- Abigail mindenkit imád, emiatt ne érezd feszéjezve magad. Túlságosan is hiperaktív és jó kedélyű az csaj. Néha komolyan képes az őrületbe kergetni. Ezért próbálom a nyaraimat nem itthon tölteni. – vontam vállat, miközben Kiara arcát fürkésztem. Azt viszont inkább nem tenném hozzá, hogy unaloműzés képen már 2 éve Chasel rohangálok és khm… elütjük az időt.
- Apámmal már találkoztál. Ő egyébként sem szólhat egy szót sem. Neki is voltak kalandjai egy halandóval. Hemsworth nagyanyjával. Csakhogy ő jól meg is szívta. Az anyám… nos, ő… azt hiszem, neki van a legkevesebb beleszólása az életembe. Már öt éves korom óta nem érdekel a véleménye. Nem is az, hogy esetleg tiszteletlen lennék vagy valami… inkább csak levegőnek nézem, és nem érdekel, hogy mit mond. Mégis, hogy hallgathatnék valakire, aki annyi idősnek néz, ki mint én? Komikus. – magyaráztam. Nem is tudom, hogy miért mondom el neki mindig az ilyesmiket. Egyszerűen megbabonáz az az édes kis mosoly a szája szélén.
- A legtöbben it vannak ezen a bálon, már aki számít a lenti világból. Rebecca és Jesse viszont soha nincsenek meghívva ide. A vezetőség már így sem néz jó szemmel Zoera, mert, ahogy ők nevezik „fattyai” vannak, tehát esélytelen, hogy itt megjelenjenek. Pedig Abe imádja mind a kettőt. Csak ugye itt még mindig nem az van, amit ő akar. – vontam vállat. Hanyatt döntöttem Kiarát az ágyon, majd egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében fölé másztam.
- Később, majd megmutatom a szobádat. Bár én nem bánnám ha itt maradnál velem… - arcomra egy piszkos mosoly kúszott. Épp lehajoltam volna, hogy megcsókoljam a lányt mikor nyílt az ajtó. Igazán bezárhattam volna. Csalódottan gördültem le a lányról és az ajtó felé pillantottam.
- Kiara, ez itt az anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése