Amilyen gyorsan csak lehetséges, próbáltam felöltözni. Természetesen nem is Damon lett volna, ha nem nehezíti meg a dolgomat. Akárhányszor feljebb húztam a ruhát, ő lejjebb csúsztatta és ezt játszottuk legalább félórán keresztül. Azért nekem sem lett volna annyi eszem, hogy magamra csukjam a fürdőszoba ajtót, mert nagyon is jól esett érintése. Meg vagyok én bolondulva. Így elvenni az eszemet... és pont Welles. Ezt sem gondoltam volna.
- Kész vagyok - mondtam nemes egyszerűséggel, majd már indultunk is lefelé. - Ezt most úgy mondod Welles, mintha minden találkozásunkkor leégetnélek - húztam fel gúnyosan egyik szemöldökömet, majd belekaroltam Damonba, és hagytam, hogy lehúzzon a tömegbe. Arcomra felragasztottam egy bűbűjos mosolyt, majd minden vendégre kedvesen mosolyogtam. Hát, nem tudom mikor fognak begörcsölni az arcizmaim ettől az édes mosolytól, de reméljük minél később. Halandó. Mennyiszer gondoltam rá, hogy én is átváltozhatnék vámpírnak. Végülis miért ne? Kíváncsi vagyok milyen mikor Damon azt mondja, hogy a vérem szinte felrobban a szájában és elködösül tőle a tekintete. De ő még hallani sem akar róla, ugyanis az egyetlen alkalom után, miután megmertem említeni, hogy mi lenne, ha, átváltozott jégcsappá. Azóta nem is hoztam fel. Miért idegesítsem ha nem muszáj? Sokkal jobban szeretem ezt a sármos mosolyt az arcán, mint mikor úgy néz, ki, mintha gyilkolni akarna. Meg kell hagyni, az utóbbi időben, elég sokat láttam töprengeni. Remélem nem tervez valami őrültséget. És ha gondolkodik, akkor nem lehet kizökkenteni őt. Na, mindegy. Lehet, hogy jobb, ha nem tudom. Különben is, egy pasinak legyenek titkai. Ha valaki titokzatos, az sosem baj. Nem unok rá az illetőre. Mondjuk Damonra elég nehezen tudnék ráunni, ugyanis egyetlen pillantása elég, hogy a szívem háromszor olyan hevesen dobogjon, mint normál esetben.
- Damon... - inkább beharaptam alsó ajkam. Most inkább nem faggatom. Megjött Welles bá. Te jó Merlin, hát vele is csak azon az alkohol mámoros éjszakán találkoztam. Egész biztosan elkönyvelt egy alkoholista libának.
- Mr Welles - biccentettem a férfinek, majd néztem ahogy forrongva tovább áll.
- Úgy látom a szüleid sem unatkoznak - vigyorodtam el a jelenetet látva. Én azért nem próbálkoznék meg ezzel. Damon viselkedéséből kiindulva, és azokból a vad mozdulatokkal, amiktől az egész testem megremeg, nem akarom tudni, hogy öli meg azokat az embereket, akik hozzám érnek. De ahogy látom, az anyja nem fél kacérkodni.
- Damon, hány éve is vannak együtt? - biccentettem szülei felé. Azért meg kell hagyni édesek. És így jobban megnézve, Darren sem rossz pasi. Sőt, de az ő pillantásaitól nem rándul görcsbe a gyomrom.
- Kész vagyok - mondtam nemes egyszerűséggel, majd már indultunk is lefelé. - Ezt most úgy mondod Welles, mintha minden találkozásunkkor leégetnélek - húztam fel gúnyosan egyik szemöldökömet, majd belekaroltam Damonba, és hagytam, hogy lehúzzon a tömegbe. Arcomra felragasztottam egy bűbűjos mosolyt, majd minden vendégre kedvesen mosolyogtam. Hát, nem tudom mikor fognak begörcsölni az arcizmaim ettől az édes mosolytól, de reméljük minél később. Halandó. Mennyiszer gondoltam rá, hogy én is átváltozhatnék vámpírnak. Végülis miért ne? Kíváncsi vagyok milyen mikor Damon azt mondja, hogy a vérem szinte felrobban a szájában és elködösül tőle a tekintete. De ő még hallani sem akar róla, ugyanis az egyetlen alkalom után, miután megmertem említeni, hogy mi lenne, ha, átváltozott jégcsappá. Azóta nem is hoztam fel. Miért idegesítsem ha nem muszáj? Sokkal jobban szeretem ezt a sármos mosolyt az arcán, mint mikor úgy néz, ki, mintha gyilkolni akarna. Meg kell hagyni, az utóbbi időben, elég sokat láttam töprengeni. Remélem nem tervez valami őrültséget. És ha gondolkodik, akkor nem lehet kizökkenteni őt. Na, mindegy. Lehet, hogy jobb, ha nem tudom. Különben is, egy pasinak legyenek titkai. Ha valaki titokzatos, az sosem baj. Nem unok rá az illetőre. Mondjuk Damonra elég nehezen tudnék ráunni, ugyanis egyetlen pillantása elég, hogy a szívem háromszor olyan hevesen dobogjon, mint normál esetben.
- Damon... - inkább beharaptam alsó ajkam. Most inkább nem faggatom. Megjött Welles bá. Te jó Merlin, hát vele is csak azon az alkohol mámoros éjszakán találkoztam. Egész biztosan elkönyvelt egy alkoholista libának.
- Mr Welles - biccentettem a férfinek, majd néztem ahogy forrongva tovább áll.
- Úgy látom a szüleid sem unatkoznak - vigyorodtam el a jelenetet látva. Én azért nem próbálkoznék meg ezzel. Damon viselkedéséből kiindulva, és azokból a vad mozdulatokkal, amiktől az egész testem megremeg, nem akarom tudni, hogy öli meg azokat az embereket, akik hozzám érnek. De ahogy látom, az anyja nem fél kacérkodni.
- Damon, hány éve is vannak együtt? - biccentettem szülei felé. Azért meg kell hagyni édesek. És így jobban megnézve, Darren sem rossz pasi. Sőt, de az ő pillantásaitól nem rándul görcsbe a gyomrom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése