Csak néztem meghökkenten ahogy ellök. Becca.. De.. miért? Hiszen.. nem csináltam semmit... Aztán Jesse vállára tette a fején én meg nem tudtam mit tegyek Néztem rájuk néztem Alexra, és végül az apámra. Ahogy beszélt, hozzá hogy milyen volt az Ő anyja egy tőrt döfött a szívembe. Fájt belülről, de nem mutattam csak a haragomat.
Dühös voltam igen és mért? A semmiért. Nekem nincs is családom... nem érdekel. Mindig is előbbre tartotta Zoet meg Beccáékat, mert hogy ők voltak először nem érdekel. Fel álltam ledobtam a taláromat a földre és néztem a többiekre, majd dühösen indultam el a rengeteg felé, ahol átváltoztam és futottam farkas alakban. Nem törődtem most semmivel, csak le kellett higgadjak. Ha mi Alexxel ennyit jelentünk neki.. Lassan anyát, kezdtem sajnálni. Vissza akarta csinálni az egészet, de rosszul sült el.
Nem érdekel, ha bosszú gyerek voltam akkor miért hagyott meg? Megkérem Nathanielt, öljön meg. Én ezt nem bírom tovább.. igen elmegyek hozzá, ha nem hozzá akkor valakit, de megkérek...
Soha nem lesz ugyan az. Én nem fogom ezt végig csinálni.. így is elegem van, apámból nagyon... Ahogy vissza változtam emberként, leültem, a sellő tóhoz, és gondolkoztam és énekelni kezdtem egy számot, amit még anya énekelt nekem kicsi koromban és könnyezni kezdett a szemem. Miért, miért kellett ennek megtörténnie, jobb lett volna ha meg sem születek és akkor csak Jessiék lennének. Nem is vagyok Alexxel igazi Acerlot.
- Biztos vagy benne, hogy meg akarod tenni? - Nem lépett, oda az illető, de tudtam hogy ki az. Bele lát a gondolataimba, de én a hideg bőre alá nem néznék.
- A gondolataimba ne turkálj még egyszer. És ha igen? - Fordultam meg, és fel álltam és oda léptem Liamhoz. Néztem meredtem a gyilkos lényre, aki eléggé elszántnak tűnt. - Min változtat azon ha megölöm magam? Én legalább nem megyek a pokolba, úgy mint ti. - Köptem oda neki amire felhorkant.
- Hogy hiányoznál, mindenkinek. Forróvérű barátom. - Mondta lassú hangsollyal hiányozni. Mit jelent az, hogy hiányozni.. Az is csak egy szó, mint a szeretet...
- Persze, eltűnök az élők soraiból, és a halálfaló társaim, megtudják oldani a helyzetet ha kell. És ennyi. Mondanám, hogy ölj meg, de én nekem kellene megölni téged. - Meg apát, de ezt úgyis gondolja. Egymás szemébe néztünk, gyilkosan én az ő fekete íriszeibe... Akkor is elmegyek, és megoldom. Én nem akarom ezt csinálni.
Elindultam a tó felé, de ekkor megfogta a kezem erősen.
- Mit akarsz Liam, mit vársz azt hogy végig, nézzem hogy apa mit művel? Nem, azt nem.. Egy ostoba kölyök volt aki rossz döntést, hozott és tessék nézd mi lett. Lehetnénk boldog család így? Nem nem lehetnénk. Ez már egy tökéletes, csalódás... Mit gondolsz anya mennyit szenvedett, apának meg kellett pótlék így hát elment csajozni és szült annak gyereket. Aztán végül az ő kezét akarta, kérni és anya mehallotta és bosszút akart állni. Akkor erre varrj gombot. Honnan tudom mind ezt? Egy rohadt naplóból amit Hemsworth rejtett el a lakásukban. Apa nem szerette, anyát ez is az bizonyítja, amit láttam bent. Nem érdekel Liam, akkor is megcsinálom, ha Nem öl meg Nate, akkor is megoldom... - Üvöltöttem a fiúra, a tisztáson és mielőtt megszólalhatott, volna valalmi bűzt éreztem. Nem vagyunk egyedül..
- Előjöhetsz. Tudom, hogy hallottad... - Mondtam az erdő felé ahonnan apa lépett ki, Liam pedig rám nézett.
- Azt hiszem jobbha megyek. - Közölte és el is ment.. Csak néztem apámra, de nem mentem közelebb hozzá akartam, de még sem. Szeretem Beccát, Jesset hiszen a testvéreim, de valami mardosott belül. Valami fájdalom ami egészen más. - Ne gyere közelebb... - Mondtam apámnak, majd.. vissza fordultam a tóhoz és ismét azt a dalt dúdoltam...
"May it be an evening star
Shines down upon you
May it be when darkness falls
Your heart will be true
you walk a lonely road
Oh! How far you are from home
Mornie utúlië (darkness has come)
Believe and you will find your way
Mornie alantië (darkness has fallen)
A promise lives within you now"
Ez az ami emlékeztetett anyára, mikor együtt voltunk kicsi koromban... A levegő megfagyott, de nem tehetek semmit. Mit mondhatnék annak aki elárult és a vérem. Nem mondok én semmit. Soha, az életben nem tudok bízni olyanban aki elárult. Hiteget... Az apám, de milyen jogon... Most már valóban nem vagyok a család tagja hiszen.. ő is.. vámpír.. nem változtat semmin.
- Mit akarsz? - Törtem meg a csendet, és a kezem ökölben volt.
Dühös voltam igen és mért? A semmiért. Nekem nincs is családom... nem érdekel. Mindig is előbbre tartotta Zoet meg Beccáékat, mert hogy ők voltak először nem érdekel. Fel álltam ledobtam a taláromat a földre és néztem a többiekre, majd dühösen indultam el a rengeteg felé, ahol átváltoztam és futottam farkas alakban. Nem törődtem most semmivel, csak le kellett higgadjak. Ha mi Alexxel ennyit jelentünk neki.. Lassan anyát, kezdtem sajnálni. Vissza akarta csinálni az egészet, de rosszul sült el.
Nem érdekel, ha bosszú gyerek voltam akkor miért hagyott meg? Megkérem Nathanielt, öljön meg. Én ezt nem bírom tovább.. igen elmegyek hozzá, ha nem hozzá akkor valakit, de megkérek...
Soha nem lesz ugyan az. Én nem fogom ezt végig csinálni.. így is elegem van, apámból nagyon... Ahogy vissza változtam emberként, leültem, a sellő tóhoz, és gondolkoztam és énekelni kezdtem egy számot, amit még anya énekelt nekem kicsi koromban és könnyezni kezdett a szemem. Miért, miért kellett ennek megtörténnie, jobb lett volna ha meg sem születek és akkor csak Jessiék lennének. Nem is vagyok Alexxel igazi Acerlot.
- Biztos vagy benne, hogy meg akarod tenni? - Nem lépett, oda az illető, de tudtam hogy ki az. Bele lát a gondolataimba, de én a hideg bőre alá nem néznék.
- A gondolataimba ne turkálj még egyszer. És ha igen? - Fordultam meg, és fel álltam és oda léptem Liamhoz. Néztem meredtem a gyilkos lényre, aki eléggé elszántnak tűnt. - Min változtat azon ha megölöm magam? Én legalább nem megyek a pokolba, úgy mint ti. - Köptem oda neki amire felhorkant.
- Hogy hiányoznál, mindenkinek. Forróvérű barátom. - Mondta lassú hangsollyal hiányozni. Mit jelent az, hogy hiányozni.. Az is csak egy szó, mint a szeretet...
- Persze, eltűnök az élők soraiból, és a halálfaló társaim, megtudják oldani a helyzetet ha kell. És ennyi. Mondanám, hogy ölj meg, de én nekem kellene megölni téged. - Meg apát, de ezt úgyis gondolja. Egymás szemébe néztünk, gyilkosan én az ő fekete íriszeibe... Akkor is elmegyek, és megoldom. Én nem akarom ezt csinálni.
Elindultam a tó felé, de ekkor megfogta a kezem erősen.
- Mit akarsz Liam, mit vársz azt hogy végig, nézzem hogy apa mit művel? Nem, azt nem.. Egy ostoba kölyök volt aki rossz döntést, hozott és tessék nézd mi lett. Lehetnénk boldog család így? Nem nem lehetnénk. Ez már egy tökéletes, csalódás... Mit gondolsz anya mennyit szenvedett, apának meg kellett pótlék így hát elment csajozni és szült annak gyereket. Aztán végül az ő kezét akarta, kérni és anya mehallotta és bosszút akart állni. Akkor erre varrj gombot. Honnan tudom mind ezt? Egy rohadt naplóból amit Hemsworth rejtett el a lakásukban. Apa nem szerette, anyát ez is az bizonyítja, amit láttam bent. Nem érdekel Liam, akkor is megcsinálom, ha Nem öl meg Nate, akkor is megoldom... - Üvöltöttem a fiúra, a tisztáson és mielőtt megszólalhatott, volna valalmi bűzt éreztem. Nem vagyunk egyedül..
- Előjöhetsz. Tudom, hogy hallottad... - Mondtam az erdő felé ahonnan apa lépett ki, Liam pedig rám nézett.
- Azt hiszem jobbha megyek. - Közölte és el is ment.. Csak néztem apámra, de nem mentem közelebb hozzá akartam, de még sem. Szeretem Beccát, Jesset hiszen a testvéreim, de valami mardosott belül. Valami fájdalom ami egészen más. - Ne gyere közelebb... - Mondtam apámnak, majd.. vissza fordultam a tóhoz és ismét azt a dalt dúdoltam...
"May it be an evening star
Shines down upon you
May it be when darkness falls
Your heart will be true
you walk a lonely road
Oh! How far you are from home
Mornie utúlië (darkness has come)
Believe and you will find your way
Mornie alantië (darkness has fallen)
A promise lives within you now"
Ez az ami emlékeztetett anyára, mikor együtt voltunk kicsi koromban... A levegő megfagyott, de nem tehetek semmit. Mit mondhatnék annak aki elárult és a vérem. Nem mondok én semmit. Soha, az életben nem tudok bízni olyanban aki elárult. Hiteget... Az apám, de milyen jogon... Most már valóban nem vagyok a család tagja hiszen.. ő is.. vámpír.. nem változtat semmin.
- Mit akarsz? - Törtem meg a csendet, és a kezem ökölben volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése