Lora

Ahogy felkaptam fejem és meghallottam Alex varázsigéjét, azt sem tudtam, hogy megfojtsam, szétátkozzam, megkínozzam, vagy rögtön megöljem. Minél fájdalmasabb neki, annál jobb nekem. Már éreztem is, hogy az egész arcom égni kezd a bőröm pedig elviselhetetlenül viszketett.
- Te szemét vadbarom állat - üvöltöttem Alexre és próbáltam eltakarni az arcomat. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire... ennyire... ennyire... rohadt patkányképű görény. - Te hülye fasz - sikítoztam kétségbeesetten, majd elvettem Alex kezéből a rózsacsokrot és ahelyett, hogy a töviseknél fogtam volna meg, a virágszirmokat markoltam meg, majd amilyen erővel csak tudtam elkezdtem ütni vele és figyeltem ahogy a tövisek mély vágásokat hagynak a fiú arcán.
- Hogy lehetsz ekkora patkány? Megfizetsz... ezért kamatostól meg fogsz fizetni... - hangsúlyoztam indulatosan a szavakat és közben mellkasát ütöttem. - Most pedig leszeded rólam ezeket! Gyerünk! - kiabáltam rá és nadrágom zsebéből előrántottam pálcámat és nyakához szegeztem. - Ha nem csinálod, esküszöm, hogy még a körmödet is leátkozom a kisujjadról - sziszegtem arcába, majd tehetetlenül kiáltottam fel, ugyanis magamnak nem tudtam megszüntetni. Egyre jobban viszket ez a szar. Ha nem szedi le rólam, megölöm.