Lora & Rebecca

Lora

Gúnyosan csilingelő kacagásom betöltötte az egsz klubhelyiséget. Még, hogy az enyém. Jesse komolyan mondom, rosszabb, mint Chase. Chase legalább hozzám sem szól, de ő mindig azt hiszi, hogy joga van irányítania. De legalábbis, közvetetten beleszólni az életembe. 

- Ne aggódj Jesse - utánoztam teljesen nugodt, mély hangját. - Ha lenne valakim sem mondanám el, mert nem akarom, hogy a kis rózsaszín ködfelhős szíved itt rögtön összetörjön - gügyögtem neki és a gunyoros vigyort le sem lehetett volna vakarni vérvörös ajkaimról. 

- Így van, az én vérem maga a tökéletesség, de mivel kevés van belőle és amúgy is önző vagyok, csak az enyém - mosolyogtam negédesen a többiekre, majd megrebegtettem pilláimat.

- Jesse, nehogy nekem itt kényelembe helyezd magad - szóltam a srácra meghökkenve, és próbáltam minél távolabb húzódni. Ez azonban nem sikerült, ugyanis a karfára mégsem ülhettem ki, így inkább ellazítottam lábaimat és figyeltem Jesse-t, nehogy valami óvatlan mozdulatot tegyen. 

Rebecca

Lábaimat keresztbe raktam egymáson, majd néztem Liamet. Nem akartam én annyira elutasító lenni, csak nyűgös voltam. Nagyon remélem nem sértődött meg rám ezmiatt, mert semmi kedvem nincs engesztelősdit játszani. 

- Én teljesen fent vagyok - szóltam Christophernek, habár szemeim alatt vastag karikák húzódtak és nem tudtam egyenesen megülni a kanapén sem. Majd Lili megtámaszt. Fejemet Lili vállára hajtottam és pihentetőleg lehunytam szemeimet. 

- Kit? - pattantak ki rögtön szemeim a meglepettségtől. Soha nem tudtam azt az örömöt palástoni, ami akkor járta át az egész testemet, amikor meghallottam apám nevét. Csak egy rossz vicc. Megszokhattam volna már. Keserűen elhúztam számat, az emlékek hatására.

- Ugyan, hiszen mindenki nagyon jól tudja, hogy Apa, már nincs köztünk - jelentettem ki nemes egyszerűséggel és nehezemre esett megállni, hogy szemeimben felgyülemlett könnyeket, még idejében visszanyeljem. Nem fogok senki előtt sem sírni.. főleg nem ennyi ember előtt. Nincs szükségem a sajnálatukra. Hiszen részben ezért is lettem halálfaló. Hogy ne legyek ilyen hisztis picsa. - Nincs semmi bizonyítékod Lili, csak képzelődtél. Értsd meg... - mondtam a lánynak, majd megforgattam szemeimet Alex szavainak hallatán. 

- Te soha nem tudsz normális dolgokon gondolkozni? Mondjuk nem is csodálkozom. Mit várjunk attól, aki az eszét az alsógatyájában hordja... - jegyeztem meg csöpögő gúnnyal hangomban. - Mit is hordassz? Fecskét? Vagy neezzük bugyikának? Na, abba semmi nem fér. Nem csoda, hogy ennyire idióta vagy.. - nyújtotam ki rá nyelvemet, majd gondolataim ismét visszavándoroltak Sebastianhoz...