- Mondjad Lili - fordultam őszinte lelkesedéssel a lány felé és arcát kezdtem fürkészni mélykék íriszeimmel. Először végig hallgattam a történetét, amint elmeséli, hogy milyen volt a farsangi-bál, amiről ezidáig túlságosan is halgatott, de aztán egy név, a megengedettnél többször szerepelt mondani valójában, ráadásul olyan mondat körülmények között... ahol nem kellett volna. Nem is tudtam elrejteni csodálkozásomat és teljes megdöbbenésemet.
- Mi van? - kiáltotam fel értetlenül és olyan magas és vékony hangon tettem mindezt, hogy valószínűleg még az ablakban mélyen szunnyadó Liam is felébredt rá.
- Lili, megértem, hogy mostanában elhanyagoltalak és szeretnéd, ha figyelnék rád, de ehhez nem kell ilyen arcátlan hazugságokkal előrukkolnod - ráztam meg a lány válait. Szívem vadul kalapált, pedig nem hittem el, amit a lány mondott. De akkor miért vagyok ennyire kétségbeesve?
- Te is nagyon jól tudod, mint mindannyian, hogy Ő meghalt. Még a harcok közben. Azt is tudjuk, hogy ki ölte meg. Erre van bizonyítékunk is. Igaz? - néztem segítségkérően a többiekre, de nem tudtam egyhelyben megmaradni, így inkább felpattantam és körbe-körbe kezdtem sétálni a szobában. Idegességemben még az egyensúlyomat is elvesztettem, így inkább kiléptem a magassarkúimból, amik hamarosan kirepültek a nyitott ablakon keresztül. Nem hiszem el.
- Lili, mond, hogy ez nem igaz. Oké? Mond, hogy te találtad ki. Mondj bármit, csak ezt cáfold meg! - kiáltottam a lányra és letérdeltem elé.
- Ti meg miért nem tudtok helyeselni? Hiszen ti is tudjátok, hogy meghalt... - kiabáltam rá hisztérikusan a többiekre, akik meghökkenve ültek helyükön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése