Figyeltem Damont, ahogy mesélt. Hát nem hiszem el, hogy ennyire meg tud babonázni. Az egészen biztos, hogy az egyetlen vámpír, aki veszélyt jelenthet rám, az itt fekszik mellettem. Ezekkel a piszkos félmosolyokkal, a vadító pillantásaival... hihetetlen, és ahogy rágondolok, hogy végig simít a testemen, beleremegek. Örültem, hogy mesél magáról. Ilyen dolgokra még nem igazán térünk ki. Persze, nem is ez volt a legfontosabb, hiszen még azt sem tudtam igazán, hogy hányadán állunk. De a mostani felállás is teljesen tökéletesen megfelelt.
Ujjaimmal selymes tincsei közé túrtam, majd egy egy apró tincsével játszadoztam. Ez mindig megnyugtatott. Nekem nem kell, hogy meg legyen fésülve, ez így a tökéletes.
- Az én szüleim elég maradi varázslók - vontam vállat egy gondterhelt mosoly kíséretében. - Nem hiszem, hogy ők kifejezetten örülnének neki, ha megtudnák, hogy a szabadidőmet egy vámpírral töltöm - küldtem egy kedves mosolyt Damon felé, majd lehajoltam és egy adtam egy puszit az arcára. - Persze, engem soha nem érdekelt a szüleim véleménye. Ezért is vagyok most itt. De nekik addig jó, míg úgy tudják, hogy a suliban unom el az életemet. Mert ott biztosan nem eshet semmiféle bajom - mondtam gúnyosan az utolsó mondatot. Pedig Damon biztos elvarázsolná őket. Egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derülne, hogy más mint ők.
- Én sem vagyok biztos benne, hogy külön szobát szeretnék - haraptam rá játékosan számra és hagytam, hogy maga alá gyűrjön. - Mi lesz ha este unatkozni fogok? - kérdeztem ártatlanul, majd lehúztam volna magamhoz, ha nem éppen nyílik az ajtó és lép be egy alacsony lány a szobába.
- Ööö - először ennyit voltam képes kinyögni, majd gyorsan felpattantam az ágyról és megigazítottam a ruhámat. Most mégis hogy kellene köszönnöm egy olyan lánynak, aki még kinézetre nálam is fiatalabb? És ő Damon anyja. Hát ez elég furcsa, hogy a fia idősebbnek néz ki.
- Sziasztok - vigyorodott el az apró nő, majd Damonra nézett és pár percnyi gondolkodás után magához ölelte fiát. - Szia, biztos te vagy Kiara - nézett rám élénken csillogó szemekkel.
- Igen, Kiara Wright - mosolyodtam el bájosan.
- Nem akartam semmit megzavarni, de Darren azt üzeni lassan elkezdhettek készülődni, mert érkeznek az első vendégek - motoygta a nő, majd már ki is libbent a szobából. Ez gyors volt.
- Hát inkább olyan volt mint a húgod - nevettem fel csilingelő hangomon, majd visszalöktem Damont az ágyra és csípőjén foglaltam helyet.
- Nem akarok még készülődni - mondtam mindenttudóan vigyorogva, és most én este kívánatos ajkainak. Megint megszédített...
Ujjaimmal selymes tincsei közé túrtam, majd egy egy apró tincsével játszadoztam. Ez mindig megnyugtatott. Nekem nem kell, hogy meg legyen fésülve, ez így a tökéletes.
- Az én szüleim elég maradi varázslók - vontam vállat egy gondterhelt mosoly kíséretében. - Nem hiszem, hogy ők kifejezetten örülnének neki, ha megtudnák, hogy a szabadidőmet egy vámpírral töltöm - küldtem egy kedves mosolyt Damon felé, majd lehajoltam és egy adtam egy puszit az arcára. - Persze, engem soha nem érdekelt a szüleim véleménye. Ezért is vagyok most itt. De nekik addig jó, míg úgy tudják, hogy a suliban unom el az életemet. Mert ott biztosan nem eshet semmiféle bajom - mondtam gúnyosan az utolsó mondatot. Pedig Damon biztos elvarázsolná őket. Egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derülne, hogy más mint ők.
- Én sem vagyok biztos benne, hogy külön szobát szeretnék - haraptam rá játékosan számra és hagytam, hogy maga alá gyűrjön. - Mi lesz ha este unatkozni fogok? - kérdeztem ártatlanul, majd lehúztam volna magamhoz, ha nem éppen nyílik az ajtó és lép be egy alacsony lány a szobába.
- Ööö - először ennyit voltam képes kinyögni, majd gyorsan felpattantam az ágyról és megigazítottam a ruhámat. Most mégis hogy kellene köszönnöm egy olyan lánynak, aki még kinézetre nálam is fiatalabb? És ő Damon anyja. Hát ez elég furcsa, hogy a fia idősebbnek néz ki.
- Sziasztok - vigyorodott el az apró nő, majd Damonra nézett és pár percnyi gondolkodás után magához ölelte fiát. - Szia, biztos te vagy Kiara - nézett rám élénken csillogó szemekkel.
- Igen, Kiara Wright - mosolyodtam el bájosan.
- Nem akartam semmit megzavarni, de Darren azt üzeni lassan elkezdhettek készülődni, mert érkeznek az első vendégek - motoygta a nő, majd már ki is libbent a szobából. Ez gyors volt.
- Hát inkább olyan volt mint a húgod - nevettem fel csilingelő hangomon, majd visszalöktem Damont az ágyra és csípőjén foglaltam helyet.
- Nem akarok még készülődni - mondtam mindenttudóan vigyorogva, és most én este kívánatos ajkainak. Megint megszédített...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése