Rezzenéstelen arccal figyeltem a terem közepén ülő összetört lányt. Ezt nem kellett volna látnia. Egyáltalán hogy került ide? Nem, ez nem az én hibám. Nem kellett volna bíznia bennem. Egyszer elmondtam neki, hogy miért ne tegye. De nem hallgatott rám. Én pedig önző voltam és hagytam, hogy higgyen bennem. De ez engem hol érdekel? Miért is érdekelnének egy szánalmas és gyenge halandó érzelmei? Miért kéne egyáltalán most életben hagynom? Azok után, hogy mindent látott, meg kéne halnia.
Maradék erőmet összeszedve álltam fel a mocskos földről. Legszívesebben felordítottam volna a fájdalomtól, ami a gerincembe hasított. Ha innen kikerülök… nagyon gyorsan szükségem lesz valami regeneráló főzetbe, ha nem akarok beleőrülni a fájdalomba. Márpedig nem akarok. Megfeszített álkapcsal és kínzó lassúsággal sétáltam oda földön ülőhöz. Egy gondterhelt sóhaj kíséretében guggoltam le hozzá. Először vonakodva, de letöröltem a könnyeit szép arcáról. Megnyugtatott a tudat, hogy nem húzódott el.
- Sajnálom, hogy látnod kellett ezt. Én… én csak… nem kellett volna idejönnöd. – fordítottam el róla tekintetemet. Az összes sérülésnél együttvéve jobban fájt, hogy így kellett látnom őt. – Nem tudom mit kéne mondanom. – megfogtam a kezét, majd talpra állítottam, de még mindig kerültem a pillantását. Már épp nyitottam a szám, hogy még mondjak neki valamit, mikor már csak arra eszméltem, hogy valaki eszméletlen erővel üt pofon. Oké, azt hiszem kiment az álkapcsom. Tekintetemet az érkezőre fordítottam.
- Tudod egyáltalán mit tettél?! Már hogy is tudnád! – szólat meg az előttem álló Abigail dühtől remegő hangon. Tekintete vérben úszott. Még sosem láttam ennyire dühösnek. Pár másodperccel később Zoe és Darren is belépett a terembe. Az utóbbi nem festett valami fényesen.
- Majdnem megölted az apádat!
- De nem tettem. – válaszoltam kimérten, mire Aby keze újra a magasba lendült, ezúttal azonban megragadtam, mielőtt hozzám érhetett volna. Tudtam, hogy igaza van, de nem tűröm, hogy valaki csak úgy ütögessen. – Abigail, nem merészelj még egyszer kezet emelni rám. A dolgok mától máshogy működnek. Te teszed azt amit én mondok és nem pedig fordítva.
- Attól még, hogy megölted Őt, nem veheted át a vezetést. A Tanács sosem adná át az egész társadalmat egy kölyöknek, aki mellesleg még nem is teljes jogú vámpír. – szólalt meg Darren nehézkesen a falt támasztva.
- Majd én teszek róla, hogy megváltoztassák a véleményüket… - köptem neki hidegen. Oldalra fordítottam a fejem és a mellettem álló lányra néztem. – Amint lehet, visszaviszlek az iskolába. – szólaltam meg kimérten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése