Jesse

Jess

- Becky kérlek... - Fogtam fejem és a földre csúsztam. Megígértem ,hogy hallgatni fogok. Megígértem. De... És ő mit ígért? Azt mondta szeret minket. erre egyszer csak azt hisszük halott és mégsem? Ez nem fer. Nem érdemeltük meg. Ennyire nem lehet szívtelen. Ránéztem Alexre ,aki csak ült, mint amikor megtudta az állítólagos halálhírt. Chris pedig Liamnak esett.
- Chris, állj. - Húztam föl hirtelen öcsémet Liamről ,majd a kanapéra löktem Alex mellé ,de mikor szemem Beccára tévedt... Nem ez nem lehet igaz.
- Valóban nem akarsz látni? Soha? - Hallottam a hangját, amiről azt hittem sosem hallom újra. Ott állt Becca mögött és fülébe súgta a szavakat ,de ezt a hangot ,még némaságban is felismerem. Egy zsebkendőt nyújtott a lánynak. Ennyi telik? Erre képes? Fantasztikus.
- Tudnom kellett volna. - Húztam össze szemeim és gyilkos tekintetet löveltem apám felé.
- Ugyan, legalább te megérthetnéd. - Persze megértem. Szerintem is. Forduljon fel, most már végleg. - Soha nem voltam erre az egészre készen. Nézz rám ,pont mint egy 17 éves. És ez nem csak a látszat, mert megfiatalodtam. Bellül is annyi vagyok. Erre sosem voltam kész. Az élet nekem egy játék... - Halálos nyugalommal beszélt hozzám.
- Becca, nem tudom mit mondhatnék. Szeretlek titeket ,de erre sosem voltam készen. - Most ugrok neki. Miért csinálja ezt? Össze akarja törni a saját lányát? Hát tegye...