Rebecca

- Hát, én ezt nem egy mezei "összekapásnak" nevezném - mondtam halkan, majd hagytam, hogy bevezessen a Mardekár klubhelyiségbe, mely most is hideg nyugalmat és eleganciát árasztott magából. Leültem az egyik fekete bőrfotelba, majd lábaimat magam elé húztam és remegő kezekkel átkaroltam őket. Nem akartam errő beszélni, mert bármennyire is zavart, hogy Ethan minden percben a nyomomban volt és próbált megóvni mindenkitől, aki csak egy méteres körzetembe jött, hát most hiányzott. Pedig, még csak most vesztünk össze.

- Ethaneal azt mondta, már nem akarja, hogy az unokatestvére legyek. Nem akarja, hogy barátok legyünk. Ő... tudod, meglátta a Sötét Jegyet. Pedig vigyáztam. Nem akartam, hogy megtudja, ki is vagyok valójában - szegtem fel daccosan a fejem, majd felé fordultam. - Nézd meg magad, mi történt. - Nem telt el két másodperc és éreztem, hogy legimentált.

" - Rebecca, ne beszélj így velem... Nem tartalak kurvának de ha te, azt mondod annak tartalak elnézést, kérek azért amiért merlek óvni a seggfejektől és főleg attól, hogy bármi bajod essen. Figyelj jó nem érdekel.. innentől kezdve csinálj amit akarsz. De ha valami bajod lesz te magad fogod megoldani. Különben is, mi közöm hozzá? Különben is... Oké, Rebecca itt fejeztük be és nem csak az unokatestvéri hanem a baráti kapcsolatunkat is. Zack mióta tudtál erről?

- Miről mi? Én, nem tudtam róla... mi van? Már azt hiszed, hozzám jön hisztizni?

~ Persze, Zack, nem tudott róla. Ezt úgy mondanám, hogy egy félős bunkó. Nagyon jól tudta, hogy halálfaló vagyok. Hazudott, nehogy lebukjon Ethan előtt. De ez már az ő dolga. Ethan így is megutált, legalább Zackkel nem vesztek össze. Csak, mégis Ő volt az első, akinek elmondtam. Te pedig a második. Féltem, hogy ha neked elmondom, hasonló képpen reagálsz, mint most Ethan. Nem éltem volna túl, ha elveszítelek, azért mert meggondolatlan voltam. Talán ezért is maradtam csendben, nem rontottam tovább a helyzeten. ~

- A gyilkosok nem tartoznak a családi körömbe sem a barátiba... Lehet, hogy rendes vagy... de a gyilkos éned ott van és én ki nem állhatom a gyilkosokat. Főleg az olynaokat akik Griffendélesek. Az ilyenek nem ide valók hanem Azkabanba.

- Neked ennyit jelentett a családod? Ennyit a barátságom? Csak ne játszd meg, hogy sajnálod. Látom rajtad, örülsz neki, hogy végre nem kell a közelembe lenned. Már hamarabb is megtehetted volna. Legalább nem kellett volna hallgatnom a hülyeségeidet. ~ Végig büszkén néztem rá, de fáj, amiket mondtam, és tudtam, hogy nem gondoltam szavaimat komolyan. Ethan a bátyám és most már hozzám se akar szólni. Csak az miatt, aki lettem. De ha Ő nem tud így elviselni, akkor az nem az én hibám. Az ember olyannak szereti a barátait, amilyenné válnak. És megbocsántanak nekik. Ő nem barát. ~ "

- Ennyi - suttogtam magam elé, mikor visszajöttünk az emlékből. - Ha tudni akarod, Zack volt, aki rábeszélt, hogy idejöjjek. Ha ő nem kezd el kioktatni, talán most fent vergődnék a hálószobámban. Vagy elmentem volna. Minél messzebb innen. Már egy ideje úgy érzem, hogy csak az segít, ha elmenekülök. Nincs semmi ami itt tartana. De ha erre anyám rájön, beleőrül. Eddig is miatta bírtam ki - magyaráztam Liamnek, majd áttelepedtem mellé a kanapéra és ujjainkat összekulcsoltam. Vettem egy mély levegőt, majd bizonytalanul néztem fel rá. Pillantásommal ellentétben, szavaim nagyon is határozottan csengtek.

- Még soha senki nem hallotta tőlem ezt a szót, úgy gondolj erre a pillanatra. Talán csak apám, de Ő már nincs - sóhajtottam. - Liam, Szeretlek... - Szent Merlin mit mondtam. Amilyen gyorsan csak tudtam elfordítottam szemeimet.

Marcus

Marcus:

Erőm nem volt be menni, a Klubhelyiségbe mert bennem a gondolatok hada volt és ha gondolatok hada van akkor, csak rosszabb lesz, minden nem akarom én ezt miért voltam ennyire idióta barom állat.
- Kezdő mi? - Néztem rá gyilkos pillantással. - Figyelj... sajnálom, hogy kimondtam a szavakat, de.. nem tudtam mi van és túl sok minden össze jött. Hülye barom vagyok ha elengedlek téged. - Mondtam Rebeccának, miközben aprócsókokat lehetl a számra. Tényleg hülye vagyok, és kimondtam.

- Összekaptatok Ethaneallel amúgy? Idáig hallottam a kiabálását... - Kérdeztem, Beccától közben beléptünk a klubhelyiségbe ami most üres volt. Én leültem a kanapéra a kandalló mellett és figyeltem a lányt. Mi van ha tényleg el hagytam volna? Lennék akkora marha kimondjam vége?
Talán lenne hozzá bátorságom, kimondani de becsapmnám magamat és Rebeccát is. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy elhagyjam... elkerülni sem tudnám mert mindig rajta lenne a szemem főleg a közös órákinkon.

- Ethaneal reakcióját várhattuk amúgy.. de nem értem mi baja, a halálfalókkal, hiszen nem ártottak neki.. - Csóváltam meg a fejemet, miközben megjegyeztem a mondatomat.

Ethaneal

- Rebecca, nem élek azzal hogy kihasználom más lányokat ha rögtön kidobnak. Már nem az avgyok el felejtetted? Ne feltételezz rólam ilyeneket, rendben?
Különben is segíteni akarok, és nem azért teszem helyre az agyadat, mert nem akarok tőled semmit. Ha akarok is nem mutatom ki, de itt most neked kell rendbe tenni a kapcsolatot Marcussal. - Szólt vissza, rideg hangon hozzá mikor közeledett felém és hallgattam a kiosztását...
Nem akartam elhinni miket mondd a de legszívesebben felpofoztam volna. Hogy mért nem tettem meg? Mert, lányokat nem bántunk és van bennem annyi tisztesség, hogy nem ütök meg senkit.

- Rebecca, ne beszélj így velem... Nem tartalak kurvának de ha te, azt mondod annak tartalak elnézést, kérek azért amiért merlek óvni a seggfejektől és főleg attól, hogy bármi bajod essen. Figyelj jó nem érdekel.. innentől kezdve csinálj amit akarsz. De ha valami bajod lesz te magad fogod megoldani. Különben is, mi közöm hozzá? Különben is... - Fojtottam el a szavam, és néztem a kezére.. - Oké, Rebecca itt fejeztük be és nem csak az unokatestvéri hanem a baráti kapcsolatunkat is. Zack mióta tudtál erről? - Kérdeztem tőlem és közben a kezére mutattam...

- Miről mi? Én, nem tudtam róla... mi van? Már azt hiszed, hozzám jön hisztizni? - Mentegetőzött, de tudtam mi az ábra... Elég, eddig próbáltam segíteni neki de most már sok belőle...
- A gyilkosok nem tartoznak a családi körömbe sem a barátiba... - Fojtottam el az utolsó szavakat és néztem rá lenézően. - Lehet, hogy rendes vagy... de a gyilkos éned ott van és én ki nem állhatom a gyilkosokat. Főleg az olynaokat akik Griffendélesek. Az ilyenek nem ide valók hanem Azkabanba. - Mondtam ridegen, majd elhaladtam mellette lenéző sajnálkozó pillantással. Lehet ostoba voltam, de most túl ideges ahhoz hogy vissza vonjam minden szavamat...

- Zack, szeretnék egyedül maradni...
- De...
- Kérlek..
- Hát jó.. - Mondta és elindult én meg, elindultam a Tiltott rengetegbe mert túl sok volt bennem a düh és muszááj volt levezetnem valahol. Csak tudnám miért kellett hazudnia. Miért nem lehetett megmondani, hogy mi az ábra, és titkolózni kell mindig. Elegem van... Liam is, Lili is... hülye egy családom van komolyan apám találhatott, volna egy nem zűrős családott... De az a legnagyobb szerencse Carol nem tartozik semmilyen lény közé. Haladtam közben befele az erdőbe és már kezdett sötétedni, azt se tudtam merre megyek, de ekkor egy gödörbe estem és bevertem a fejem.
Csak szavakat hallottam, meg hogy cipelnek.

- Vigyétek, pont ő kell... - Szólalt meg az ismeretlen, én rá néztem és utána elvesztettem az eszméletemet..

Jó sokáig, lehettem eszméletlen, mert mikor felébredtem egy rács mögött voltam, ahol sok szegény ember volt közöttük én voltam az egyetlen feltünő, ember aki pénzes volt és gazdag. Néztem hol lehetek, mindenhol furcsa lények vámpírok de ezek mások mint Zoéék.. Mi a picsa... Próbáltam higgadt, maradni de még is most valahogy megilletődtem és végig gondoltam, hogy miket mondtam...
- Észhez tért, a férfi...
- Remek, még 4 napig itt tartjuk, enni ne kapjon, sem inni ő lesz nekünk a főfogás. Darwin lány fia, akit egyszer agyon vertetek...
- Hogy mit csináltak az anyámmal? - Kérdeztem, és nyitva volt a rács és kimentem és nekik rontottam de ők a falnak taszítottak és tégla a fejemre esett. Ezek jóval erősebbek mint Darren vagy bárki más... inkább befogtam a számat, és kussban maradtam...mikor bezárták kulcsra a kilincset... Rebecca, bárki akárki..istenem, hogy miért pont most kellett ennek is megtörténnie...

Rebecca

Egyszerűen tátogni sem volt merszem, miután Zack kiosztott. Először azt hittem, majd megvígasztal, lehordja Liamet, mellém áll és segít átvészelni, hogy kidobtak, de nem. Előjött belőle egy vadbarom állat. Így bízzon meg bárkiben is az ember. 

- Zack, nem emlékszem, hogy egyetlen szóval is engedélyeztem volna, hogy a gondolataim közé furakodj. Semmi közöd hozzá, hogy miken jár az agyam és miket gondolok - üvöltöttem vele felháborodva. Két értelmes mondatot nem tudtam összetenni. Meg fogom ölni egyszer Zacket, hogy lehet ennyire alattomos és számító? Rohadék. Itt verném szét Zacket, ha nem tudná melyik pillanatba mire készülök. Így tehetetlen és kiszolgáltatott vagyok. Hogy lehet ennyire... ennyire... idióta.

- Te mióta akarod ennyire, hogy Liammel együtt legyek? Neked nem mindegy, hogy mit csinálok? Különben is, egy értelmes ex, ilyenkor ujjong és azon reménykedik, hogy kap második esélyt. Te meg? Nem vagy normális - mondtam neki lenézően, majd felálltam, hogy összeszedjem magam. Menjen csak Zack, ölelgesse meg Liamet, békítse meg. Nem értek én már semmit és senkit. El kell mennem innen, ebben az egyben már biztos vagyok. 

Ugyan ebben a pillanatban jelent meg Ethan a sarkon. Ez is vigyorog. Az összes pasi egy rohadék. Azért élnek, hogy megkeserítsék a nők életét. Milyen könnyű is lenne nélkülük az élet. 

- Ethaneal, nem értem, hogy neked már megint mi közöd van ehez - vágtam csípőre kezeimet. - És az is abszolút az én dolgom, hogy milyen vagyok. Gondolhatod, mennyire érdekel mások véleménye. Mondhatni, egyáltalán. Nem érdekelsz sem Te, sem Zack. Csináljatok és gondoljatok amit akartok, menjetek plakátozzátok ki az iskolát, hogy szakítottunk, hogy újra szabad vagyok - köptem a szavakat megvetően, majd Ethan elé sétáltam. - Te pedig, ha egy kurvának tartassz, mond ki nyugodtan, nem értem miért akarsz annyira óvni mindenkitől. Várj, van egy tippem. Magadnak akarsz. Térj már észhez szerencsétlen. Nőhiányod van, de nem engem kellene folyamatosan egrecíroztatnod, mert akkora egy bunkó vagy, hogy a nők egy éjszakánál tovább nem bírják a közeledben - még végig mértem egyszer a legundorodóbb pillantásommal Ethanealt, majd egy angyali mosoly kíséretében, akkorát húztam be neki ököllel, hogy elrepedt az orrá.

- Na, csá seggfej banda - mondtam lenézően, majd megigazítottam ruhámat és elindultam a Mardekár klubhelyiségébe. Nem tudom hogyan fogok bejutni, de majd megoldom. 

Ahogy leértem, észrevettem, hogy valaki a klubhelyiséggel szembeni ablakpárkányban ül. Liam volt az. Szerencsére.

- Liam - szóltam halkan, majd közelebb sétáltam hozzá és vállára tettem egyik kezemet. - Értsd meg, nem tudsz nekem ártani. Nem lehet, érted? Félvér vagyok, egy másik vámpír nem tud megölni. Főleg nem egy kezdő vámpír - mosolyogtam keserűen, majd hozzábújtam. - De ha elhagysz, azzal megölsz - mondtam halkan, majd lassan odahajoltam hozzá és apró csókot leheltem szája szélébe.  

Zack és Ethan

- Mi az hogy seggfej? Te, minden aki kidob téged az egy seggfej? És ha mondjuk te dobtad volna ki hasonló helyzetben? Akkor rád, azt mondaná ilyenkor ócska ribanc aki csak kihasznált és nem érdemelte meg azt, hogy veled legyen. Kelj már fel ember. - Mondtam ridegen a szavakat kicsit kiosztásnak és végülis igazam volt... - Marcus, szeret... és esze ágába sincs szakítani veled térj már észhez ember. Rebecca, ha bosszút mersz állni bármelyik Darwinon előbb velem számolj. Rendben? Egy, azért, mert Marcus és Lili jó fejek... Kettő nem érdemlik meg, hogy azért állj rajtuk bosszút mert a saját makacsságod elfojtsa az érzelmed. Mielőt csodálkozol honnan tudok erről, Liam utána te fejedben is olvastam... Nem fogsz megpofozni,mert nem is akarsz. - Mondtam neki amikor a kezét, kezdte emelni de megfogtam, gyengéden. - Ráadásul Marcus, fél hogy megint baja lesz valakinek, szóval ha igazán szereted te meg nem fogsz itt ülni, hanem helyre próbálod tenni Liam fejét. - Minden egyes szavam kioktató volt de még is rideg... Talán azért, mert most kapjon észhez a leányzó mit fog veszíteni ebben a pillanatban jött ki Ethan az ajtón nagy hangrovajjal.

- Csak nem a vérszurival szakítottak... hehehhehe... Ethan bácsinak ismét igaza lett... Legalább, végre Liamkának megjött az esze nem érdemes foglalkozni ilyen lányokkal mert előbb vagy utóbb úgyis ide kerülnek mint Rebecca. - Istenem ez megint de köcsög... Lefogtam Rebeccát, mert Ethanhöz akart menni, nem engedtem el.

- Ethan bazmeg, nyugodj már meg...
- Most mi van? Ha egyszer igazam van.
- Gratulálok... - Ezzel éreztettem, hogy nekem volt most igazam és a gratulálok ilyenkor a győztes szavam. Höhö.... - Becca, ha van egy cseppnyi eszed most indulsz a Mardekárba rendben? - Néztem a lányra, akit ma már csak Húgomnak tekintettem...

- Nem megy sehova..
- Nem te mondod meg neki, hogy hova menjen. Ethaneal kérlek, tud magára vigyázni bízd már rá, milyen döntéseket hozz. Ha elbassza elbassza, nem tud mit tenni de legalább tanul belőle. - Csesztem le már már kiabáló hangon. Tudni kell rólam nem szoktam kiabálni, de most voltam olyan ideges mint még soha.

Rebecca

Egyszerűen, szólni nem tudtam. Ha azt vesszük, bármikor hazudhatott. Ki tudja, mikor mondta azt, hogy jó volt, de közben egészen másra gondolt. Elegem van Liamből. Tönkre tett, aztán elhagy. Miért kellett neki egyáltalán beleavatkoznia az életembe? Miért kellett mindent felbolygatnia? Élhettem volna tovább a tökéletes életemet, de nem mert Liam egy seggfej. Elegem van. Halálfaló lettem, hát úgy is fogok élni. Itt a vége, soha többé nem leszek gyenge, nem fogok segíteni senkinek, nem leszek megértő sem. Már nem leszek ugyan az a Rebecca Crawford aki eddig voltam. És ha ez nem lenne elég, hát felveszem apám nevét. Rebecca Acerlot. Minden idióta Darwinon bosszút állok. Kezdve Liammel.

- Zack? - kérdeztem. - Tudod, elég furcsa, hogy pont te vagy itt - mondtam és keserű mosolyra húztam ajkaimat. - Téged dobtalak Liam miatt, erre te vagy aki megvígasztalna? - Makacsul jöttek belőlem a szavak, mégis megadóan simultam a srác karjaiba. Jobb is Liam nélkül. Nekem nem kell az a szerencsétlen, amikor itt van Zack. Végülis, voltam már együtt Zackkel, miért ne lehetne újra? Dehogynem lehet. És menni is fog. - Liam közölte, hogy szünetet akar tartani. De velem senki nem fog szünetet tartani, érted? Itt a vége. Mert neki is meg nekem is sok dolgom van. Így majd könnyebben megtudja őket oldaná. Hát persze, könnyebb lesz neki, nem kell azzal törődnie, nehogy lebukjon előttem - magyaráztam teljes elkeseredésemben.

- Ugye Ethant bezártad a Szükség Szobájába? Nem vagyok kíváncsi rá. Még mindig nem jutott el a tudatáig, hogy semmi köze a magánéletemhez. Ha megtudná, hogy Halálfaló vagyok, elsők között lenne, aki megölne. Vagy azt sem tartom kizártnak, hogy neki állna leszedni a tetoválást a kezemről. Nem teljesen normális, az se biztos. Neki sem ártana már egy normális kapcsolat. Az egy éjszakás kalandok nem az ő műfaja - dörmögtam Zack mellkasába. El akartam terelni a gondolatomat, nem gondolhatok folyamatosan rá. - Jó, hogy itt vagy - néztem fel rá.

Liam és Zack

Liam:

Nem is tudom, miért vagyok ilyen idióta? Hiszen, ááá... tele vagyok zűrökkel.. Távol kell lennem Beccától, mert ha nem teszem meg akkor ki tudja a következő, alkalomkor megölöm és azt nem akarom....
Talán el kéne kerülnöm, mert a vére vonz ha a közelében vagyok és az nekem csak rosszat jelent oké, hogy félvér de akkor is... Ember akarok lenni, egyszerű halandó olyan nagy kérés ez!? Minek kellett Biancának átváltoztatni és lelép és... egyszerüen fáj, hogy.... minden hirtelen történt. Amarilla elrabol, Bianca átváltoztatása, és most ez... nem bírom már....

Ekkor mikor nagyon gondolkodtam és küzködtem belül odajött hozzám Rebecca...
- Nem az a bajom... majdnem megöltem Ethant, téged megharaptalak... Ha nem lép be, és jön oda időben akkor mostanra... - folytottam el az utolsó szavakat. Félvérek megtusnak vajon halni ezt sosem tudtam eldönteni.
Talán most fogok magamnak is hazudni, de meg kell tennem...

- Rebecca, ami most történt máskor is bekövetkezhet és én még nem tudom magam türtöztetni... Oké, ott van Abigail aki segít, de még nem megy nekem annyira... - Mondtam de nem néztem rá.

- Szerintem egy darabig ne találkozzunk... - Mondtam csendben. - Úgyis, mostanában van mind a kettőnknek elég dolga.. és be vallom, a partin az a hologrammom volt. Mivel az a nap volt, amikor már úgy éreztem nem bírom.. mert nem ettem két hete semmit éhes voltam és elmentem Franciaországba, vadászni. Nem akartam, hogy lásd milyen vagyok szal csináltam előző nap egy olyan másolatot magamról, ami még pont az hogy bírja a partikat... - Vallottam be, neki csendesen majd megcsókoltam fel álltam és elindultam a lépcsőn. - Figyelj, nem mondom hogy szakítsunk... de egyenlőre, tényleg a legjobb ha távol vagyunk egymástól. - Mondtam neki, majd hagytam el a hetedik emeletet és futottam be, sebesen a Mardekár klubhelyiségbe.. semmi kedvem volt sétálni hogy beérjen.

Zack:

- Meg vagy haver? Mire volt ez jó?
- Direkt csináltam, mert Marcus kicsit más, és pont ezért... tudod kiváncsi voltam a reakciójára, de tudom hülye voltam ne szólj semmit. - Mondta Ethan én megcsóváltam a fejemet és ott hagytam. Ahogy gondolkoztam a mostani dolgokon, hogy Beccával, mint barátok találkozunk jól esett hogy vissza nyertem a bizalmát és tudok neki segíteni ha mást nem legalább hogy ne nevessen. Persze tudtam, hogy halálfaló ezt nem is mondtam el senkinek főleg, nem Ethannek aki elveri a seggemet, fakanállal... ahogy haladtam a lépcsőn le, éppen a fordulóban láttam Beccát, és Marcus akik beszélgetnek. Nem szokásom hallgatózni, de Marcust, legilimentáltam. Hát ez hülye... mi a fenéért, akarja hogy abba hagyják a kapcsolatot. Bolond a srác komolyan beszélek vele. Befejeztem a hallgatózást, és láttam hogy megy lefelé és Becca csak les tehetlenül. Szegény lány...
Megyek, oda hozzá és leültem.

- Hé csajszi, minden rendben? Mi történt köztetek? - Kérdeztem tőle, majd magamhoz öleltem és letöröltem, a könnycseppet az arcáról.

Rebecca

- Igen, szerintem is jó volt - mondtam csendesen, habár egyáltalán nem éreztem jól magam a partyn. Főleg, hogy Liam is olyan volt, mint egy élőhalott. Bármit mondtam neki csak bólintott, és azt tette amit mondtam. Esküszöm, olyan volt, akár egy robot. Hangja most bizonytalanul csengett, de inkább nem kérdeztem rá mi történt. Hogy miért? Magam sem tudom. Talán féltem a válaszától. Egyszerűen féltem a fájdalomtól, ami együtt járhatott volna a válaszával. - Csak, ... mindegy - mosolyogtam rá kesernyésen, majd hagytam, hogy újra végig döntsön a hideg selymeken és kényeztessen. Most nem lángolt testem érintései nyomán, nem éreztem azt a kínzó és beteljesületlen vágyat, amit szoktam, nem kívántam csókjait. Ez most valahogy megijesztett. Egy ideig kellemesen bizsergett nyakam és dekoltázsom csókjai hevében, de aztán éles fájdalom hasított bele nyakamba. Sikítani lett volna kedvem, de ehelyett tűrtem. Nem is a fájdalom volt a legmérvadóbb, hanem a váratlan ijedtség. Megilletődötten csillogó szemekkel néztem fel Liamre. Hevesen hullámzó mellkasomat próbáltam elrejteni. Nem akartam megbántani.

- Liam, kérlek, várható volt, hogy egyszer megtörténik, csak nem hittem, hogy ennyire hamar - mondtam nyugodt hangon, kezem megremegett ahogy meg akartam simítani arcát. Ebben a percben kinyílt az ajtó és belépett Zack és Ethan. Ezek mit keresnek itt? Mindig a legjobbkor tudnak jönni.

- Ethaneal - sikítottam fel, mikor lelökte rólam Liamet. - Mit művelsz? Térj már észhez az istenit. Nem bántott - üvöltöttem torkom szakadtából, de senki nem hallott meg. Vagy mégis, mert mikor a két fiú közé akartam állni, Zack húzott vissza.

- Ezek nem normálisak, tennünk kell valamit - mondtam Zacknek, majd figyeltem veszekedésüket. Ahogy Ethan a földre rogyott, minden erőmmel kapálóztam, hogy elszabaduljak Zack karjai közül. Tudtam, mire képes egy vámpír, ha ideges. És Liam nem volt nyugodt. - Zack tegyél már valamit - kiabáltam még mindig a sráccal, majd egy hatalmasat rántottam magamon, és Liam elé ugrottam, majd a falhoz löktem.

- Térj már észhez. Liam, nem bánthatod - Ha egy vámpír még képzetlen, képes és olyan dolgokat követ el, amiket utána megbánhat. Ezt mindig anyám mondja. Liam képes megölni Ethant. - Kérlek - suttogtam Liamnek, aki befejezte a kínzást. Ahogy Liam felhúzta a földről megöleltem Ethant.

- Én jól vagyok. Nem értem mire kellett ez a cirkusz. Nem bántott - fúrtam büszkén tekintetem Ethanéba. - Mi? Nem. Én ma Liammel beszéltem meg találkozót, senki mással- ütöttem erőteljesen Ethan mellkasába. Ha szemeimmel képes lettem volna ölni, már rég halott lett volna a srác.

- Liam - kiabáltam a srác után, majd egy hatalmas pofont kevertem le Ethannek, miután Liam kiment az ajtón. - Remélem örülsz magadnak. Gratulálok, szép volt Denkey.

Sebesen szeltem a folyosókat, majd az eegyik lépcső fordulónál ráakadtam Liamre.

- Liam, higyj nekem. Csak nekem. Tudod, hogy milyen voltam, de megváltoztam. Én nem akarok hazudni neked, de már nagyon régóta nem néztem másra. Zackkel pedig csak beszélgetni szoktunk. Kérlek, nem akarom, hogy ez miatt elhagyj - Egy aprócska könnycsepp csúszott végig arcomon. - Szükségem van rád, értsd meg. Zack csak egy barát, mint Ethan - közelebb léptem Marcushoz, majd leültem mellé, és átöleltem.

Zack, Ethan és Marcus

- Nem festesz be, te semmit... Hja... és Jesse.. - Köszörültem meg a torkom. - Igen, de egy nem tudja senki rajtad meg Abyn kivül, hogy vámpír vagyok, és ha elvesztem a fejem és véletlen úgy találnának engem, hogy tégedet... - Fojtottam el a torkom. - néha, nem tudok magamon uralkodni.. pedig muszáj lesz... - Csókoltam, meg de most furcsa volt a csókja. Szenvedély ott volt a tűz is de... valami hiányzott onna n vagy elfojtotta. A nyakánál adtam aprócsókokat, leheltem. - A parti? nos... - Mit mondjak, igen a hologrammon tudna beszámolót adni, miket csináltatok míg én Franciaországban meg Roxmortsban kerestem embereket akiket, el lehetne fogyasztani mert éhes voltam... nos igen, ennek örülne a legjobban... - őőő, Remek volt én élveztem. - Mondtam neki Nem igazán tudok jól hazudni szóval ezt egyből levágja. Komolyan, én vagyok ilyen idióta pasi aki nem tud hazudni? Remek... magamat oltom. Na mindegy. Ahogy csókolgattam, észre se vettem, hogy a méreg fogam közben kivillant... és kicsit megkarcoltam a nyakánál... úgy kaptam el a fejem, és volt vagy 5 centis harapás nyom a nyakánál.. Úristen, majdnem mit tettem....

- Ne, neharagudj... - mentegetőztem és mikor oda hajoltam megnézni mennyire vészes, a sebe éppen nyílt ki az ajtó. Az egyik szemem az ajtón, a másik Becca nyakánál és közben a zsám is ott van a sebénél.. remek...

- Persze, tudod ha meg akarsz mindent tudni általában ide kell... Liam, mi a fenét csinálsz... - Futot oda Ethan és eltaszított Beccától. Én a falnak röpültem de meg se kottyant. - Magyarázatot kérek, most. Te farkas vagy nem vámpír...
- Amint látod, az utóbbi győzőtt...
- Te megharaptad?
- Nem, nem dehogyis... - Jöttek oda Zackel, és húzott be Ethan, ami meg se kottyant. hmm... ha jól tudom nekem is meg van az a képességem ami minden vámpírkának. nézzük csak, tudom e használni. Koncentrálni kezdtem, Ethan mellkasára. A szemem kitágult és azt láttam, hogy Ethan a földön fekszik és ordít. Hát igen, így jár az aki felbosszant egy vámpírt. Éreztem, hogy Ethaneal vére felforrósodik, és Zack tehetlenül fekszik mellette. Vagy 5 perc után hagytam, abba és elégedetten néztem a fiúkra. -

- Így húzzatok fel egy vámpírt... - Mondtam majd felsegítettem Ethant, aki inkább meg se szólalt csak Beccára nézett, minden rendben van e...

- Becca, jól vagy? Nem úgy volt hogy ma Zackel találkozol? - Zackel? Néztem a kérdésére, utána felvontam a szemöldököm, jó mintha itt se lennék... Az utóbbi napokban úgyis kerül mindenkit, és azt hallom egyre több embertől Zackel szokott beszélgetni Becca.. Hát jó.

- Oké, beszélgessetek mintha itt se lennék. Úgyis sok időt töltenek, együtt tehát nem mindegy hogy most melyikünkel van? - Tettem fel ott mindnekinek a kérdést, megfogtam a polom és becsaptam magam mögött az ajtót. Jó, lehet én sem vagyok mostanában Happy de még sem keresem más lányok társaságát, kettesben... és főleg ha azt hallom, több embertől, hogy van köztük valami. Fogtam magam és a fordulónál leültem a lépcsőn és gondolkoztam...

Rebecca

Kivételesen nem voltam késésben a találkozóról, így csak szépen lassan haladtam a diákoktól zsongó széles folyosókon. Mindegyikük vidám volt, egy cseppnyi gond terheltség sem terült el fiatal arcukon. Úgy volt jó az életük, ahogy volt. Szerettek élni. Nem mintha én nem szerettem volna az életemet, de mióta beálltam halálfalónak, egyszerűen menekültem a vidám társaságokból. Ez alól a rokonaim sem voltak kivételek. Christopher és Alexander elől kimondottan menekültem. Ha ők megjelentek vagy Jesse, nekem nem volt maradásom. Ethan mint mindig, nem vesztett egy cseppet sem apai szigorlatából, így nem kellett attól félnem, hogy valami viccen töri a fejét. Liammal kellemesen telt az idő, habár nála is néha éreztem, hogy humorosan akar megoldani egy-egy helyzetet. Talán ő volt az egyetlen ember, akinek ezt elnéztem. Mégis, a legtöbb szabadidőmet nem Liammel töltöttem, hanem Zackkel. Ő nem akart soha felvidítani, nem mondott általában semmit, csak hagyta, hogy némaságba burkolózva üljek mellette gondolataimba merülve. Ő megértette, hogy min is mehetek most keresztül. Már régen nem féltem tőle, hiszen vágytam a társaságára és ez adott erőt, hogy a félelem átcsapjon valamimegmagyarázhatatlan barátságba. Na, ha ezt Liamnek mondtam volna, egészen bizonyos, hogy féltékeny lett volna. Pedig, már rég semmi nincs köztünk Zackkel. Csak barátság az, ami összeköt minket és a kölcsönös nehéz sors, amit megörököltünk.

Észre se vettem, hogy már legalább tíz perce a hetedik emeleti Szükség Szobájának gyönyörűen megmunkált boltíves ajtaja előtt állok. Vettem egy mély levegőt, majd határozottan lenyomtam a kilincset és a szokásos sötétzöld helyiségbe érkeztem. Ha ebbe a szobába érkeztünk, nem volt kétséges mi találkozásunk oka. A szoba fény pontja az ágy, ahol Liam terpeszkedik. Halványan elmosolyodtam, majd a fekvő alkalmatossághoz sétáltam és feltérdeltem rá.

- Szia - köszöntöttem én is halkan a srácot, majd hagytam, hogy erős karjait derekam köré fonja és úgy húzzon magához. Egy gyors csók után, elterültem mellette az ágyon, majd mozdulatlan arrcát kezdtem vizsgálgatni.

- Mi a baj Christoherrel? - kérdeztem, habár nem tagadom, szívesen húztam volna be neki egyet, mikor korán reggel a képembe vigyorog azzal, hogy elkéstem. Teszem hozzá, ezt mind hétvégén. - Ohh, szóval félsz Jesse-től. Beszélni fogok Chrissel - itt azonban elfordultam tőle és a plafont kezdtem vizsgálni, ami ében fekete volt, akár a sötét éjszakák. - Pedig, ha azt nézzük, nem kellene félned Jesse-től. Messze nem érdekli, kikkel vagyok együtt. Legalábbis eddig nem mutattott túlzott érdeklődést a hímneműek iránt, akik körülöttem legyeskedtek - vontam meg vállaimat. Miután befejeztem mondatomat megcsókolt. Valahogy nem esett olyan jól csókja, mint általában, de kellettlenül végig dőltem az ágyon és már rendeltetésszerűen fontam át vékony karjaimat nyakán, közelebb húzva magamhoz.

- Le akarom vágatni, de kár lenne érte. Lehet, befestetem - gondolkodtam hangosan, majd egy újabb válvonás után felültem az ágyon és Liam meztelen mellkasát kezdtem figyelni. Napbarnított, puha bőre egyszerűen vonzotta a tekintetemet és nyugtató volt látni, ahogy ütemesen emelkedik majd süllyed mellkasa. Beszélnem kellene vele. De hogy kezdjek bele? Különben is, most itt a másik problémánk, Jesse. Tőle tényleg nem kellene tartania. Én sem törődöm vele. Élje csak az életét.

- Neked, hogy tetszett a party? - kérdeztem miközben egy hajtincsével babráltam.

Trixi

Csak figyeltem, ahogy magyarázni kezd, Jesse a véremről. Én megilletődtem, pedig nem szoktam. A hideg kirázott ahogy mondta, hogy édes meg hogy milyen.. Hűű... amindenit. Ilyen, finom lehet a vérem? whehheeh nem igazán kstolnám meg.
- Hogy mi a nyakamban? - Nagyra tágultak a szemeim, és a hideg futkosott végig rajtam.... - Jesse.... - Nyikkantam meg, mikor közeledett a nyakamhoz és én szaporábban vettem a levegőt. Most az izgalomtól vagy a félelemtől? Nem értettem pontosan... Talán, megijedtem pedig nem vagyok egy ijedős fajta...

- Mi a!? - Csak hepegtem, értetlenül... és a falnál a hideg kőnek támaszkodtam, és a lábaimat magamhoz húztam. - Ez meg mi volt Acerlot? Ugye nem az amire gondolod? - Kérdeztem tőle, leszúrás képpen. Szeretem, Jesset nem azért, de ha az történt amire gondolok, hogy majdnem megharapott.... Oh, atyaistenkém vámpírba vagyok szerelmes.. na se baj...

Ahogy Lili mondaná... neked teljesen elment az eszed, nem a lények között kellene keresgélned, hanem a halandók között.. ez milyen Bellás mondat volt már. De ha egyszer igaz?
Ezt a napot, sem fogom elfelejteni...
- Ha, ennyire finom a vérem.. miért nem kostólod meg.. esetleg akkor.... - Nem nem nem ezt ki ne mondd Vanderwood!!!Jó vagy te így halandónak, minek akarsz halhatlan lenni! De, hát..... semmi de hát. ha kimondom, úgyis nemet fog mondani! Mert igaza van, szépen befejezed ezt a gondolkodást, minden spontán megjegyzés nélkül...

Egy átlagos nap, átlagos veszekedés, és nem hiszem el majdnem kimondtam az átváltoztatás szót. Erőt vettem magamon, és közelebb mentem hozzá, majd az ajkam hozzá ért az övéhez.
- Nekem, nem a vérde hanem te magad vagy a csábító... megnyugtat, ha melletted vagyok. - Mondtam neki suttogva. Istenem tényleg meg vagyok buggyanva....

Jesse

Jess

Nah puff miért is gondoltam azt ,hogy van esélyem arra ,hogy elfut? Ő nem ilyen bármivel is lenne jobb nem tudni a tényeket már tudom és ez a fontos nem? Én kérdeztem kaptam is rá választ.akkor most miért is nyávogok? Szeret ennek meg örülnöm kéne vagy mi a franc. Örülök is akkor meg mi az isten van velem?
-Értem. - Csak ennyit tudtam kinyögni. Mondhatom gyönyörű vagyok ő elregéli összes érzelmét én meg azt hiszem egyetlen egy szóval megváltom a világot holott ez egyáltalán nem így van. Fúj, Istenkém de csöpögős hangulatomban vagyok. Most kellene jól kupán vágni és mielőtt felkelek szépen legyilkolni. Na jó azt mindenki tudja ,hogy nem vagyok komplett ,de hogy ennyire. Nah, ez a leányzó is tudja már hiszen épp itt nevettem el magam ,mellette a kuka csendben ami lehet neki kínos ,de nekem kiváló alkalmat nyújt arra ,hogy eszmecserét folytassak magammal.

"Igen persze ,hogy jelentett és ugyan úgy érzek ahogy te." Most ezt miért nem mondtam ki hangosan? Hát ezt már tényleg nem hiszem el. Ki irányítja a testem ha nem én. Oké akkor most kimondom és kész. Nem érdekel más de ezt ki fogom mondani és punk tum.
- Jelentett valamit méghozzá elég sokat is. Nagyjából értek mindent. Azt azért nem mondom ,hogy teljesen mindent. De nagyjából. És én is hasonlóan érzek. - Remek volt. Akkor így tovább. Upsz. Pupillák kitágultak. Remek. Akkor mégsem bírom magam annyira türtőztetni.
- Igen azért van. Tudod a véred illatát nem lehet semmihez sem hasonlítani. Nem hasonlít semmihez amivel megmondhatnám pontosan mivel is voz. Egyszerre édes ,de még is olyan virág illatú. Nem tudom milyen vági ,de olyasminek tűnik. Gyengén csípős ,édes, de legfőképpen olyan lágy és valahogy vonza magához az embert. Például ,ha úgy mond megkóstolnálak 100%lékig biztos vagyok abban ,hogy nem tudnék leállni. Tudod a vámpírok megérzik a vér ízét az illatával együttvéve. Lehet ,hogy ez Twilightosan fog hangzani ,de a te vérednél eddig nem éreztem jobbat. Pedig egy- két emberrel találkoztam már. Nem mint ha haraptam volna már meg embert ,de ahogy mondtam az illatával az ízét is lehet érezni a szánkban. De nyugi amíg engem látsz hiába jó szagú... megbabonázóan édes véred ami ott lüktet a nyakadban... Te jó Isten . - Ahogy az utolsó előtti mondat szavai lassultak ,úgy én is közeledtem a lányhoz. És mikor észbe kaptam nyaka és ajkaim között mér nem volt úgy mond egy centi távolság sem. Mikor pedig hirtelen elhúztam fejem ütőerétől sebesen vettem a levegőt. Ez meg mi a csuda volt? Ahogy elemeztem neki pár dolgot amivel egyáltalán nem tudtam leírni vére csábítását aközben csak a vörös álomra gondoltam amit eddig megpróbáltam nem észrevenni és majdnem megharaptam...

Trixi

Csak meglepődtem miket, mondott.. Úgy tudom elég régóta vagyunk barátok ahhoz, hogy tudja soha nem hazudnék neki.
Figyeltem a csók után, mit reagál és felült mellém, persze mit várhattam volna tőle... Felhozta a nyílt kapcsolatot.. Kit érdekel Eric ha van itt egy jobb pasi nála? Aki ráadásul cuki, mikor össze van zavarodva? Ez most mellékes.
- Akár mikor, kidobhatjuk egymást és végülis csak az éjszaka miatt vagyok Ericcel.. nálad, meg.. tudod, teljesen más érzek. Igazából nem tudom ki mondani mit, mert mikor veled vagyok és beszélgetek önmagam vagyok. - Mondtam neki, de kerültem a tekintetét.. nem akartam bele nézni a szemébe, igazság szerint a pupillái miatt.. - Ne haragudj, nem akarok belesni abba a hibába ami a szobába történt, pupilláid kitágultak... - Mondtam neki vigyorogva, majd az ajkaira néztem de még mindig nem a szemébe.

- Nem mondtam, hogy titok...sőt, azt nem mondtam hogy menjünk a prófétákhoz... - Mondtam neki, csendesen.. - Ha neked a csók jelentett valamit, esetleg megpróbálhatjuk.... én nem szeretnék semmit sem erőltetni. - Mondtam Jessenek, és most már bele mertem nézni a szemébe. - Jól érzem, hogy a vérem miatt tágulnak ki a pupilláid? Valalmennyire értek a vámpírokhoz... - Tettem fel neki, a kérdést. Egy cseppet sem féltem, Jessetől de jobb a biztonság... Ha bár biztonságban vagyok a karjaiban, megnyugtat az egész jelenléte.

Liam

Hallowen utáni második nap... hmm.. Ma találkozok, Beccával jó lesz. Mint mindig Christopher, most is köpni akar Jessenek... megverem...
Szerencséje, hogy mostanában nem kell elviselnem, amit múltkor levágott Aby előtt hát az ciki volt.
- Christopher, ha elmered mondani hol vagyunk esküszöm megöllek... - Mondtam neki, de ő csak vigyorgott. Nem hisz nekem, de egyszer tényleg megteszem, ha nem hagyja abba nem vagyok az aki voltam és az önuralmamat is nehezen tudom, kezelni. Becca előtt főleg, mert nem akarom megharapni de ha a vére vonz... Mentem elégedetten, a hetedik emeletre a szükség szobába ahol még nem volt senki. Na nem baj. Egy kanapé, és egy francia ágy volt, a sötétzöld szobában. Egyszer megfogom unni, ezt a zöld szobát, akkor mi lesz?

Éppen, megy le a nap és a sárga forró égi testet a mosolygós ezüst színű telihold, váltja fel. Istenem, emlékszem amikor még menekültem először a hold előlt, akkor apám fel nevetett, hogy milyen hülye vagyok és miért futok el előle. Mondom nem tudom ő csak röhögött Lilivel együtt. Na igen, a titokzatos, hugom...
Elfeküdtem a franciaágyon és éppen lehunyom a szemem amikor nyílik az ajtó. Rebecca, lépett be rajta szokásához híven nagyon csinos volt. Na igen... jó ízlésem van nő ügyben, és ráadásul soha nem kell azért szégyenkeznem, mert a barátnőm úgy öltözik, mint egy csöves disznó. Vegyük például itt Emmát. Képes volt olyan öreges ruhákban járni, amiket én megvetettem ahogy más lett a stílusa, rögtön dobott hehehehe.. vajon miért? Mert a Styleistja megváltoztatta.

Gondolkodtam el rajta, mert egyszerüen nem tudtam kiverni a fejemből, Emmát akármennyire is akartam és néha meglátszott rajtam, hogy valami bánt, de sosem mondtam ki Rebecca mellett bocs, de eléggé szar a kedvem. A közelsége mindig megnyugtatott és olyankor jó volt, nem hiányzott senki és minden rossz kedvem el szállt.

- Szia! - Köszöntem, Beccának majd miután bezárta maga után az ajtót, én felültem az ágyon ő oda jött hozzám. Mit tehettem, magamhoz húztam gyengéden a törékeny leányzót.. vagyis igazából nem volt törékeny, mert nincs üvegből. - Légyszíves, az öcsédet baszd le, ez mindenáron köpni akar. Újabban rájött, hogy jó kisfiú legyen és már az agyamra megy. Ethan lebaszta már, de ha köpni meg a bátyádnak, aki még nem tudja hogy együtt vagyunk tuti kinyír... - Mondtam Beccának, mert Jessetől mindig is tartottam, nem tudom miért.. pedig nála magasabb voltam 2 méterrel. Talán maga az egész reakció miatt, hogy mit váltana ki ha megtudná.
Bele gondolok, még jobban Jessevel még nem sikerült, ilyenekről beszélni, még az a szerencse hogy nem én kezdek ki Lorával... nekem nem kell egy szűz csaj...
Elég a gondolkodásból, térjünk vissza az eredeti tervünkhöz. Úgymond, a Farkam helyett gondolkodok a fejemmel, mert ahogy apám mondaná perverz vagyok. Lehet, de ez azóta van mióta Beccával vagyok....

- A hajaddal cisnálhatnál valamit, nem akarod begöndöríteni? - Kérdeztem vigyorogva, majd megcsókoltam és éppen levettem a felsőmet, mert melegem volt.

Jesse

Jess

- Nem fogok olvasni benned. Ha valamit komolyan gondolsz azt ki mered mondani. Ha nem akkor mi értelme lenne hazugságot látnom? - Most ezt minek kellett kimondanom? Nah mostmár mindegy ,de azért mondhatna valamit. Egyáltalán akarom ,hogy mondjon? Nem... Mert ha azt mondja nem akar tőlem semmit és ,hogy ezt elmondta már haverok sem lehetünk. Vagy ha azt mondja akar tőlem valamit? Akkor még rosszabb. Legjobb lenne kirohanna most ebben a pillanatban a szobából és ezt a beszélgetést mind a ketten minél hamarabb elfelejtenénk. De semmi esély erre ő nem ilyen gyáva. És mi lenne ha fordítva történne és én rohannék ki? Akkor mi lenne? Hát hülyén jönne ki de kit izgat?

Végem van... Most mi van? Azt hittem hosszú sorokban kielemzi érzéseit ,de e helyett csak egy érzelmes csókot kaptam ,de mielőtt viszonozhattam volna ,mintha mi sem történt volna nyugodt arcvonásokkal visszaült eredeti helyére.
- Hah... - Csodálkoztam hangosan. - Ami azt illeti jah, mondjuk azt ,hogy értem a célod ,de végül is ha jól sejtem nem azt akarod ,hogy kidobod Ericet és megyünk a minisztériumba riasszuk a hírverőt ,a prófétát és a szombi boszit ,hogy mi éppen mostantól kezdve járunk. - Vigyorogtam és felültem mellé a mosdópultra. - Akkor most ez titok igaz? - Próbáltam volna szemébe nézni ,de kerülte pillantásom...

Trixi

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani Sebastian miatt... én tudom, hogy jó ember csak annak a némbernek kellene elmagyarázni aki felnevelt. - Mondtam, majd a szemébe néztem. - Hogy én mit akarok tudni? Őszintén szóval, ha én azt tudnám... - Igazából téged mellettem tudni és nem pedig egy nyílt kapcsolatot, de nem mondom ki. Miért nem mondom ki? Mert a büszkeségem nem engedi. - Ha tudsz olvasni a szememben tudod mit akarok, de valójában nem fogom tudni kimondani... - Szabad utat engedtem, a gondolataim felé, hogy bele tudjon olvasni.

Ha már gyáva, módon megfutamodok legalább a fejemben legyenek nyitva a gondolataim.
Mondd már ki hangosan! Nem mondom. Miért nem? Gyáva vagy. Itt van a lehetőség.... ne menekülj már el mert rosszabb lesz. Dehogynem menekülök el! Hagyd a picsába Ericet, könyörgöm legyél már önmagad! Dehisz önmagam vagyok. Nem is!

Szokásos látványos veszekedés, persze meggyőzött a belső őszötönöm. Leszálltam, a mosdó kagylóról majd a tükőrbe néztem és magam mögött láttam Jesset.
- Jesse... én... - Kezdtem bele a mondatomba, persze a szokásos monológómba, majdhatározottan megfordultam és megcsókoltam. Nem érdekel már a magyarázkodás. Tudom mi hiányzott az életemben és ez, most az önbizalmamat növelte. Majd visszültem a mosdóra, ahogy befejeztem a csókunkat ő csak pislogott, én viszont csak mosolyogtam. - Nos.. ha már kimondani nem tudom a dolgokat... remélem így érted, mit folytottam vissza. - Mondtam neki kicsit zavartan.

Jesse

Jess

- Szóval akkor most átgondolsz mindent? Vagy az ellenséged akitől ha tudsz minél távolabb vagy, vagy a szerelmed leszek ami lehetetlen mert ott van Eric? Hah... Biztaató dolgok mit ne mondjak. - Nem bírtam ki a nélkül ,hogy közbe ne vágjak mondandója teljes közepébe. Ezt a tényt hangosan kellett közölnöm magammal. - De észrevettem és miattam volt? Ugye ez nem komoly?

- Uh. Most te azt várod öntsem ki a szívem neked? Mert szerintem rossz embert választottál. Na jó annyit elmondok ,hogy én nem barátilag gopndolok rád ,de ezt ha figyelnél tudnád. A kor pedig csak izgibbé teszi az egészet és elhiheted nem az apám vagyok. Külsőleg van egy két hasonlóság ,de belül semmi. Sebastian pedig nem volt rossz ember bárki bármit mond ,de róla ugorjunk. Mit akarsz még tudni? - Végre ránéztem és a kérdést már úgy intéztem ,hogy szemünk egymást fürkészte...

Trixi

Nem tudtam mit mondjak neki, hiszen csak az igazat mondtam.
- Még Amarilla előtt apád, ugye az iskolában majdnem mindnekivel lefeküdt a suliban, csak itt az volt a nagy hiba anyám elhitte hogy apám szereti. Na persze, mondom anyámnak hiszékeny voltál. Mindegy, lényeg az a gondom, nem tudom elgondolni, rólad de az az igazság, hogy tényleg ezért félek/féltem leginkább. Barátnak kedvellek, és félek ha ezt még jobban a tudtoddra, hozom hogy többet szeretnék... nem tudom mi lenne, nálam csak annyi a fő gond fiatalka vagy. De ez mellékes... Sok fajta kapcsolat létezik, de fiú és barátság nem.. Oké, te és Lili vagytok az élő példa, hogy létezik, de én ezt nem tudnám feléd, megtenni. Nem tudom mennyire vetted, észre azt hogy tavaly alig jártam be az órákra, és csak az évzárón jelentem meg.

Ott azon a napon ha vissza emlékeztem, ott hagytam abba a sírást. Bezárkóztam a Griffendél szobába, és egyedül csak Elizát és Mayát, engedtem hogy beszéljenek velem.
Ők folyamatosan mondták, hogy tegyem meg feléd, a lépést mert ha nem akkor megfog romlani az egész.
- Magyarán itt, most beszélek a barátságunkról. Mit gondolsz te erről? Erre vagyok kíváncsi. - Mondtam neki, majd bezártam a női mosdó ajtaját. - Nos, várom a te válaszod. - Mondtam neki, majd felültem a mosdóra, és most nem érdekelt, hogy egyszáll fehérneműben voltam előtte. És most jobb elmondani ezt, mert így legalább túl vagyok/vagyunk a nehezén.

Jesse

Jess

Mi van? Heh? Tessék? Na jó lehet ,hogy hülye vagyok ,de akkor is csak a felét értettem. Most akkor mi is van? Utál... Szeret... vagy csak barát? Mert teljesen megzavarodtam. Nah, ezzel sem jutottam előrébb.
- El tudnád rólam képzelni ,hogy egyszer is bántsak egy nőt ,vagy csak megcsaljak? Szerintem ezt azért nem érdemlem ,hogy ilyennel vádolj. Nah oké térjünk a lényegre. Tudom mért van ez az egész. Miket mesélt anyád apámról? - Fordultam el tőle elködösült érzelmet el nem áruló arcal. - Mindent tudni akarok. - Ültem le az egyik puffra ami a legközelebb helyezkedett...

Trixi

- Jesse én... - Tekintetemet elfordítottam, amikor a kezét a falnak támasztotta. Jó oké, ott volt Eric, de igazából ez egy nyílt kapcsolat volt...Jesse, meg még kisfiú hiszen hozzám képest még 3,5 év van köztünk nem fogok ki kezdeni vele.. Miért nem? Már mondtam egyrészt, a kor másrészt meg Acerlot és hallottam és tudok dolgokat Sebastianról. Túl sokat is. Nem akarom azt a hibát elkövetni amit anyám csinált, mikor mindenkivel lefeküdt köztük Brendonnal és Sebastiannal is.
Én ugyan egy hibát követtem el, Ethannel feküdtem le, de valahogy az jól esett... Jesse közelségére vágytam de még sem mutathatom ki, mert ki tudja mikor hagyj fa képnél.

- Én... nem tudom... elmondani, mert... félek, bele essek abba a hibába amibe anyám annak idején. És, az érzéseimet elzártam egyszerűen akarnám sem tudnám kinyitni. Mindig is féltem, ha a közeledben vagyok. Miért féltem? Mert, ha mutatom rád vágyom, egyszerüen nem tudnám itt hagyni az iskolát mert, én sokat utazok tudod. És minél messzebre mennék fájna... és azt nem bírnám ki. Talán lehet ezért vagyok most nyílt kapcsolatban Ericcel. Emlékszel rá? Tavaly ő volt a Kviddics csapatkapitány, a Mardekárban. Attól félek, ha elmondom mit érzek kihasználnád, és összetörnéd a szivem. - Mondtam őszintén, de nem néztem a szemébe. Túl gyáva voltam ahhoz, hogy a szemébe mondjam, de a hangomon hallotta hogy mit akarok ha gondolatokat tud olvasni, talán ki tudja, de okklumentor vagyok szóval hajrá.

Jesse

Jess

Nem hiszem el. Nem megy. Pedig menni szokott ,valami nagyon nincs rendben. De most már az egyre jobban kíváncsi vagyok. Mi van Lilivel?Közelebb hajolt. Úgy tűnt mintha tényleg azt akarná ,hogy kikotyogja ,de babonázva, hogy ne vonhassanak rajta felelőséget. Pupilláim két dologtól is tágultak ki. Egyik az ,hogy vérének illata babonázó volt. Persze nem fogom megharapni még soha nem haraptam meg embert... A másik dolog pedig az újra próbálkozás volt. Valahogy ki kell belőle szednem mindent.
- Tudod ,hogy úgy is kiszedem belőled. Vagy Liliből ,ha már nem akar legyilkolni. - Mosolyogtam ,közben arca még közelebb ért hozzám. Az enyém és a övé között alig egy centi volt. Vaciláltam megcsókoljam ,e vagy sem. De mikor az igen válasz mellett döntöttem elhúzta fejét.
- Rólad álmodni? Csak a rémálmokban.

Nah már megint ez az ostoba kor. Kezd már ebből elegem lenni. Csak ültem a kanapén fogalmam sem volt hol vannak a többiek. De most tényleg. Jah, hoppá tanulós nap van. Most már sehova se megyek be. Ilyen ökörséget szombaton tanulás. Kezd már mindenkinek elmenni az esze. Szóval akkor az egyetlen személy akinek nincs dolga, persze az én figyelésemen kívül az Trixi.
- Oké akkor megyek utána. - Határoztam el véletlen hangosan ,de kit izgat? Csak én vagyok a helyiségben.

- Jah majd pont délelőtt 11kor fogok aludni nem? Mellesleg pont jól mondtad 18on alluliaknak való helye. Szóval neked kéne kimenned, te úgy is 60 éves öregasszony vagy. Mellesleg értelembe ezer évvel megelőzlek. - Néztem rá cseppet lenézően miközben felé közeledtem. Nem szóltam hozzá, ahogy ő sem hozzám ,csak lassan közeledtem és kimérten.

- Mit érzel pontosan irántam? Ezt tudnom kell ,hiszen bármikor meghalhatok, rengetegen örülnének a levágott fejemnek és ,ha ilyen testőröm van aki egyedül hagy és Fürdőzget. Akkor... Mit érzel irántam? - Két kezemet a falnak támasztottam így esélye sem volt elmenekülni. Hogy fokozzam a hatást gúnyos vigyorra húztam szám és kivillantottam szemfogaimat...

Trixi

A szemkontaktust tartottam Jessevel, de a hideg kirázott mikor belenéztem a szép szemébe. Hátradölt a kanapén, és megint kérte meséljem el... Most a fejemet vesztettem el, vagy a vérbénámat?

- Mondtam, a sulit védjük... és én külön titeket és, hogy Lilit... hééé... - Ráztam meg a fejem.. - Jesse, ez nem fair.. ezt nem kotyogom ki. - Majd közelebb hajoltam, hozzá és lehet nem kellett volna belenéznem a szemeibe, mert a pupilái tágulni kezdtek, hiába félvér... - Én Lili érdekeit, védem még rajtatok kivül... ne kérd, hogy elmondjam mert ez már magán téma és olyan témába, keveredünk ami nem ránk tartozik és ő fogja meg inni a levét. Ne haragudj, ez az egy ok amit nem mondok el, és mivel majdnem megtettem szerencse, hogy a vérbéna a kezemben volt. Bocsiiii..... Attól, hogy félvér vagy engem nem tudsz megbabonázni. - Mondtam neki, majd az arcom közelített az övéhez, és meg akart csókolni, de elvettem az arcom. - Álmodozz csak... - Mondtam pimaszul, majd kiszólt Cleo, hogy mehetek fürödni.

- Oké, megyek... - Szóltam vissza.
- Eric, éjfélkor vár minket az udvaron körül kell majd nézzünk a rengetegben.
- Cleo, nézzetek, annyira nem érdekel a többi diák tudod engem miért jelöltek ki.
- Tudom, de jöhetsz ha van kedved.
- Oké-Oké. Pusz, Szia. - Köszöntünk, el majd vissza fordultam Jessehez. - Ne haragudj, de megyek zuhanyozni.. még kisfiú vagy hozzámképest, ezt meg nem láthatod. - Nyújtottam ki a nyelvem felé, majd bevonultam a szobámba és összeszedtem a ruhámat és mentem zuhanyozni. Persze, tudtam nem fogja kibírni a srác, hogy ne jöjjön utánam, szóval amikor már lezuhanyoztam és felvettem a fehérneműt, és észre sem vettem, hogy kinyílt az ajtó. A Gőzben Jesset véltem meglátni aki vigyorgott mint a tejbe tök. Most nem volt rajta a póló biztos melege volt.

- Ez egy 18 éven aluliaknak szóló hely. Jesse... te nem vagy 18...ez pont, jó ok rá, hogy a kisfiúk menjenek aludni. - Ekkor közeledett, hozzám én a falhozz hátráltam, és egyszerüen most azt a szemkontaktusát tartottam, amit nem sikerült használnia.. - Jesse én... - Eltoltam a fejem, törölköző a kezemben volt, de nem néztem rá. A hideg kirázott tőle, biztos a jó érzés miatt...

Jesse

Jess

- Mondhatom te is szép vagy. Azér szólhattál volna vagy valami szar... Nah ,mindegy ilyenből nem csinálok vitát, de szerintem én is megmosogatom az öcsikém fejét. Nem lép le soha sehová ,mert agyon ütöm azt a nagy tudálékos fejét. - Ültem le a kanapéra és húztam fel tappancsaim a zöld kígyóbőr bútorra.

- De igen is mindent tudni akarok. Mellesleg mért akarsz te engem védegetni? Hiába vagyok félvámpír még is nagy erőm van. - Közben megpróbáltam vele felvenni a szemkontaktust. Elöszőr nem sikerült, de végül megtaláltam és onnantól már nem tudott kitérni ,és nem is akart. Tudtam mi járja átt testét. Az a kellemes érzés amivel meg lehet babonázni az embereket és mindenre hajlandóak amit kérünk.
- Akkor most meséld el nekem pontosan miért 9s vagy itt? - Dőltem hátra ,de a szemkontaktust véletlen sem szakítottam meg...

Trixi

- Christopher magát okolja mindenért. Onnan tudom, hogy baglyoztunk Sebastian temetése után.. nem akart megbántani téged, de el akart menni megszüntetni a kapcsolatot mindenkivel. Temetés után találkoztam vele, asszem neked azt mondta fontos elintézni valója akadt na az voltam én. Kicsit helyre tettem az agyát, de figyelj rá. Ki tudja, mikor akar lelépni. - Mondtam neki fejcsóválva, majd témát váltottunk.

- Erről mesélnék drága, a fönököm letépi a fejemet. Egyébként meg a lidércek miatt és részben Amarilla miatt... Nem csak az iskolát védjük én külön titeket is védelek, mert meghatalmaztak rá. Úgyhogy. Még a kifogásod sem érdekel szivi. - Küldtem fél egy mosolyt. Ez egy hülye... - Most komolyan, farkasok , vámpírok, félvérek, farkasok és.. - Majdnem elszóltam magam. - Mindegy ne is beszéljünk róla. - Suli, hogy megy?

Lili

- Jennifer? Mondjuk igaz... amennyit törödik, velem ő csak azzal van elfoglalva hogy melyik pasi a legjobb az ágyban.. Jó én is de akkor is... - Mondtam Beccának, morogva amikor elkezdett mesélni Illáról, Zackről meg tudom is én, hogy miről...
Mit akar? Okos, trükk ezt már Jesse eljátszotta....

- Na kikre gondoltál? hmm? Mondd már el ha nagy a szád. Nem értesz te, semmit. - Kiabáltam Rebecca után.Még, sokáig gondolkodtam a dolgokon mert Liam is képes és tönkre tesz idegileg, csak úgy mint Ethaneal... Jó. Rebecca nem a legjobb barátnőm, képes volt el hanyagolni... de, Jennifer is kezdi.. Lehet Beccánál nem szabadna hagyni, hogy a barátságunk még jobban megromoljon, mert Beán kivül nincs más akinek ezt elmondhatnám.

Utána mentem Beccához a tengerpartra.
- Várj meg... oké, el ismerem nem vagyunk már legjobb barinők. De szerintem ezt még helyre hozhatjuk. Mit gondolsz? Nem tudom kiben bizzak meg, mert mindenki csak aggódik, értem. Mit gondolsz. Ha elmondom a titkot, ugye nem adod tovább? - Kérdeztem Beccát, valahogy bizalmatlan voltam az utóbbi időben mindneki felé.

- Tudod, mik azok az Amazonok? Harcos, nők akik a férfiak lelkét gyűjtik be? Van, olyan aki azért áll be mert a szerelme elárulta és a szívét tönkre tette, vannak akik magutól önszántukból állnak be. Én... én.. is ez vagyok... de az utóbbi. Nem vagyunk gyilkosok, férfiakon uralkodunk de másik dimenzióban. Néha a suliban képes vagyok elveszteni a fejem. Csak két diák lelkét vittem el, a suliból akiket úgy láttam érdemes őket kiképezni. Nem mondom, volt bennem egy kis kétely, hogy Chase lelkét is begyűjtöm, csak mert szemét velem... de semmi értelme nem lenne és csak lesüllyednék Illa szintjére és azt nem akarom. Próbálom, magam elrejteni, de már lassan idegileg is ki leszek... - Mondtam Beccának. - Hát, ennyi... lehet szídni, hogy gyilkos vagyok. - Mondtam sóhajtva majd kicsit eltávolódtam Beccától hadd gondolkozzon.

Rebecca

Én is nyomtam Liam szájára egy puszit, majd néztem Lilit. Megviseltnek és fáradtnak látszottak arcizmai és maga a lány is. Nem igazán tartottam vele mostanában a kapcsolatot, mondhatni elhanyagoltam Lilit. De hát, mind a kettőnknek volt más, fontosabb elfoglaltsága. Leültem az ágyra, majd figyeltem a két testvért. Sajnáltam Lilit, és az egész barátságunkat, hogy így tönkre tettük. Valakinek a kezébe kellene vennie a dolgokat. Mondjuk nekem. Végülis, én voltam az, aki sorozatosan lemondta a találkozókat a Halálfaló gyűlések miatt. De muszáj volt, és ez idő alatt, nem csak Lilitől távolodtam el. Mindenkitől. Kivéve Zacktől. Ő volt az egyetlen, akivel minden titkom megosztottam. Annak ellenére, hogy tudtam, bármikor elárulhat.

Gondolataim mély tengeréből, veszekedésük szakított ki. Liam, meg a hülyeségei. Miért kell neki gondolatokat olvasni? Egyenlőre csak rosszallóan megcsóváltam a fejem. Nem az én gondolataimat kémleli, addig nincs baj. De azért adhatna egy kis magánéletet a húgának is. Ugyan olyan önző mint Ethan. Ahogy leült a kanapéra átöleltem, majd fejemet vállára hajtottam. Meg kell keresnem Lilianát. Mielőtt Liam is magához húzhatott volna, hogy megcsókoljon, leugrottam a kanapéról, majd egy pálca intéssel átöltöztem. Most nem volt rajtam más, csak egy fehér bikini, valamint egy világos farmer miniszoknya.

- Megkeresem, most előbb én beszélek vele. Ha nem tudom egyedül végig csinálni, szólok. Kérlek, most ne gyere utánunk oké? Tudom, aggódsz érte, félted és szereted. De nem veszed észre, hogy te is olyanná fogsz válni, akárcsak Ethaneal. Uralkodni akarsz a húgodon, megmondani mit tegyen. Nem vagy az apja Liam, engedd el. Nem kislány már - mondtam halkan miközben letérdeltem elé, majd megcsókoltam.

- Sietek - csuktam be magam mögött a teraszajtót, majd szapora lépésekkel haladtam a tengerpartra, ahol Lilit sejtettem. Nem kellett csalódnom, a lány ott ült az egyik szikla szirten. Lassan odasétáltam hozzá, majd leültem mellé.

- Lili, tudom, már régen nem vagyunk legjobb barátnők. Neked már ott van Jennifer nekem pedig Kiara. De nem lehetne, hogy beszélgetünk? Vagy majd először én mesélek - kezdtem bele. - Annyi minden történt, nem is tudom, hogy hol lenne érdemes elkezdenem. Emlékszel még, mikor mindig leráztalak? Muszáj volt azt tennem. Mert ha akkor nem lépek, nem lenne, aki majd egyszer megbosszúlja apám halálát. Amarilla már halott, vagy én már nem is tudom, hogy mi van azzal a nővel. Egyszer él, néha meg előjön. Főleg, hogy megszállta Zacket. Aki ez miatt majdnem megölt. De, már vége, élek. Térjünk visszaoda, hogy apámat meg kell bosszulnom. Én csak félvámpír vagyok, ezt ugye tudod. Így nem lennék még elég erős, főleg, hogy nem is igazán vágyom a vámpír létre. Lidércekhez sem, Vérfarkosokhoz sem állnék be. Viszont van egy olyan társaság, akikhez egyszerűen már régóta húzott a szívem. Bízz bennem Lili, ugyan az vagyok mint régen, csak tele titkokkal. Ha megértetted, és tudod kikre gondoltam, keress meg - mondtam csendesen, majd lábamat az aranyszínű, forró homokba fúrtam és a tenger mentén sétáltam.

Liam

- Darren Walles? Hikk... Aby.. hikk... Azt hiszem a Szárnyas Vadkanban szokot tlenni... hikk... Marcus bátyám gyere inni, te is nézd élvezd az életett hikk... - Szólalt meg Christopher ez hülye.. utálom ha leissza magát... Hallottam a fejemben egy női hangot, amikor a szemembe fúrta a nő a szemét. - Majd én megmutatom, merre van Damon. Szevasztok, holnap találkozunk ha kijózanodtatok.
- Ne menj már most kezdődik az élet... .aztán fektesd meg ezt a csinibabát...
- Idióta barom... - Szóltam Chrisre és Ethanre, majd fogtam magam és távoztam a három seprűből . Elindultunk a kastélyhoz vezető úton, de megálltam és ránéztem a nőre, aki tudta ki teremtett meg. - Ki vagy te? Vagyis... ne haragudj... honnan tudsz te mindent? Én Marcus Liam Darwin vagyok, de szólits Liamnak. - Mutatkoztam be az ismeretlennek még akkor is ha mondta tudja,hogy hívnak.Látásból ismerem de nem tudtam soha hogy kicsoda ő.

- Azt mondtad a fejemben, hogy mindent tudsz ezt mire érted? - Kérdésről kérdésre mentem.. Az a szerencsétlen, Dean nem vágja meg magát az üveg szilánkkal... Belül mérgelődtem. De mostanában eléggé jól tanulom az önuralmat szóval nem húzom fel magam. Damon Welles Damon Welles... miért ismerős nekem ez a nő...

Ahogy sétáltunk közben, észrevettem, Lili megy lefelé.
- Kishúgom, jobbha időben leérsz a pasid éppen most részegedik le.
- Köszi, pont ő érte megyek.. Mi ez a vámpír szag?
- Húgi menj és ne kérdezd.
- Dehogynem.
- Na indíts.... - Biccentettem neki majd megvártam míg messzebb van tőlünk. - Ő a kishúgom... akkor gondolom azt is tudod, mi voltam eredetileg. és miért kérdezte ezt értetlenül. - Csóváltam meg a fejem, és vártam a válaszát és reakcióját a leányzónak.

Abigail

- Darren! Darren! DARREN! – ordítottam már bele a telefonomba. Ez megőrült. – Ne nyúlj hozzá, inkább szólj Katienek, ő majd megcsinálja.
- Abigail, nem vagyok hülye meg tudom csinálni. – hangzott a felháborodott válasz. Imádom, amikor bizonyítani akar valami olyasmiben, amihez halványlila gőze sincs.
- Darren drágám, ne gyújtsd, fel a konyhát kérlek szépen. Múlt héten cseréltettem le a bútorokat.
- Szerinted a márványt, hogy tudom elgyújtani?!
- Te nagyon egyszerű, van ott fa is! Csak ne égesd le a házat, mire haza érek.
- Jó, jó. Szia.
- Szia, szívem. – mondtam, majd kinyomtam és a zsebembe raktam a telefonomat a táskámba. Nagyot sóhajtottam, majd felvettem a szokásos kislányosan bájos mosolyomat. Csak tudnám, miért szeretik ezt a pasik. Mondjuk, nekem nem igazán megy az a sexy, csábító és buja mosolygás, mint Zoénak vagy Reinának. Hát Rein annyit röhögtem annak idején. Szegény Darren mindig szívattak. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de pillantással képes volt elérni, hogy Darren összekeverje a szavakat és ne tudjon értelmes mondatot kinyögni. Nem tudom Zoénak megy e ez, de nem hinném. Darren már sokkal keményebb azóta, hogy Reina otthagyta. Ebben a kocsmában van valahol egy vámpír rajtam kívül. Érzem a szagát. Aha, már meg is van. Az a szerencsétlen halandó meg elvágta az ujját, ez meg úgy látom még újonc. Hol van ilyenkor a teremtője? Nézzük csak… sikerült beleásnom a gondolataiba és emlékeibe, mikor helyet foglaltam a pultnál. Szóval a teremtője otthagyta, aki nem más, mint…. Bianca?! A rohadt ribanc, az a hülye Montiel is egy ilyen idiótát változtatott át. Áhh, ha még élne, most kinyírnám őt is. De Bianca drága most már tényleg halott. Elegem van a hülyeségeiből. Felhajtottam a poharamban lévő maradék italt, majd kecses léptekkel indultam el ahhoz az asztalhoz, ahol az újonc is ült.
- Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést, de egy kedves ismerősömet, Damon Wellest keresem. – mondtam mosolyogva, majd az újonc tekintetébe fúrtam az enyémet. „ Tudom, hogy vámpír vagy, azt hogy mi a neved és, hogy ki teremtett. Vagy bármi mást, amit akarok. Most pedig velem kell jönnöd. Köszönj el szépen a barátaidtól.” Szólaltam meg a fejében, majd visszafordultam a társaság felé.
- Meg tudnátok mondani, hogy hol találom őt? – kérdeztem még mindig mosolyogva. Megvártam, amíg választ adnak a kérdésre, aztán jelentőség teljes pillantást küldtem ööö…. Liam, igen így hívják, felé, aztán újra helyet foglaltam a pultnál.

Lili és Marcus

Lili:

- Liliana, azonnal gyere vissza! Ez nem kérés parancs! - Szólt utánam, a drága "barátnőm" Én meg csak simán mentem vissza világomba. Elég.... most kicsit felhúztam magam az ott történteken és inkább eljöttem. Persze, hova érkeztem Montenegróba. Ekkor észrevettem, hogy Rebecca áll velem szemben és jön le Kócos fejjel a bátyám.

- Igen? Úgy hívnak barátosném. Mit kerestek itt?
- Jobb kérdés, te mit keresel itt. Iskolában kéne lenned... Reggelt, édesem... - Csókolta meg. Fúj nyáladzás.. legalább ne előttem.
- Őőő... Hagyjuk, nem fontos.
- De fontos, megint titkolózól, mi van veled? - Kérdezte tőlem erőteljes hangon, esküszöm nem értem miért érdekli mindenkit az, hogy mi van velem. Más vagyok és ők is mások én is más vagyok de nem hozhatom a tudtukra, mit csinálok.

Ha most elmondom, én nem jöhetek ide vissza és ezt nem akarom. Lehet kegyetlen vagyok, de most ezt végig csinálom amit válaltam.

- Mit válaltál el? Nem jöhetsz vissza? Liliana Vera Darwin befelé... - Olvasott a gondolatomban? Remek, megfojtom a srácot komolyan. Lehet, hogy a bátyám de számomra akkor is egy fiú marad. Hallgattam a papolását, miket hallott a fejemben és mi van... Soha, nem értem miért kell aggódni. Hiszen nem vagyok gyilkos, vámpír, halálfaló vagy lidérc. Semmi rossznak az elrontója nem vagyok. Farkasság mellett segítjük és védjük az embereket... de akkor is.

- Könyörgöm, fejezd be a szövegelést elegem van, hogy folyton faggatni akarsz de soha nem mondom el ezt! Elég ha egy ember tudja, és segít nekem így is nehéz ezt végig csinálni. - Mondtam neki határozott hangon, és becsaptam a bejárati ajtót és lementem a tengerpartra.

Liam:

Lassan egy hét telt el, és vissza kéne mennünk az iskolába. Ha bár, nem tudom soha megérteni a nők érzéseit.. Láttam sok döntést Becca részéről és igazság szerint, nem tudja mit akar. Honnan tudom ezt? Onnan, hogyha a döntéseit ennyi idő alatt képes változtatni akkor a belső énje össze van esve és zavarodva. Néha én is ilyen vagyok. Reggel kilenc óra van mozgolódást hallok kinyitom a szemem és nem látom Beccát magam mellett. Biztos lement a nappaliba. Fel keltem, nem érdekelt most hogynéztem ki. Én fent nyitottam ki az ajtót, de éreztem hogy a húgom megjött. Hogy honnan? A szagáról. Egy farkasnak mindig rossz illata van.. amit nem tud a vámpír elviselni.

- Reggelt, szivem.. - Csókoltam meg majd beinvitáltam Lilit, a házba és elkezdtem neki mondani a titkokat, meg a hazugságokat nyugodtan elmondhatja stb.. Erre mi történik? Leordítja a fejem fogja magát és kiviharzik. Én csak állok és nézek egyenesen a bejárati ajtó felé.

- Valami rosszat mondtam? - Kérdeztem Beccát, mert hát tényleg nem értettem mi van. Ha elmondja nem jöhet vissza ide. Persze, már elegem van a titkokból éppenséggel lehet erőszakos voltam. Inkább leültem a kanapéra Becca mellé Az arcomat a kezembe helyeztem, és nem emeltem fel a fejem, hanem dörmögtem a kezemben. - Lehet erőszakos voltam és nem vettem észre... ajj.. a titkolózások.... Most mit csináljak? Csináljunk? - Kérdeztem Beccát, aki szinte nem értett semmit. Ahogy én sem.

Rebecca

Már egy hét eltelt, mióta itt vagyunk. Hogy őszintén megvalljam, nem sok kedvem van visszamenni az iskolába. Minden reggel Liam mellett ébredni, sétálni esténként a tengerparton, reggeli az ágyban, aztán este... gondoljon mindenki amit akar. 

Felkönyököltem az ágyon, majd végig néztem a mellettem fekvő fiún. Megnyugtatott a közelsége. Már tudtam, hogy nem ítélne el, bármit tennék. Mert tényleg szeret. Vad, forró, szenvedélyes szerelem. Szép szavak, szép fogalmak. Imádom, hogy szeret. Dee vajon én mondhatok majd egyszer ilyet? Talán Liam csak egy játék számomra, akit akkor dobok el, amikor csak akarok. Mikor jobbat találtam. Lehet, jobb is lenne itt abbahagyni. Eltelt a négy hét, semmi kifogásolni valót nem találtam és egyszerűen megőrjít, ha csak a közelembe van. Most is, legszívesebben megcsókolnám és hozzábújnék. De nem tehetem, mert akkor felébred és nem tudok elmenni. Pedig nekem most itt kell őt hagynom. Nem maradhatok tovább, már így is túl sok volt. Nem szabadott volna megbíznia bennem. Meg fogom bántani. De ha nem most teszem meg, nekem is fájni fog. És azt nem tudnám elviselni. Vége. Az iskolában elkerülöm és kész. Megmondom neki, hogy elég volt, mert én nem akarom őt. Rebecca legalább magadnak ne hazudj! 

Óvatosan felkeltem, majd a szobában szana-széjjel heverő ruhadarabokat kezdtem összeszedni, azok közül is a sajátjaimat. A legtöbb ruhám szét volt szaggatva. Liamet megölöm ezért. De nem most. A legközelebbi fekete tangámat és Liam egyik sötétzöld ingjét vettem magamra. Csendesen becsuktam magammögött az ajtót, majd kimentem a konyhába. Liam délig nem ébred fel és még csak kilenc óra. Így főztem magamnak egy kávét, majd kézbe vettem és kiültem a teraszra.

Döntöttem és ez így lesz a legjobb. Tudom, hogy szeret. És mi lesz ha én is beleszeretek? Azt nem élem túl. Nekem nincs szükségem kötöttségekre. Elmegyek. Lecsaptam a csészét az asztalra, így az ezer apró szilánkra tört és a legtöbb a kezembe fúródott. Remek, megint meg kell, hogy dícsérjem magam. Nagyon remélem, Liam erre nem fog felkelni. Lassan elindultam befelé pálcámért, mikor az ajtóban egy női alakot véltm felfedezni.

- Liliana? - kérdeztem meghökkenve, majd ugyan ebben a pillanatban nyílt ki a háló szoba ajtó és egy kócos Liam jelent meg, aki egy szál alsógatyában volt. 

- Reggelt... - ennyit a mai terveimről.

Marcus

Amikor már a szobában voltunk egyre jobban forrt a levegő. A kanapén feküdt Becca, a kezem minden felé járkálni kezdett és a végén a melltartó pántnál állt meg. Míg azzal babráltam, addig a nyakánál apró csókokat dobáltam. Istenem, hogy milyen gyönyörű... Igen, szerencsére ez is jó ok volt arra, hogy elmenjek egy időre pihenőre., mert ha a közelébe vagyok akkor megszűnik körülöttem minden. Mint például most.
Az aprócsókokat, egyre lejjebbadtam neki, majd amikor a kezét megfogtam észrevettem valami tetoválást. Ő elhúzott magától és hátrált tőlem.
- Igen? - Kérdeztem tőle. Igazából tudom mi az a jel, és úgy vélekedek róla mint Ethaneal.. Megvetem őket, de most mit tegyek azzal, hogy egy halálfalóba lettem szerelmes? Tudom, hogy apám mit csinált két évig, Sebastiannal elmesélte, de nem tudom elhinni, hogy Rebecca is. - Figyelj, nem én szabom meg, hogy halálfaló vagy e vagy sem. Nem szeretem őket és tudod miért? Részben, amit apámmal művelt a te apád. De most ezért téged, nem foglak elitélni. Ha te ez vállaltad, vállald, de azt ne várd, hogy megfoglak dicsérni azzal ha megöltél egy embert. - Oktattam ki, a lányt.

- Én téged szeretlek, de ha meg tudod különböztetni a szeretet a gyilkolászástól annak fog a szivem örülni. - Mondtam neki, majd megcsókoltam. - Szeretlek, ha te el tudod visleni, hogy vámpír vagyok én azt tudom elfogandi, hogy halálfaló vagy. És a témát lezárjuk rendben? Csak egyet kérek tőled. Apám előtt ezt ne említsd.... mert akkor el fog tiltani tőled. Amit én nem akarom. Még azért benne van az a gyűlölet Sebastian iránt. Ezt csak azért mondom, hogy tudjad. Én nem mondok semmit erre mondtam. Szeretlek és te számítasz nekem nem az, hogy éppen mit csinálsz szabadidődben. Végülis, a vámpírok nem gyilkolnak? Dehogynem, csak máshogy. Ők csak eszik a vért, szóval... nekem ez a véleményem erről az egészről. - Mondtam neki, majd átüldtem a fotelra, és figyeltem Rebecca szemeibe. - Csak egy kérdés. Mióta vagy halálfaló? - Kérdeztem meg nyugodt barátságos hangon, majd a könyökömet a térdemre tettem és az arcomat a két tenyerem közé helyeztem. Mielőtt összejöttünk volna, elmondhatta volna szerintem akkor is ugyan ezt mondanám és minden oké lenne. Kikészítenek a nők a titkolózásukkal. - Becca, semmi titok rendben? Bármit elmondhatsz, nem adom tovább... - Mondtam neki próbálok bizalmas lenni hozzá, de akkor miért ülök a fotelben és nem mellette? Megfogtam a kanapén ülő lányt és magamhoz, húztam nem akarom megbántani ezért mindenki egyéni szoc problémája, ki micsoda. Bár ilyen könnyen tudnám Lili titkát is.... egyre agresszívabb... Most eszembe jutatta Becca húgomat, hogy ki kellene derítenem mit rejteget már lassan 1 éve. Soha senkinek nem beszél semmit és ha pasi közelében van kiabál mint egy ideg beteg... Jesse a legjobb barátja, de múltkor is leüvöltöte a fejét. Csoda, hogy a rokonait elviseli. De ezt a férfi utálatot nem értem nála.

- Hol is tartottunk? - Néztem az ölemben ülö lányra, és a dekoltázsára kezdtem adni a csókokat.

Rebecca

Dideregve jöttem ki a vízből. Bármennyire is jó idő volt, most annyira hideg lett. Persze, nem is Liam lett volna, ha nem vonszol vissza a vízbe. Pár percig hülyéskedtünk, de aztán végre kijöttünk. A parton leültünk a homokba, majd neki dőltem Liam meztelen mellkasának. Lélegzete megnyugatatott, kellemes volt együtt pihenni. Főleg ilyen kilátásban. Eldőltem, majd pár percig csak gyönyörködtem az égboltban, melyen az egyik pillanatban még a nap sütött le, a felhők mögül, majd a másik percbe már színes, kék kristályok képződtek. Fantasztikus volt. Feltérdeltem, így már majdnem egy magasságban voltam Liammel. Hihetetlen, hogy még így is magasabb nálam. Anyám is kicsi, de magasabb nálam, talán Patricia kisebb nálam. Igen, ez a tudat nyugtatott, hogy van nálam alacsonyabb nő. 

Ujjainkat összekulcsoltam, majd gyengéden megcsókoltam. Csókjától megremegtek térdeim, így neki dőltem mellkasának és karjaim akaratom ellenére fonódtak nyakára, majd indultak felfedező útra selymes hajában. Lefeküdtem mellé, majd mélyem néztem szemeibe. Letelt a négy hét. Rebecca Acerlot meg a szabályai. De kivárta. Talán, kellene emlékeztetnem. Vagy nem jó ötlet... vagy nem is tudom, hogy mi lenne a jobb. Egy biztos, jót tenne, ha határozottabb lennék. 

- Nem érdekel, Abigal. Hiszen vagy ötezer éves. De ha neked ő kell, akkor feleslegesen voltunk négy hetet együtt - kacsintottam a srácra, majd magamhoz vettem ruhámat és megfogtam Liam kezeit. - Nem vágyom a tengerre. Remélem te sem. Majd legközelebb, különben is túl világos van még - vigyorogtam, mikor már egy más mellett sétáltunk vissza a házhoz. 

Bent, lefeküdtem a kanapéra, majd magamra húztam Liamet. Érezni akartam minden érintését, minden csókját és minden vágyát. Hosszú volt ez a négy hét, ki voltam éhezve a gyengéd mégis szenvedélyes pillanatokra. Ez az egy lehet a magyarázat, hogy most remegek Liam érintéseinek hatására. Egy perzselő pillantásával megőrjít. Hagytam, hogy kezei szabadon kalandozzanak testemen, majd mikor nyakamba csókolt, körmeimet széles hátába vájtam, majd felhúztam magam, hogy megtudjam csókolni. Mikor már a melltartó pántommal babrált, küldtem felé egy kétségbeesett pillantást, de aggájaim pillanatokon belül elmúltak, és inkább kényelmesen elnyúltam a kanapén. Szívem hevesen kalapált mellkasomban, és egyre egyenletlenebbül kapkodtam levegő után. Testem megvonaglott, ahogy egyre lejjebb haladt, és apró csókokat lehelt bőrömre. Elfojtott nyögések szakadtak fel, melyek megtöltötték a szoba csendjét. Testem már most tűzben égett. De egy pillanat volt az egész és már észbe is kaptam. Hirtelen húzódtam el Liamtől, majd húztam csípőmre egy párnát. Megláthatta. Nem kellett volna.

- Liam - leheltem halkan, majd könyöegően néztem fel rá. Nem tudtam, hogy most mit gondol, de nem akartam, hogy megvessen ez miatt. Az csak egy részem. Ha tényleg akar, akkor elfogadja.   

Marcus

- Rebecca, nem az hogy nem vagy szimpatikus.. csak ismeretlen vagy az ő körükben. Tudod, nem mondtam nekik Emma szakítását. Azért is lepődtek meg. Amúgy jó fejek, meg minden szóval. Majd megszoknak téged. Tomot fogom megverni... Az már fantáziálgat... - Mondtam fejcsóválva, majd miután fizettem lementünk a tengerpartra, ahol levette a ruháját éa fekete bikiniben volt. Hmm.. Csak pislogtam és álltam mint a fakutya és befutott a tenger habjai közé.
Én direkt nem mentem be mert mivel háttal volt a tengernek a drágám, így nem látta és pont a hullám rácsapodott. Én gúnyos vigyorral bementem.
- Na, látom birod a hideget... - Vigyorogtam rá, gonoszan mert láttam hogy vacog. - Legalább nem én foglak lelocsolni. Egész kellemes most a víz... - Mondtam neki, és eltüntem a Hullámok között, beúsztam a mélybe. Egy kis úszás mindenkinek kell, utána már mehetünk is vissza a kis házba. Felbukkanttam a vízben már jött is felém Becca.

- Nem félsz, hogy itt mély a víz? Vagy Profi vagy úszásban? - Kérdeztem tőle, majd megcsókoltam. - Mit szólnál ha lassan vissza mennénk a házba? - Tettem fel a kérdést, majd fel emeltem Beccát és bedobtam a vízbe. Én csak vigyorogtam gonoszan ahogy kell.

- Ne haragudj, de ezt nem hagyhattam ki.... ha vízbe kerülök akkor nincs megállás hogy ezt kihagyjam... - Mondtam neki színészien, miközben kifelé indultunk a vízből. Volt ott egy törölköző amit én leraktam hogy arra tudjunk feküdni, egy kicsit én meg is tettem. Éppen bámulni kezdtem a fekete hajú nőt, aki ment be a tengerbe. Olivia... Volt egy két kalandom, vele de az még tavaly volt, amikor Emma elutazott pár hétre.. Nem kéne most így bámulnom inkább mással foglalkoztam. Akivel éppen vagyok!

- Na gyere ide, csücs. - Mondtam, miközben az ég már gyönyörű lett. Sarki fény... Hangokat, hallottam a tengerből nem e megyünk be, én biccentettem hogy nem, aztán már csak tényleg Beccáé voltam. Megcsókoltam.

- Hja, nem mondtam mielőtt eljöttem a suliból. Abigailel találkoztam. Nagyon rendesnek tűnik. Ha azt nézem, nekem 1 óra után elég volt belőle. - Vigyorogtam Beccára. Remélem nem lesz féltékeny nem ez a célom, de valamivel fel kéne húzni... hmm... de mivel...

Becca

Nyugodtan feküdtem Liam ölében, de mikor meghallottam kijelentését, miszerint rajtam gyakorolja legújabb képességeit, rögtön villámló szemekkel pattantam fel.

- Mi az, hogy Ethan tudja? Nem vagytok normálisak. Nem ti hallgatjátok naponta kétszer végig Ethan mondókáját. De esküszöm, legközelebb Téged meg Christophert fogom egy szobába ültetni Ethanealel, aztán meg tudhatjátok, mit élek át napi rendszerességgel. Ezért ment pocsékba még egy óra az életemből - sóhajtottam fel sértetten, majd keresztbe fontam magam előtt karjaimat és visszadőltem. - Úgy látszik, Téged nem zavar, hogy egy óránk kárba ment - mondtam durcásan, de hangom csöpögött a maró gúnytól. Hihetetlen, itt mindig mindenki tud mindenről, de ha véletlen nekem is szólna valamelyik, összedőlne a világ. Idióta férfiak. Észre sem vettem, hogy végig Liam szemébe néztem, és szinte fogva tartottak íriszei. Gondolatban megráztam fejemet, majd ahogy fel akartam könyökölni, éreztem, hogy Liam visszanyom és megcsókol. Olvasta a gondolataimat. Ezt nem teheti. Mikor véget ért csókunk, ellöktem magamtól.

- Nincs semmi közöd a gondolataimhoz. Ne rajtam használd a képességeidet, különben nem állok jót magamért. Ne feledd Liam, én fél vámpírként, már vagyok olyan erős, mint Te most - mondtam a srácnak, de ahogy egyre a falhoz hátráltam, már kétséges volt, hogy erősebb vagyok, mint Ő. Felnéztem rá, majd megcsókoltam.

- Oké, siess - mondtam neki, majd leültem az asztalhoz. Nem értettem, néhányan miért méregetnek ilyen fennkölt gúnnyal arcukon. Tudomásom szerint, nem tettem semmi rosszat ellenük. Akkor meg mi okuk lenne így nézni? Mindegy, majd megkérdezem, miket mesélt itt rólam.

- Csak, hogy itt vagy - mondtam gunyorosan. Ahogy az asztalra tette az italokat, felálltam és áttelepedtem az ölébe. Karjaimat átfontam a nyakán, és egyre közeleb hajoltam hozzá, de még mielőtt megcsókoltam volna, tettemegy kis kitérőt a füléhez.

- Liam, nem tudod, hogy miért méreget itt mindenki úgy, mintha óriás lennék? Miután elmentél, egész sokan bámultak meg. Nem tetszik ez nekem. Kíváncsi lennék, miket terjesztessz rólam titokban - mondtam most márhangosabban és vigyorogva. Ahogy a pincér meghozta a vacsorát, visszaültem a helyemre, de nem igazán voltam éhes.Megkóstoltam néhány tengeri herkenytűt, majd inkább néztem ahogy Liam eszik.

- Én már jól laktam. Kész vagy már? Itt fogom elunni az életemet - mondtam egy színpadias sóhaj kíséretében, majd ahogy végre Liam befejezte, fizetett. Mondhatni kimenekültem az étteremből, hogy ne nézzenek úgy mintha megakarnának ölni.

- Itt Montenegróban, nem vagyok éppen szimpatikus az embereknek - húztam el a számat, majd eddig összekulcsolt ujjainkat elszakítottam egymástól, és a könnyű nyári ruhát, egy könnyű mozdulattal a földre dobtam. Kiléptem apapucsomból is, így egy fekete bikiniben álltam Liam előtt. Még jó, hogy itt se a tetoválásomat, amiről senki nemtudja, hogy micsoda, se a piercingemet nem szólhatják le. Az kellene még csak, hogy bárki is megtudja, hogy Halálfaló vagyok. Azt hiszem anyám kiakadna, Jessevel és a többiekkel együtt. Így pedig senki nem fogja megtudni, mert csak a kígyó feje látszik, valamint a kard a combomon. De ez így jól is néz ki.

Nem hagytam, hogy Liam meglepődjön, odaléptem elé, majd karjaimat átfontam a nyakán és úgy húztam a víz felé.

- Ne kéresd magad - suttogtam érzékien fülébe, majd befutottam a hatalmas hullámok közé...