- Ááááá - sikkantottam fel és két másodpercen belül vadul kalapáló szívvel az ágyam mellett álltam. Teniszlabda méretűre tágult szemeimet összeszűkítettem és gyilkos pillantásokat löveltem Christopher felé, aki vigyorogva, kezében pálcájával állt az ágyam lábánál. Arcomat pír futotta el, és próbáltam vizes hajtincseimet elsöpörni szemeim elől.
- Mr. Seggfej - sziszegtem a szavakat és miközben próbáltam meztelen lábaimból minnél többet eltakarni, pálcámat kerestem. Legalább ez a boxer lehetne hosszabb. De nem... Mert nem ér semeddig.
- Lágyult Christopher Acerlot fejet kérek, körítve nyárson sült gizda Acerlot lábakkal - sétáltam közelebb hozzá és fenyegetően csípőre vágtam kezeimet. Mivel nem tudtam, hogy hol van pálcám és jelen pillanatban nem is állhattam neki megkeresni, így egy módon juthattam varázspálcához: ha lenyúlom Christopherét. Hirtelen mozdulattal húztam ki kezéből a pálcát, majd szegeztem rá egy angyali mosoly kíséretében.
- Mobilicorpus! - kiáltottam érthetően, majd a pálcával felemeltem Christophert és háromszor teljes erőmből a falnak vágtam. - Jah, és ha kárt okozol a szobámban, te fogod helyre hozni - szóltam undorodva és ekkor megpillantottam az ajtóban álló Alexandert. - Miért kell minden reggel egy Acerlot vigyorgó képére ébrednem? - kérdeztem egy fájdalmas nyögés kíséretében, majd ajkaimra egy ravasz félmosoly csúszott és a még mindig levegőben lebegő Christ nagy erővel neki vágtam Alexnak, akik így mind a ketten a földön végezték.
- Most pedig maradjatok kívül, mert felöltözöm, utána megbeszéljük melyikőtöket kötöm fel először - köptem gúnyosan, majd gyorsan magamra kaptam egy fekete plüss melegítőt és egy egyszerű sötétkék toppot. Hajamat felfogtam, mert még mindig nem tudtam megszárítani, ugyanis a pálcát visszadobtam Christiannak.
- Na akkor... - léptem ki hozzájuk a folyosóra, majd neki dőltem a falnak és elnyomtam egy nagy ásítást. - Jesse nem fog örülni neki, hogy ha beleszóltok a magánéletébe. Lili pedig úgyszint nem fog repesni az örömtől. Inkább Christophert adjuk Lilinek, hogy ne engem ébresszen minden reggel a hülyeségeivel...
- Mr. Seggfej - sziszegtem a szavakat és miközben próbáltam meztelen lábaimból minnél többet eltakarni, pálcámat kerestem. Legalább ez a boxer lehetne hosszabb. De nem... Mert nem ér semeddig.
- Lágyult Christopher Acerlot fejet kérek, körítve nyárson sült gizda Acerlot lábakkal - sétáltam közelebb hozzá és fenyegetően csípőre vágtam kezeimet. Mivel nem tudtam, hogy hol van pálcám és jelen pillanatban nem is állhattam neki megkeresni, így egy módon juthattam varázspálcához: ha lenyúlom Christopherét. Hirtelen mozdulattal húztam ki kezéből a pálcát, majd szegeztem rá egy angyali mosoly kíséretében.
- Mobilicorpus! - kiáltottam érthetően, majd a pálcával felemeltem Christophert és háromszor teljes erőmből a falnak vágtam. - Jah, és ha kárt okozol a szobámban, te fogod helyre hozni - szóltam undorodva és ekkor megpillantottam az ajtóban álló Alexandert. - Miért kell minden reggel egy Acerlot vigyorgó képére ébrednem? - kérdeztem egy fájdalmas nyögés kíséretében, majd ajkaimra egy ravasz félmosoly csúszott és a még mindig levegőben lebegő Christ nagy erővel neki vágtam Alexnak, akik így mind a ketten a földön végezték.
- Most pedig maradjatok kívül, mert felöltözöm, utána megbeszéljük melyikőtöket kötöm fel először - köptem gúnyosan, majd gyorsan magamra kaptam egy fekete plüss melegítőt és egy egyszerű sötétkék toppot. Hajamat felfogtam, mert még mindig nem tudtam megszárítani, ugyanis a pálcát visszadobtam Christiannak.
- Na akkor... - léptem ki hozzájuk a folyosóra, majd neki dőltem a falnak és elnyomtam egy nagy ásítást. - Jesse nem fog örülni neki, hogy ha beleszóltok a magánéletébe. Lili pedig úgyszint nem fog repesni az örömtől. Inkább Christophert adjuk Lilinek, hogy ne engem ébresszen minden reggel a hülyeségeivel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése