Nem tudom, mi izgat jobban. Hogy apám vámpír és ő még élhet, vagy az hogy apámat csak úgy tekintettem mint egy havert akivel el lehet hülyéskedni, nem tudom. Talán mind kettő. Nem szólaltam meg, míg beszélt figyeltem amiket mondd. Talán igaza van, sőt biztos. De mi változtat azon, amit gondolok.
- Illa az odaadott bébi csőszöknek, és ő elment pasizni... hogy az nekem a javamra vállhat... - Vontam meg a vállamat, mert amikre halványan emlékszem azokat, nem tudom kitörölni. Csak figyeltem a tavat és nem néztem apámra. Figyeltem a a szavait és igazat szolgáltak, de nem akartam kimondani. Ahhoz, önfejű és makacs vagyok...
- Igazad van, apa... és én elfogadom.. de még is az fáj a legjobban, hogy Illa, leszarja a fejünket. Ki tudja mit csinál ebben a pillanatban, lehet van egy húgom vagy egy öcsém és egy férje. - Néztem itt apám szemébe.. na jó nem hiszem el.. még is kimondtam.. De azon meglepődtem, hogy tud a tolószékről és hogy elbeszélgetett Natel erről meg lepődtem.
- Nem kellett volna.. Csak azt tette amit jónak látott. - Válaszoltam kicsit ridegen, és még mindig megvontam a vállamat. Nem tudom, de talán tényleg. - Chasel is megcsinálhatja ha valami rosszat csinál. Ezért is van itt Benjamin.. Kicsit normálisabb vagyok, de mindig kikészít. - Meghát nem is tudom.. felhozta anya naplóját nyeltem egyet és bólintottam. Mit mondhatnék? Lemásoltuk..
- Lemásoltuk.. mit mondhatnék? Hogy hűű, de kemény volt az életetek... tudod mi fáj a legjobban? Hogy Jessenek, meg Beccának akkor is szerencsésebb az élete... elvehetted volna Zoet.. de valld be nem tudtad mit akarsz.. Mikor jöttél rá? - Kérdeztem, apámat majd leültem a fűbe. - Leülsz? - Néztem rá az apámra, majd vissza a messzeségbe. - Zoe, mindent megadott neked amit kell, lehetett volna belőle valami, de aztán úgy hozta a sors, hogy elválltak az útjaitok. Anyával is vagy vele játszottál? És ebből születtem születtünk Alexel? Apa én már semmit nem értek... amik le vannak írva... - Nem tudtam befejezni a mondatott, és bár próbáltam magamban tartani, de tudom hogy hiányzott, a lelkem mélyén apám. Átöleltem, mint egy 5 övées óvodás.. nem vagyok normális..
- Illa az odaadott bébi csőszöknek, és ő elment pasizni... hogy az nekem a javamra vállhat... - Vontam meg a vállamat, mert amikre halványan emlékszem azokat, nem tudom kitörölni. Csak figyeltem a tavat és nem néztem apámra. Figyeltem a a szavait és igazat szolgáltak, de nem akartam kimondani. Ahhoz, önfejű és makacs vagyok...
- Igazad van, apa... és én elfogadom.. de még is az fáj a legjobban, hogy Illa, leszarja a fejünket. Ki tudja mit csinál ebben a pillanatban, lehet van egy húgom vagy egy öcsém és egy férje. - Néztem itt apám szemébe.. na jó nem hiszem el.. még is kimondtam.. De azon meglepődtem, hogy tud a tolószékről és hogy elbeszélgetett Natel erről meg lepődtem.
- Nem kellett volna.. Csak azt tette amit jónak látott. - Válaszoltam kicsit ridegen, és még mindig megvontam a vállamat. Nem tudom, de talán tényleg. - Chasel is megcsinálhatja ha valami rosszat csinál. Ezért is van itt Benjamin.. Kicsit normálisabb vagyok, de mindig kikészít. - Meghát nem is tudom.. felhozta anya naplóját nyeltem egyet és bólintottam. Mit mondhatnék? Lemásoltuk..
- Lemásoltuk.. mit mondhatnék? Hogy hűű, de kemény volt az életetek... tudod mi fáj a legjobban? Hogy Jessenek, meg Beccának akkor is szerencsésebb az élete... elvehetted volna Zoet.. de valld be nem tudtad mit akarsz.. Mikor jöttél rá? - Kérdeztem, apámat majd leültem a fűbe. - Leülsz? - Néztem rá az apámra, majd vissza a messzeségbe. - Zoe, mindent megadott neked amit kell, lehetett volna belőle valami, de aztán úgy hozta a sors, hogy elválltak az útjaitok. Anyával is vagy vele játszottál? És ebből születtem születtünk Alexel? Apa én már semmit nem értek... amik le vannak írva... - Nem tudtam befejezni a mondatott, és bár próbáltam magamban tartani, de tudom hogy hiányzott, a lelkem mélyén apám. Átöleltem, mint egy 5 övées óvodás.. nem vagyok normális..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése