tényleg láttam Sebastiant többször megfordulni amit Lili mondott de képtelenség. Jéé.. ez  egy unikornis. Azt mondják az unikornis vér sokat ér ha eladjuk legálisban. hmm.. Néztem angyalian a lényre, előkaptam a pálcámat és kimondtam a gyilkos átkot.
 Avada Kedavra! - Az állat a földre hull és odamentem megnézni él e még. hmm.. ez kipurcant. Na jó mibe tegyem bele az unikornis vért... Megenni csak nem fogom. Gondoltam magamban, majd megfordultam és vigyorogva, de egy ismerős lányt találtam szembe.
- Te mit keresel itt? - Ennyit kérdeztem Lorától.. majd megvontam  a vállamat és bementem a sötét barlangba.

Christopher & Liliana

Lili:
- De Jesse.. - Vontam válat.. - Tudom mit láttam, és hogy nézett Seb.. - Nem fejtem ki, a dolgot már ígyis kár volt felhoznom. Beccát és Lexet nézve, kicsit megijedtem. Aztán el is vetettem a témát. Nem igaz miért nem tudom kiverni a fejemből pedig sokat ittam és egyszer történt meg. Na jó.
- Fejezzük, be Jessenek igaza van. Ti meg ne marakodjatok folyton... Minden rendben lesz veletek Jesse, bízzz Trixiben. - Mondtam neki kedvesen, majd elgondolkoztam és Alexhez fordultam.
- Alex történetesen te egy húgyagyú vagy akinek tök lé van az agya helyet. A farkasok otrombák és bűlenek és bolhásak. Ha átváltozol kis méretű ebet csinálok belőled és akkor eladlak Vivi néniek, úgy tudom, kutyát szeretne és és megfelelő lenne. Lora biztosan, ugrálna az örömében, hogy van egy Lexije, aki hálás a kutya szemeivel. Christophert meg odaadjuk Nate bácsinak. Tolószék helyett... - Vigyorogtam édesen mind a két fiúra, majd Lorára néztem.
- Te csaj...  Mi van a bátyáddal? Mostanában nem látni. - Hoztam fel, mert majd jó lenne vele is beszélni.. - Na jó.. nem bírom tovább... - Becca... - Kezdtem halkan h a többiek ne hallják... - Én.. mindegy nem tudom mit akartam mondani. - Zártam le a témát inkább hallgatok Sebastianról.


Chris:
- Jesse, akkor is ne legyél már ilyen. Jó inkább beszéljünk arról, hogy  Lili mit képzelődik, hogy Sebastiant látta.-  Apa nevét halála után nem mondtam ki, és nem beszéltem róla mert a lellki ismeret furdalásom volt. - Köztudott, hogy a farkasok akkor is okosabbak nem kell Natenek az öleébnek lenni ha már így is halálfaló vagyok. Megy az magától is. - Vetettem oda Lilinek, majd elgondolkoztam sok dolgon.
- Chaset bizonyára legoflalja az hogy halálfaló lehessen.. - Na igen mióta megölte Dariellet.  Azóta ő is kicsit változott Lorával, na mindegy is.
- Ajj, Sebastian akkor sem él nem hiszem el... Képtelenség. Ugye? - Néztem bátyámra és a nővéremre.

Jesse

- Tényleg lenne szíved megcsalni? Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? - Kezdtem el színészien sírást invitálni, hát könnyek nem jöttek ,de a többi remek volt. Hát igen. Elmehetek profi színésznek. Nagy siker állna előttem Hiába.
- Alex értem én ,hogy buzi vagy ,de semmit se akarok nyalogatni. Értsd meg én heteró vagyok. - Kényelmesedtem el és megpróbáltam ,nem hallani Lora hisztiét.
- Na mindegy ne beszéljünk a vérről. Olyan undorító mikor azt szívjátok. Vérszopók. Nem baj én tartom magam. - vetettem oda a többieknek. Jajj ne Chris műsorozik.
- Chris mondtam semmi baj. Miért kéne azért haragudnom ,mert a barátnőmet csókolgatod és ha minden igaz miattad fog tönkremenni a kapcsolatom? Hát tudod ezek tök lényegtelen dolgok. - Direkt nem néztem rá. Kicsit szenvedhet az életben.
- Lili nem kell az okosság. Mellesleg mindenki tudja ,hogy százfülé-főzet is létezik. Mellesleg nem egy ember akrta már bemesélni ,hogy ő Sebastian. A hatalomvágy... - Tök nyugodtan beszéltem. Nem tettem magam túl rajta, de én vagyok a legidősebb, legalább én tartsam magam...

Alex

- Én farkas vagyok. A farkasok inteligensek és igazán szép állatok. - Hát bekaphatja ám. Hülye majom. - Te meg egy hülye halandó vagy. Család szégyene. - Mindenki valami fontos lény, Lili meg csak egy szürke egér ,tiszta ciki.
- Az én eszem a fejembe van. Ne keverj össze Chrissel. - Morogtam nővéremre. Tényleg arra kíváncsi milyen alsógatya van rajtam? - Kíváncsi vagy rá? tessék. - Húztam le neki farmerem egészen térdemig ,hogy megcsodálhassa sötétkék boxeremet. - Na fecske van rajtam? - Kérdeztem mosolyogva ,majd felhúztam gatyám és visszaültem.
- Jesse tudjuk ,hogy buzi vagy. - Szóltam elviselhetetlen bátyámhoz. - Miért kellett nekem ekkora nyomorékok közé születnem? Hát tőletek megáll a hátramenet. Becca az még a tesójával is összefeküdne. Chris az dankóros. Jesse meg buzi kész katasztrófa. Én vagyok a család esze. - Szögeztem le. Apát? Látta? Hol? Mikor?
- Hazudsz . - Vetettem mérgesen Lilinek. Miért kell ilyenekkel szórakoznia?

Lora & Rebecca

Lora

Gúnyosan csilingelő kacagásom betöltötte az egsz klubhelyiséget. Még, hogy az enyém. Jesse komolyan mondom, rosszabb, mint Chase. Chase legalább hozzám sem szól, de ő mindig azt hiszi, hogy joga van irányítania. De legalábbis, közvetetten beleszólni az életembe. 

- Ne aggódj Jesse - utánoztam teljesen nugodt, mély hangját. - Ha lenne valakim sem mondanám el, mert nem akarom, hogy a kis rózsaszín ködfelhős szíved itt rögtön összetörjön - gügyögtem neki és a gunyoros vigyort le sem lehetett volna vakarni vérvörös ajkaimról. 

- Így van, az én vérem maga a tökéletesség, de mivel kevés van belőle és amúgy is önző vagyok, csak az enyém - mosolyogtam negédesen a többiekre, majd megrebegtettem pilláimat.

- Jesse, nehogy nekem itt kényelembe helyezd magad - szóltam a srácra meghökkenve, és próbáltam minél távolabb húzódni. Ez azonban nem sikerült, ugyanis a karfára mégsem ülhettem ki, így inkább ellazítottam lábaimat és figyeltem Jesse-t, nehogy valami óvatlan mozdulatot tegyen. 

Rebecca

Lábaimat keresztbe raktam egymáson, majd néztem Liamet. Nem akartam én annyira elutasító lenni, csak nyűgös voltam. Nagyon remélem nem sértődött meg rám ezmiatt, mert semmi kedvem nincs engesztelősdit játszani. 

- Én teljesen fent vagyok - szóltam Christophernek, habár szemeim alatt vastag karikák húzódtak és nem tudtam egyenesen megülni a kanapén sem. Majd Lili megtámaszt. Fejemet Lili vállára hajtottam és pihentetőleg lehunytam szemeimet. 

- Kit? - pattantak ki rögtön szemeim a meglepettségtől. Soha nem tudtam azt az örömöt palástoni, ami akkor járta át az egész testemet, amikor meghallottam apám nevét. Csak egy rossz vicc. Megszokhattam volna már. Keserűen elhúztam számat, az emlékek hatására.

- Ugyan, hiszen mindenki nagyon jól tudja, hogy Apa, már nincs köztünk - jelentettem ki nemes egyszerűséggel és nehezemre esett megállni, hogy szemeimben felgyülemlett könnyeket, még idejében visszanyeljem. Nem fogok senki előtt sem sírni.. főleg nem ennyi ember előtt. Nincs szükségem a sajnálatukra. Hiszen részben ezért is lettem halálfaló. Hogy ne legyek ilyen hisztis picsa. - Nincs semmi bizonyítékod Lili, csak képzelődtél. Értsd meg... - mondtam a lánynak, majd megforgattam szemeimet Alex szavainak hallatán. 

- Te soha nem tudsz normális dolgokon gondolkozni? Mondjuk nem is csodálkozom. Mit várjunk attól, aki az eszét az alsógatyájában hordja... - jegyeztem meg csöpögő gúnnyal hangomban. - Mit is hordassz? Fecskét? Vagy neezzük bugyikának? Na, abba semmi nem fér. Nem csoda, hogy ennyire idióta vagy.. - nyújtotam ki rá nyelvemet, majd gondolataim ismét visszavándoroltak Sebastianhoz...

Christopher & Liliana

Mi van. Figyeltem Jesset, és gyilkos pillantásokat hánytam felé. Jól van, most itt felpofozoom Minek hozza fel Dariellett? Ajj...
- Köössz szépen, hogy emlékeztetsz rá. Becky.  Nem érdekel... mit magyarázol.. - Most fogok valalkivel összeveszni, Odaléptem Jessehez, és felpofoztam és feldúltan mentem be a szobájába. Miért pont oda? Azért, mert mostanában rengeteg időt töltök itt mikor ninccs bent,  azt ennyi. Komolyan minek hozta fel? Tudja jól, hogy még nem vagyok túl rajta.  Lassan megfogtam magam és vissza sétáltam a többiekhez...

- Te Alex, egy korcs vagy. A korcsok nem érzik meg a vér szagát, csak azt amit egy másik vámpír maga mögött hagyott. Gondolom a korcsoknak, sok minden meg van bennetek, de egy nincs. Önbizalom, A korcsoknak még az sincs. Se tapasztalat. tudtok még valamit? Semmit, a morgáson kívül. - Mondtam Alexnek, aki a vérről kezdett el beszélni.
- Ethan vére, is jó csak az a baj hogy 0-ás. - Fejezte ki Liam. Vámpírok...
- Vámpírok.. - Fejemet megcsóváltam, nem igaz már. Liam meg neki állt aludni én Becca mellé lehuppantam.

- Jess, nem vagyok tök mag...  figyelj azt hittem ezt megbeszéltük, Trixi téged szeret én akkor csak egy rossz ötlet voltam. Nem kell a mosolyt erőltetned. - Fejezte ki Christopher magát.
- Akkor ennyi erővel rendezhetünk, mosolygós versenyt. Erről jut eszembe... tudjátok kit láttam a minap az iskolában de lehet, hogy halucináltam. Sebastiant... - Hoztam fel, most fognak hülyének nézni de tényleg láttam. Sőőt nem csak láttam farsangi bálon lefeküdtem vele... ezt még senki nem tudja rajtam és Sebastian között...

Jesse & Alexander

- Kösz rendesek vagytok... - Morogtam. tegnap 2 órán keresztül próbáltam megcsinálni ,de reménytelen. Pedig én elvileg okos vagyok. Nem baj kapok egy Trollt azt még úgyse kaptam soha. Hát az öcséim szintjén is lehetek egyszer az életbe. Had örüljenek.
- Megcsinálod? Merlin vagy. Akkor enyém a Mágiatörténet. - Na jó nem süllyedünk sehova. Jobb ez így. Hol akarok én hülye lenni?
- A csajommal? biztos. Ha én azt tudnám merre van. - Már két napja nem láttam és szerintem kerül. Nem lesz ennek jó vége. És minden Chrisnél kezdődött. De hát mit is vártunk a majomkirálytól? Pont ezt.
- De igen lefeküdt. velem. - Vetettem oda kurtán. Ne lovagoljunk már ezen a témán. - Figyelj Lili, mindannyian tudjuk ,hogy ezzel csak magadról tereled el a témát és ,hogy te csak egy pasival voltál. De szerintem senki sem várja ,hogy részletezd. - Hopsz, ez bunkóra sikeredett. Na megjött Chris. Hazudnék ha azt mondanám nem haragszom rá, de mégis csak az öcsém.
- Szia tökmag. - Erőltettem hozzá egy mosolyt. Azért még az is lehet tönkretette a kapcsolatomat ,pedig én egyáltalán nem szeretném ,ha tönkremenne.
- Csak fáradt vagyok... De látom nem vagyok egyedül. Nyugodj meg Lora nem kell félned ,nincs csaj a láthatáron, teljesen a tiéd vagyok. - Karoltam át pici unokahúgom. Liam komolyan azt kémleli kinek ugorhatna neki? Inkább észre sem veszem ahogy figyeli ,mindenki nyakában a pulzáló eret. Na szépek vagyunk.

- Gyerekek tiszta menő ,itt csak egyetlen ember van ,akinek talán jó a vére. Milyen hülye banda ez. Mindenki ilyen horror szörny. - Vigyorodtam el és lefeküdtem a kanapén. Fejemet Lora ölébe tettem, lábaimat meg Alexébe, de azért szándékosan összesaraztam...

Fáradt vagyok. Fáradt, sőt annál is fáradtabb. Csak ülök aztán nézek ,jobb is ha meg se szólalok, mert beszélgetésük felét jó ,ha értettem. Na nem baj. Húhú, Beccánál és Chrisnél én se nézhetek ki rosszabbul.
- Olyan szépek vagytok. Le se tagadhatnátok ,hogy testvérek vagytok. Azok a förmedvényes szem alatti karikák, ahogy a poharat tartjátok. Fantasztikus. - Provokálta,m őket ,de Jesse elvette a figyelmemet.
- Fúj te idióta tiszta sár lettem. Jól van lenyalod. Nyaljad le, most azonnal. Nem hallod. Lenyalni. - Kiabáltam vele, ez a kedvenc farmerem. Habár nem baj ,mert varázsló vagyok ,de akkor is, nyalja le.
- Nekem tuti első osztályú vérem van. - Húztam fel a fejem és felvettem a büszke pózt. - Tudjátok kinek a legszarabb a suliba? Ethannek. Neki mindenki rokona. Az én rokonaim se piskóták ,de neki tényleg mindenki rokona. Nem kavarhat se Beccával, se Lilivel, se Lorával, se Jessevel. - Az utolsó névnél elröhögtem magam. - Gyerekek múltkor azon gondolkoztam, milyen lehet Becca az ágyba. De most pont alszik Liam... De majd elkérem tőle az emléket. - Tudom beteges ,de mért ne mondanám ki hangosan? Imádom Beccát piszkálni...

Liam &Chris

Liam:

- Elég annyi, hogy Beccától kapok vért.. vacsorára, elegett. - Nyújtottam ki a nyelvemet pedig egészen finom illata van Lorának, és meg kell álnom, hogy ne kostóljam meg.

- Most meg mi rosszat tettem? - Kérdeztem, Beccától, aki éppen a kezemet tolta el, de jobbha nem kérdezek. Ejj Lilit leütöm... Minek hozza fel ezt. Senki nem kíváncsi mit látott és sírt el neki Trixi.. Ez aztán remek. - Lili, fejezd be kérlek muszáj sikítanod? Idegesííít és kora reggel van. Habár mi vámpírok, soha nem szoktunk aludni kivéve, amikor egy szépséggel ébredhetsz.  - Na igen ujabban aludni szoktam, de csak Becky miatt és egyáltalán nem vagyok fáradt. Csak gond terhelt.
Mi lehet lilivel ez idegesített és nem tudtam rájönni. Komolyan már nem bírom és őt fogyasztom el az ő Illa olyan csábító, a hugomé hogy bár ő farkas és nem hagyná magát.

- Melegvérű barűtom te mit gondolsz, arról tenni kéne, valamit a melegvérű kiscsajjal. Vagy így mondom forró vérű. Egy hülye korcs, aki semmit nem tud csak csóválja a farkát és vicsorog. Szerintem jól  mutatnátok kis méretben, szívesen megvennélek és ugráltatnálak vernélek és kínoználak. - Küldtem egy gúnyos mosolyt Lexi, felé, majd ittam Becky italájból.
- És igen igazad van Lili, valóban a farsangi bál óta sok mindenki eltünt. Na jó. - Jegyeztem meg, majd fogtam magam és fel keltem a barátnőm mellől és a párkányhoz mentem és ott becsuktam a szemem és szundítani próbáltam.

Christopher:

Tanulás..Tanulás..Tanulás.. Megörülök, komolyan egész éjszaka tanultam pénteken, és még a gyűlésre is el kellett mennem nem vagyok jó halálfalónak. Nincsen dicsőségem sem. Mit érek ezzel? Semmit.
Az ágyban feküdtem és a plafont bámultam és azon gondolkoztam nekem még mért nincsen csajom, de aztán rájöttem. Hogy én egy undorító féreg vagyok akinek más csajok kellenek vagyis a tesóimnak a csajai. Hülye segg vagyok. Lelki ismeret furdalásom még mindig van habár megbeszéltük Jessevel a nézet eltéréseket. Felöltöztem, lgalább ruha legyen rajtam aztán egy forró citromos teával és mamusszal léptem ki, a szobából.
- Jó reggelt, mindenkinek. - Ásítottam egyet, majd meghallottam amit Lili mondott ki. Elegem van. Nem akarok veszekendi még magamnál sem vagyok. Neki dőltem a falnak és iszogattam a teámat, de utána fogtam magam és leültem Becca mellé.
- Nővérkém,  látom te sem vagy magadnál. Lili, köszönöm szépen égess csak le. Habár szerintem Jessevel mindent megbeszéltünk nem kéne kavarnod.  - Szóltam rá a lányra, majd LoráT is meg öcsit is megpillantottam. Miért is ne. Pont oda kellett ülnie, megcsóváltam a fejemet.

Rebecca & Lora

Álmosan ücsörögtem Liam mellett és mikor a hajam nem lógott a szemembe és még láttam is valamit, gondos mozdulatokkal kavargattam tejeskávémat. Hát igen. Így jár az ember, ha este nem tud elaludni, mert idétlen álmok gyötrik. Még jó, hogy a többiek sosincsenek senkire tekintettel. Itt mindig van egy páros, akiknek muszáj feltűnési iszketegségben szenvedniük és meg kell mutatni a többieknek, hogy ők bizony képesek éjjel nappal veszekedni. Hát amelyik mégegyszer kinyitja a száját, Merlin lesz rá a tanúm, hogy belefojtom ebbe a keserű szarba.
- Valaki adja ide a cukrot - nyöszörögtem és közben a cukros tartó felé nyúltam. Amíg nem ittam meg egy kávét, használhatatlan voltam. Utáltam felkelni. Liam bezzeg nem. Képes és már reggel hétkor felkel, mert ő eltökélte, hogy az egésznapot együtt töltjük. Nem értem miért nem jó neki, ha én alszok ő pedig nézhet. Teljesen tökéletes elfoglaltság és kettesben csináljuk.
- Ne, Liam... - toltam el kezét, majd hagytam, hogy megpusziljon, de utána fejem visszahanyatlott a srác válára és onnan figyeltem a többieket.
- Liliana, mi lenne, ha nem pattognál? Tudod, még alig múlt el fél kilenc... szeretnélek emlékeztetni, hogy szombat van. Nyugi - szóltam a lányra, de tekintete zavartnak tűnt és ezt nem tudtam mire vélni.
- Mire gondolsz? Csak nem valami huncutságon jár az eszed? Ejnye Lili, és ilyen fukar vagy, hogy nekem sem mondod?- küldtem egy fáradt mosolyt a lány felé, majd figyeltem kapkodó mozdulatait. Csak nem beletrafáltam? Egy válvonás után azonban inkább ráhagytam és tovább szürcsöltem az ébresztő italomat.

- Liam, ott ül melletted Rebecca. Ne engem fogyassz már - forgattam meg unottan szemeimet és közben Alex kezeit méregettem, melyek gyanusan közeledtek lábomhoz. Háh, végre valami megmentő. Így tudok arra is koncentrálni, ami az asztalon van és nem fogom mégegyszer magamra önteni a teámat.
- Nyugodtan kifejtheted Darwin... mind tudjuk, hogy Liam egy dolgot tanult meg. Az is az, hogy hogy essen el a saját lábaiban ittasállapotban - nyújtottam ki pimaszul nyelvemet Liamre, majd megcsóváltam fejem és figyelmemet a fekete bögrének szenteltem, melyben ott gőzölgött a forró gyümölcstea.
- Na, jó. Mit csinálunk ma? Én egész biztos, hogy egy szót sem fogok tanulni. Már így is többet tudok mint ti összesen - vigyorogtam szélesen Jesse-re, majd beleboxoltam vállába. - Miért vagyunk ilyen lestrapáltak Mr. Acerlot? Csak nem a nők kergettek végig az iskolán? - Egész jó kedvem volt ma reggel. Reméljük így is marad.

Lili & Liam

Lili:

- Most mi van,  most komolyan azt várod, hogy elaléljak az új tanártől hát nem. A rúnamágia egyszerüen förtelmes, a gyógynövénytant kinem állhatom. Liam haggyjál már a hülyeségeiddel. Te és a természet. Te a természetből egyet tanultál meg. Azt is csak gyakorlatban, hadd ne fejtsem ki.. - Mondtam oda Alexnek, és Lorának.Hát igen, Két testvér, folyton marakodik mint Chris és Lex.
Ez a hétvége, teljesen más érzem. Tanulni kell rengeteget de belefogok bolondulni.

- Jó akkor te megcsinálod helyett a Mágiatörténelmet, mert nem fogok megbukni belőle. Szépen kérlek - Néztem Jessere angyali szemekkel és válaszoltam Liam helyett is.. - Amúgyis megígérted, hogy segítesz belőle azóta is Trixivel vagy elfoglalva na meg a reggeli edzéseddel. - Mondtam oda a srácnak, ma valakit kivégzek megölök megverek. Kicsit szar a kedvem, mert rosszat álmodtam és Liammal is összevesztem kicsit reggel meg Jennel leszarom. Még egy veszekedés sem árt a mai nap folyamán.

- Különben is,  a csajoddal kéne lenned merre van? - Kérdeztem a srácot aki leült, Loráék közé. Hülye aki félti Hemsworthot. Megtudja magát védeni tökös csaj.
- Lili, fejezd már be... -  Kérte, Liam de nem most nem. - Srácok tudjátok mi jutott eszembe? Hogy páran nagyon eltüntek az utobbi napokban Taylor, Trixi.. tényleg Trixi nem feküdt le mással Christopher óta? - Kicsit idegesítsük Jesset, vigyorogtam a srácra.

Liam:

Oké, nyugodjak meg nem érdekel hétvége, van és ma kettesben lehetek Beccával, végre leszámítva, hogy lassan kell mennem táplálékot szerezni, mert reggeli idő van bár lehet az itteni diákok között kellene szétnéznem.
- Lora, adnál egy kis vért? Éhen halok. - Néztem a lányra, majd megjelent Acerlot. Pfff... fene a fajtáját. - Csináld meg magad... - Mondtam Lili után ennek is nem tudom mi a fene baja van.

- Figyelj ha ennyire nem megy szívesen segítek korrepetállak, de a legjobb így is tudjuk, hogy ki. A tesód. Nem értem mi bajotok a gyógynövény tannal akkor is hasznos tantárgy. Olyan mint a mugliknál a biológia.. vagy mi a fene.. - Fejtettem ki az állás pontomat, és néztem Lili szócsatáját Jessevel, ezek nem normálisak. Gyengéden átkaroltam Beckyt, és megcsókoltam majd megcsikiztem.
- Olyan gyerekesek. - Mondtam a lánynak, majd megcsóváltam a fejemet.

Jesse

Jess

Egy újabb hétvége. Hát igen ,mostanság elszántam magam ,hogy kicsit kitestesedek és mi hozzá a jobb mód ,mint az edzés? Na szóval ,ma is 6kor keltem és azóta futottam ,kviddicseztem ,sőt még mugli módra is edzettem. De hulla fáradt vagyok, világoskék melegítőmből pedig szerintem tuti ,csavarni lehetne az izzadtságot. Na ,de mindent a tökéletesért.

- Miért van az ,hogy engem semmibe se akartok bevenni? - Léptem oda a többiekhez fürdés és átöltözés után. - Na mizujs? - Ültem be Lora és Alex közé. nem kell ezeknek egymás mellett ülniük.
- Te Liam nyugodtan megcsinálhatnád a gyógynövénytan házimat ,én utálom ezt az egészet. - Vetettem oda ,mert mindenki csendbe volt. Megzavarhattam valamit? Vagy csak nem látnak szívesen...

Lora

Ahogy felkaptam fejem és meghallottam Alex varázsigéjét, azt sem tudtam, hogy megfojtsam, szétátkozzam, megkínozzam, vagy rögtön megöljem. Minél fájdalmasabb neki, annál jobb nekem. Már éreztem is, hogy az egész arcom égni kezd a bőröm pedig elviselhetetlenül viszketett.
- Te szemét vadbarom állat - üvöltöttem Alexre és próbáltam eltakarni az arcomat. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire... ennyire... ennyire... rohadt patkányképű görény. - Te hülye fasz - sikítoztam kétségbeesetten, majd elvettem Alex kezéből a rózsacsokrot és ahelyett, hogy a töviseknél fogtam volna meg, a virágszirmokat markoltam meg, majd amilyen erővel csak tudtam elkezdtem ütni vele és figyeltem ahogy a tövisek mély vágásokat hagynak a fiú arcán.
- Hogy lehetsz ekkora patkány? Megfizetsz... ezért kamatostól meg fogsz fizetni... - hangsúlyoztam indulatosan a szavakat és közben mellkasát ütöttem. - Most pedig leszeded rólam ezeket! Gyerünk! - kiabáltam rá és nadrágom zsebéből előrántottam pálcámat és nyakához szegeztem. - Ha nem csinálod, esküszöm, hogy még a körmödet is leátkozom a kisujjadról - sziszegtem arcába, majd tehetetlenül kiáltottam fel, ugyanis magamnak nem tudtam megszüntetni. Egyre jobban viszket ez a szar. Ha nem szedi le rólam, megölöm.

Christopher & Liliana

Christopher:

- Mi a? Nem hiszem el képes volt a falhoz vágni? Tudja jól, hogy nem lehet csak úgy... - Ideges szemmel, néztem a lányra mint akinek neki akarnék esni. A fejemet elvettem, mintha neki akarnék esni. De nyugodt voltam és sóhajtottam számoltam, 10-ig  majd lenyugodtam. - Kérem vissza a pálcámat.  - Egy mozdulattal vettem ki a kezéből és a saját lábammal mentem ki a szobájából. Néztem az öcsémre, miután felöltözött a lány, nem is tudom. Nem akaorm tudni mi van közöttük Két szerelmes mindig együtt jár...

- Alex... - Néztem a srácra, na jó elegem van. Húzok Jessiér. - Menjetek Lilihez megyek megkeresem Jesset, de előtte felöltözöm. - Jelentettem ki vagyis szűrtem a fogaim között. Nem fogok Alexxel beszélni, elegem van. Miért van ilyen öcsém? Lenne belőlem egy, így is helyesebb vagyok.  Cukibb vagyok, okosabb vagyok, normálisabb vagyok és  jobb vagyok Alexnél. Nem túrok orrot, nem beszélek álmomban...
Bementem a szobánkba, felöltöztem, egy fehér polo és egy farmer nadrág majd leindultam a klub helyiségbe, megpillantottam Jesst. Na jó,nem érdekel.
Fogtam magam és odamentem...
- Te meg mi az istent csinálsz? Mellesleg, Hi... - Mondtam kicsit ridegen a fivéremnek. - Van valami programod márA? Hát persze, hogy nincs beszéltem Trixivel hogy ma családi összejövetel lesz és arra nincs meghívva, meg el kellett neki utaznia, úgyhogy ma a szeretett testvéreiddel lehetsz. És egyébként bocsi, hogy múltkor.. megcsókoltam Trixit, nem kellett volna bepróübálkoznom, a szobájában nála. - Nyújtottm a jobb kezemet, a bátyámnak.

Liliana:

Hmm... álomálom édes álom imádok szépeket, álmodni, főleg hogyha Roxfortos álmom van farkasos meg minden. Nagyoooon.. Juj.. de folyton Chasel álmodom, pedig ő csak a legjobb barátom. Jesse után, a történtek után nem tudok még fiúkhoz közel menni még Jessevel sem találkoztam csak a családtagokkal.
Beccával is beszéltem nagyjából, azt hiszem így a baráti kapcsolatom azt hiszem kezd javulni.
Gyönyörű álmom volt, azt álmodtam hogy éppen találkoztam egy sexy helyes fiúval és csókoloztunk. Meg feküdtünk a természet lágy ölén és arról beszélgettünk, hogy hány gyerekünk lesz. Utána, a pasiból át állt Dariellbe, és hirtelen nyitottam ki a szemem..
- Most nem menekülsz.. - Mondta a szavakat és forgolódni kezdtem és felsikoltottam...  Levegőt csak úgy kapkodtam, idegességemben az ablakot kinyítottam és járkáltam fel alá. A lelki ismeretem. Pedig már 1 hónapja történt de még nem léptem túl rajta. Na jó. Visszaültem az ágyamra, és elővettem a naplót és elkezdtem írni a gondolataimat bele.

Alexander

All

- Nembaj így is nagy volt a rajongói táborod. Most már Jesse is utál ,velem együtt. - Vetettem oda Chrisnek. De ahhoz sem volt erőm ,hogy a szekrényhez sétáljak és felöltözzek. Persze... Jó helyem van nekem az ágyba. Minek elsietni a dolgokat? Ráérünk nem? Csak nem purcannak ki addig. Mint apa tette... Na jó ugorjunk ezt utálom. Inkább felöltözök.

Felkaptam egy jóféle színes Zara hosszú ujjú pólót , egy világoskék koptatott farmert és egy majdnem farmer kabátot, honnan tudjam milyet. Olyan farmeres . Ja meg egy színes bokacsukát. Hajamat összeborzoltam... Na jó minek ilyenekkel törődni? Tiszta csajos. Na jó inkább megyek mert le leszek baszva és alig várom ,hogy éber állapotban is találkozhassak Chrissel. Péppé verem. Na de most keressük meg Lorát ,ő majd kitalál valami ,hogy palizzuk be az én drága bátyuskámat.

- Chris nem fogok temetésedre menni. - Mondtam ,miközben a lány felpattant. Na most kivégzik. De ,hát én akartam. Ez nem ér. Na nem baj az a lényeg nem kell vele többet találkoznom. Amúgy ez csaj tényleg veszélyes. De azért jól csókol. Vagy nem... Már nem is emlékszem.

- Carbunculus! - Vágtam a varázsigét Lorának miután Chris nekem csapódott és belekönyökölt a ...mondhatni fájdalmas testrészembe. De ez így nem jó. Chris még ma nem kapott. Majd kap. Még gondolkozom.
- Orchidessis! - Varázsoltam elő egy szép csokrot majd Lorához sétáltam. - Tetves ó, tetves ó, hú de csúf a pofád. Rossz ,nap lesz ma a mai, mert kinyitod a szád. - Énekeltem a lánynak a "Hulla hó, hull a hó..." refrénjére és hozzávágtam a virágot. De rendes vagyok.
- Diffindo! - Pördültem meg hirtelen és mosolyra húztam számat, Chris meztelenül álldogálásán...

Lora

- Ááááá - sikkantottam fel és két másodpercen belül vadul kalapáló szívvel az ágyam mellett álltam. Teniszlabda méretűre tágult szemeimet összeszűkítettem és gyilkos pillantásokat löveltem Christopher felé, aki vigyorogva, kezében pálcájával állt az ágyam lábánál. Arcomat pír futotta el, és próbáltam vizes hajtincseimet elsöpörni szemeim elől.
- Mr. Seggfej - sziszegtem a szavakat és miközben próbáltam meztelen lábaimból minnél többet eltakarni, pálcámat kerestem. Legalább ez a boxer lehetne hosszabb. De nem... Mert nem ér semeddig.
- Lágyult Christopher Acerlot fejet kérek, körítve nyárson sült gizda Acerlot lábakkal - sétáltam közelebb hozzá és fenyegetően csípőre vágtam kezeimet. Mivel nem tudtam, hogy hol van pálcám és jelen pillanatban nem is állhattam neki megkeresni, így egy módon juthattam varázspálcához: ha lenyúlom Christopherét. Hirtelen mozdulattal húztam ki kezéből a pálcát, majd szegeztem rá egy angyali mosoly kíséretében.
- Mobilicorpus! - kiáltottam érthetően, majd a pálcával felemeltem Christophert és háromszor teljes erőmből a falnak vágtam. - Jah, és ha kárt okozol a szobámban, te fogod helyre hozni - szóltam undorodva és ekkor megpillantottam az ajtóban álló Alexandert. - Miért kell minden reggel egy Acerlot vigyorgó képére ébrednem? - kérdeztem egy fájdalmas nyögés kíséretében, majd ajkaimra egy ravasz félmosoly csúszott és a még mindig levegőben lebegő Christ nagy erővel neki vágtam Alexnak, akik így mind a ketten a földön végezték.
- Most pedig maradjatok kívül, mert felöltözöm, utána megbeszéljük melyikőtöket kötöm fel először - köptem gúnyosan, majd gyorsan magamra kaptam egy fekete plüss melegítőt és egy egyszerű sötétkék toppot. Hajamat felfogtam, mert még mindig nem tudtam megszárítani, ugyanis a pálcát visszadobtam Christiannak.
- Na akkor... - léptem ki hozzájuk a folyosóra, majd neki dőltem a falnak és elnyomtam egy nagy ásítást. - Jesse nem fog örülni neki, hogy ha beleszóltok a magánéletébe. Lili pedig úgyszint nem fog repesni az örömtől. Inkább Christophert adjuk Lilinek, hogy ne engem ébresszen minden reggel a hülyeségeivel...

Christopher

- Kössz.. Jessevel semmi kedvem tatalálkozni így is pár napja összekaptunk.. - Forgattam meg szemeimet. Na jó. Megyek Jessehez...  Kurtán néztem, majd sóhajtottam nagyot, és először a fürdőbe mentem, majd utána a klubhelyiségbe ahol egy Mardekáros pipit találtam.
Nem is érdekelt, mert csúnya is volt a csaj. pfujj...
Istenemre mondom ez a nap jobb lesz, csak nem tudnak semmit. Odalibegtem Chasek szobájába, lenyomtam a kilincset de nem találtam senkit ott. Jesse bébi merre vagy. Na jó kell nekünk Lora...
Elindultam a lány hálóba, elővettem a pálcámat, megkerestem a lány szobáját, kinyítottam halkan. A pálcám magam előtt, volt és suttogtam a szavakat.
- Aquamenti! - És Lora felé spriceltem a vizet. - Jó reggelt szépségem. Rántottát vagy pirítóst kérsz? - Kérdeztem vigyorogva, mikor kiugrott az ágyból mint a szőcske.
- Van egy kis tréfánk, Lilit össze hozzuk Jessevl, csak nemk tudom hol a bátyám benne vagy? - Kérdeztem a lányt, aki szemlátomást már magánál van és éppen orditozik. Húú de nem hat meg, a nyávogása és visítozása...

Alex

Lex

- Hagyjál már te baromarc. - Nyögtem és kiköptem amiket számba pakolt. Inkább nem is érdekel. Vagyis szerintem jobb ha most alszok és csak utána verem péppé. Inkább megpróbáltam visszamerülni álmaimba. De ,hogy is lehetne ez mellett a gyökér mellett aludni? Hát sehogy.
- Fúj te idióta vadbarom. Húzzál már inkább meleg bárba. - Rúgtam le magamról. Hát rugózzon a meleg haverjain. Na jó nem buzi ,csak nagyon idióta. Habár tökre elmenne buzinak ,de ekkora tahó se lányok, se fiúk között nem talál magának senkit.
- Majd én megyek Lilihez ,de akkor hozzám jön Lora. Ha Becca jön akkor hozzád megy, én vele nem társulok. Múltkor is dicsérgetnem kellet a ruháit. Katasztrófa.- Jujj, én csak egy könyvet akartam tőle erre ott ragadtam 2 órát. Életem legszörnyebb napja volt. Ja nem, az az első volt. Mikor kiderült ,hogy van 3 hülyébbnél, hülyébb tesókám. Na jó de én legalább értelmes vagyok. Család ásza...

Kiara

Ahogy átfordultam másik oldalamra, hogy odabújjak Damonhoz, csak a hült helyét és takaróját találtam ott. Megdörzsöltem szemeimet, majd egy hatalmas ásítás után kikeltem az ágyból. Nem tudtam hová mehetett, de gondoltam majd visszajön. Addig pedig elmegyek reggelizni. Na, ez is remek. Hogy mehetnék el egy olyan házban reggelizni, aminek valószínűleg még konyhája sincs, hiszen a lakói frissen fogyasztják az ételüket. Nagyon jó, akkor leteszek erről a reggeli dologról. Fel-alá mászkáltam a helyiségben, de nem találtam a helyemet. Egyszerűen hiányzott Damon illata és maga a tudat, hogy itt legyen mellettem. Megkereshetném. De az utolsó alkalom, mikor elindultam utána, nem végződött túl fényesen. Hátha most több szerencsével járok.
Nem sokára már a folyosókat róttam Damont keresve. Az egyik széles ajtó mögül beszélgetés foszlányok szűrődtek ki, így egy percig megtorpantam és hallgatózni kezdtem. Damon és Darren beszélgettek. Nem akartam kihallgatni, őket, de mikor Damon azt mondta, hogy ha lehetne, még az emlékeimet is kitörölné, lábaim a földbe gyökereztek és szemeimet ellepték a könnyek. Ennyit jelentettem neki? El akar felejteni de én azért én szenvedjek? Bárhogy is próbáltam visszatartani könnyeimet, egy nyavajás csepp végig csúszott sápadt arcomon, nyomott hagyva maga után. Arcvonásaim megkeményedtek és szemeim fájdalmasan csillogtak. Miért? Hiszen nem voltam naív. Erre most úgy akar eldobni magától, akár egy használt és szakadt rongyot? Nem tudtam megérteni, hogy vezethetett ennyire félre. Nem értettem miért csapott be. Egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy mire kellettem neki. Ez az egy mondat, sokkal jobban összetört, mint a tegnapi események. Engem nem zavar, ha gyilkol. Tegye. El tudom fogadni. De nem hagyhat itt. Azt nem engedem. Nem fogom soha elfelejteni és nélkülem sehova sem fog menni. Nem érdekel hogyan... de a világvégére is utána megyek. Ő úgysem tudhatja mit is érzek... hiszen a szeretlek csak egy szó. Nem is biztos, hogy komolyan gondolta. De ha abból indulok ki, hogy őt mennyire nem érdekli, ha szenvedek, akkor egész biztosan nem érezhet semmit. Összerázkódtam, mikor meghallottam nevemet. Lábaim saját életre keltek és indultak el befelé. Arcomon nem látszottak az előbbi elgyengülés jelei. Kimért pillantásomat Damonéba fúrtam.
- Miért teszed ezt? - kérdeztem suttogva, de egészen biztos voltam benne, hogy a helyiségben tartózkodó két vámpír tökéletesen hallotta. - Gondolsz te valakire magadon kívül? Vagy csak a hatalom a fontos? Másért is képes lennél ölni, vagy csak a hatalomért és magadért? - fúrtam vádlón méregzöld íriszeimet Damonéba és büszkén kihúztam magam a szoba közepén.

Damon

Komor arckifejezéssel léptem be Darren dolgozószobájába. Ő csak unottan tekintett fel a papírjai közül egy másodpercre, de többre nem méltatott. Iratait olvasgatva biccentett az íróasztal előtt álló szék irányába.

 - Inkább állnék, ha nem gond. – szólaltam meg. Darren sóhajtott egy nagyon, majd félredobta az eddig vizsgálgatott papírköteget egy másik kupac tetejére. Rám emelte kérdő tekintetét, majd karbatett kézzel figyelt.

 - Halljuk.

 - Nem megyek vissza a Roxfortba.  – jelentettem ki, mire felvonta egyik szemöldökét. – Semmi keresni valóm ott. Úgy döntöttem ott hagyom az iskolát és az átváltoztatásomig valahol elleszek, ha már a saját otthonomba nem jöhetek vissza.

 - Anyád ennek nem fog örülni.

 - Amit nem tud, az nem is fáj neki. – vontam vállat.

 - És megmondanád, hogy mégis, hogyan akarod titokban tartani előtte, hogy az iskola helyett inkább az északi sarkon vagy tudom is én hol üdülsz. – gúnyolódott. Nem értem miért kell hülyének nézni. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy rá fog jönni, de annyi időt biztos tudok nyerni, hogy olyan helyre menjek, ahol egy ideig nem találnak rám. Egyébként sem tervezek sokáig egy helyben maradni. Az túl unalmas lenne.

 - Tudom.

 - Mi lesz a lánnyal? Azt hittem szereted. – gondterheltem ültem le a fekete bőrkanapéra és temettem arcomat a tenyerembe.

 - Éppen ezért fogom kivonni az életemből. Sokkal biztonságosabb lesz neki, ha távol marad tőlem. Ha tehetném… ha tehetném, akkor még az emlékeit is kitörölném, de… valamiért nem akarom, hogy elfelejtsen. – sóhajtottam fel, majd figyeltem, ahogy Darren arca megkeményedik és az ajtó felé néz. Francba… nem vettem észre.

 - Kiara, jobb lenne, ha bejönnél. Mind tudjunk, hogy hallgatóztál. – szólalt meg apám. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és megjelent a nő, aki miatt az életem sokkal nehezebbé vált…