Ahogy átfordultam másik oldalamra, hogy odabújjak Damonhoz, csak a hült helyét és takaróját találtam ott. Megdörzsöltem szemeimet, majd egy hatalmas ásítás után kikeltem az ágyból. Nem tudtam hová mehetett, de gondoltam majd visszajön. Addig pedig elmegyek reggelizni. Na, ez is remek. Hogy mehetnék el egy olyan házban reggelizni, aminek valószínűleg még konyhája sincs, hiszen a lakói frissen fogyasztják az ételüket. Nagyon jó, akkor leteszek erről a reggeli dologról. Fel-alá mászkáltam a helyiségben, de nem találtam a helyemet. Egyszerűen hiányzott Damon illata és maga a tudat, hogy itt legyen mellettem. Megkereshetném. De az utolsó alkalom, mikor elindultam utána, nem végződött túl fényesen. Hátha most több szerencsével járok.
Nem sokára már a folyosókat róttam Damont keresve. Az egyik széles ajtó mögül beszélgetés foszlányok szűrődtek ki, így egy percig megtorpantam és hallgatózni kezdtem. Damon és Darren beszélgettek. Nem akartam kihallgatni, őket, de mikor Damon azt mondta, hogy ha lehetne, még az emlékeimet is kitörölné, lábaim a földbe gyökereztek és szemeimet ellepték a könnyek. Ennyit jelentettem neki? El akar felejteni de én azért én szenvedjek? Bárhogy is próbáltam visszatartani könnyeimet, egy nyavajás csepp végig csúszott sápadt arcomon, nyomott hagyva maga után. Arcvonásaim megkeményedtek és szemeim fájdalmasan csillogtak. Miért? Hiszen nem voltam naív. Erre most úgy akar eldobni magától, akár egy használt és szakadt rongyot? Nem tudtam megérteni, hogy vezethetett ennyire félre. Nem értettem miért csapott be. Egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy mire kellettem neki. Ez az egy mondat, sokkal jobban összetört, mint a tegnapi események. Engem nem zavar, ha gyilkol. Tegye. El tudom fogadni. De nem hagyhat itt. Azt nem engedem. Nem fogom soha elfelejteni és nélkülem sehova sem fog menni. Nem érdekel hogyan... de a világvégére is utána megyek. Ő úgysem tudhatja mit is érzek... hiszen a szeretlek csak egy szó. Nem is biztos, hogy komolyan gondolta. De ha abból indulok ki, hogy őt mennyire nem érdekli, ha szenvedek, akkor egész biztosan nem érezhet semmit. Összerázkódtam, mikor meghallottam nevemet. Lábaim saját életre keltek és indultak el befelé. Arcomon nem látszottak az előbbi elgyengülés jelei. Kimért pillantásomat Damonéba fúrtam.
- Miért teszed ezt? - kérdeztem suttogva, de egészen biztos voltam benne, hogy a helyiségben tartózkodó két vámpír tökéletesen hallotta. - Gondolsz te valakire magadon kívül? Vagy csak a hatalom a fontos? Másért is képes lennél ölni, vagy csak a hatalomért és magadért? - fúrtam vádlón méregzöld íriszeimet Damonéba és büszkén kihúztam magam a szoba közepén.
Nem sokára már a folyosókat róttam Damont keresve. Az egyik széles ajtó mögül beszélgetés foszlányok szűrődtek ki, így egy percig megtorpantam és hallgatózni kezdtem. Damon és Darren beszélgettek. Nem akartam kihallgatni, őket, de mikor Damon azt mondta, hogy ha lehetne, még az emlékeimet is kitörölné, lábaim a földbe gyökereztek és szemeimet ellepték a könnyek. Ennyit jelentettem neki? El akar felejteni de én azért én szenvedjek? Bárhogy is próbáltam visszatartani könnyeimet, egy nyavajás csepp végig csúszott sápadt arcomon, nyomott hagyva maga után. Arcvonásaim megkeményedtek és szemeim fájdalmasan csillogtak. Miért? Hiszen nem voltam naív. Erre most úgy akar eldobni magától, akár egy használt és szakadt rongyot? Nem tudtam megérteni, hogy vezethetett ennyire félre. Nem értettem miért csapott be. Egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy mire kellettem neki. Ez az egy mondat, sokkal jobban összetört, mint a tegnapi események. Engem nem zavar, ha gyilkol. Tegye. El tudom fogadni. De nem hagyhat itt. Azt nem engedem. Nem fogom soha elfelejteni és nélkülem sehova sem fog menni. Nem érdekel hogyan... de a világvégére is utána megyek. Ő úgysem tudhatja mit is érzek... hiszen a szeretlek csak egy szó. Nem is biztos, hogy komolyan gondolta. De ha abból indulok ki, hogy őt mennyire nem érdekli, ha szenvedek, akkor egész biztosan nem érezhet semmit. Összerázkódtam, mikor meghallottam nevemet. Lábaim saját életre keltek és indultak el befelé. Arcomon nem látszottak az előbbi elgyengülés jelei. Kimért pillantásomat Damonéba fúrtam.
- Miért teszed ezt? - kérdeztem suttogva, de egészen biztos voltam benne, hogy a helyiségben tartózkodó két vámpír tökéletesen hallotta. - Gondolsz te valakire magadon kívül? Vagy csak a hatalom a fontos? Másért is képes lennél ölni, vagy csak a hatalomért és magadért? - fúrtam vádlón méregzöld íriszeimet Damonéba és büszkén kihúztam magam a szoba közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése