Karbatett kézzel figyeltem, ahogy az anyám és Kiara bemutatkoznak egymásnak. Aztán Zoe jött és csak úgy pofátlanul megölelt. Az biztos, hogy nem volt ínyemre, de azért mégse mondhatom neki, hogy „Tünés, mert átharapom a torkod!”. Ennyire még én sem vagyok bunkó. Mellesleg egy kiadós lecseszést kapnék érte. Nem mintha számítana.
- Jó, majd lemegyünk. – morogtam unottan, majd figyeltem a távozó nőt. Röhejes, hogy az anyám fiatalabbnak néz ki nálam. És néha nagyon irritáló. Vigyázni kell, hogy kinek mit mondasz.
A következő, amire feleszméltem, hogy már megint az ágyon fekszem Kiarával a csípőmön. Az éjjeliszekrényen álló órára, aztán egy hirtelen mozdulattal magam alá fordítottam a lányt.
- Azt hiszem, még van egy kis időnk…
Nincs kedvem lemenni. Komolyan, ez lesz a 17. bálom. Aby féle bálom. Kezdem nagyon unni. Akkor mekkora szörnyűség lehet Darrennek, aki már mit tudom én hány száz éve vele van és Abigail minden évben megrendezi ezt az izét. De, ha ma beválik a tervem, akkor nem hinném, hogy ez meg fog ismétlődni…
Egyrészt ezért is nem akartam, hogy Kiara itt legyen ma. Valahogy távol kell tartanom, amíg megoldom. Nem lesz egy könnyű menet, ebben biztos vagyok. Nem fogják hagyni, hogy csak úgy simán besétáljak oda. Nöax pedig valószínűleg nem fogja ölbe tett kézzel figyelni, ahogy megpróbálom megölni. De már döntöttem. Ez a megfelelő alkalom. És nem érdekel, hogy kin kell eltipornom a cél érdekében… Nem lesz másik esély. Ha most elszúrom, akkor nekem végem. Gondolkodás nélkül fognak végezni velem. Ahogy minden felségárulóval. De ez nem következhet be, hiszen győzni fogok. Mindent tökéletesen megterveztem. És most az egyszer Abigail is segített, akaratán kívül. Míg mindenki itt fogja szétunni az agyát, viszonylag könnyebben sikerül majd elérnem, amit akarok. És ha megöltem Nöaxot… már senki nem állíthat meg.
- Kész vagy már? Abe allergiás a késésre. – fordultam hátra az épp öltözködő lányhoz. Megfogta apró kezeit, majd magam után húztam.
- Akkor, ahogy megbeszéltük. Viselkedj, kérlek. – suttogtam a hajába a lépcső aljánál. És már jön is a sok degenerált idióta, akik azt remélik, hogy ha jó pofiznak velem, akkor valami sikerük lehet apámnál. Na, sok szerencsét.
- Damon! Örülök, hogy látlak! Had mutassam be a legujjabb lánykámat, Courtneyt! – lépett oda hozzánk a 40-es éveit betöltő nő. Tudni kell róla, hogy mániákusan változtat át kiscsajokat, bár nem tudom miért jó ez neki.
- Miss Falls. Courtney, örvendek a találkozásnak. Remélem, jól szórakoznak majd a partyn. – csókoltam kezet mind a két nőnek. – Ismerjék meg a kísérőmet, Kiarát. Kiara, Miss Falls az itteni feketekereskedelem nagyasszonya. – mosolyogtam ellenállhatatlanul.
- Ő nem halandó? – csúszott ki a középkorú nő mellett álldogáló Courtney száján. Felvontam egyik szemöldököm, majd úgy válaszoltam neki.
- De igen az. És ha most megbocsájtanak, még üdvözölnünk kell pár kedves ismerőst. – biccentettem nekik, majd arrébb vontam Kiarát. Azt viszont még sikerült hallanom, ahogy Miss Falls azt mondja: „Hihetetlen, hogy Darren után képes volt ő is idehozni egy halandót! Úgy fog járni, mint az apja.” Csak unottan megforgattam acélkék szemeimet. Áhh csodás, az emlegetett meg is jelenik.
- Damon, Kiara. – biccentett nekünk szokásos érzelemmentes ábrázatával.
- Apám.
- Nem láttad Zoet? Áhh, meg is van. Hát persze, hogy megint enyeleg valakivel. – füstölgött összeszorított fogakkal, majd elvonult. Csak megcsóváltam a fejem és Kiarára pillantottam.
- És ez fog menni egész este. – sóhajtottam lemondóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése