Komor arckifejezéssel léptem be Darren dolgozószobájába. Ő csak unottan tekintett fel a papírjai közül egy másodpercre, de többre nem méltatott. Iratait olvasgatva biccentett az íróasztal előtt álló szék irányába.
- Inkább állnék, ha nem gond. – szólaltam meg. Darren sóhajtott egy nagyon, majd félredobta az eddig vizsgálgatott papírköteget egy másik kupac tetejére. Rám emelte kérdő tekintetét, majd karbatett kézzel figyelt.
- Halljuk.
- Nem megyek vissza a Roxfortba. – jelentettem ki, mire felvonta egyik szemöldökét. – Semmi keresni valóm ott. Úgy döntöttem ott hagyom az iskolát és az átváltoztatásomig valahol elleszek, ha már a saját otthonomba nem jöhetek vissza.
- Anyád ennek nem fog örülni.
- Amit nem tud, az nem is fáj neki. – vontam vállat.
- És megmondanád, hogy mégis, hogyan akarod titokban tartani előtte, hogy az iskola helyett inkább az északi sarkon vagy tudom is én hol üdülsz. – gúnyolódott. Nem értem miért kell hülyének nézni. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy rá fog jönni, de annyi időt biztos tudok nyerni, hogy olyan helyre menjek, ahol egy ideig nem találnak rám. Egyébként sem tervezek sokáig egy helyben maradni. Az túl unalmas lenne.
- Tudom.
- Mi lesz a lánnyal? Azt hittem szereted. – gondterheltem ültem le a fekete bőrkanapéra és temettem arcomat a tenyerembe.
- Éppen ezért fogom kivonni az életemből. Sokkal biztonságosabb lesz neki, ha távol marad tőlem. Ha tehetném… ha tehetném, akkor még az emlékeit is kitörölném, de… valamiért nem akarom, hogy elfelejtsen. – sóhajtottam fel, majd figyeltem, ahogy Darren arca megkeményedik és az ajtó felé néz. Francba… nem vettem észre.
- Kiara, jobb lenne, ha bejönnél. Mind tudjunk, hogy hallgatóztál. – szólalt meg apám. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és megjelent a nő, aki miatt az életem sokkal nehezebbé vált…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése