Ha azt kérdezik az emberek miért pont Aurornak mentünk avagy újságírónak? Persze a válasz mindenki számára, az hogy mert ez akartam lenni. Igaz. Itt vagyok újra a szeretet iskolámban, persze de most mint védelmező, mivel kevesen vannak a tanárok és a dementorokra, se lehet mindig számolni. Persze, én még az újágíróimat is most fogom letenni, mert azt jobban végig szeretném csinálni mint a mostani munkámat.
A vonaton ülve azon, gondolkozok mi fog rám várni. Persze, tudom semmi hiszen nincsen itt olyan akiket, ismerek úgy mint az évfolyam társaimat. Kivéve Liliana Darwint, aki a legjobb barátnőmnek számított. És tényleg.
Megérkeztünk a vonattal, és leszálltunk.
- Otthon édes, otthon. – Sóhajtottam és néztem, Ericre aggódó pillantásokkal, aki mondta minden rendben lesz. Ő is itt tanult, úgyhogy együtt mentünk Aurornak. Még jó volt, hogy ő itt volt, mert megőrülnék ha lenne valami.
Beértünk a kastélyba és persze, szokásom szerint első helyem a kviddics pálya volt, hogy megnézzem ahol tavaly még játszottam mint Griffendél játékos. Hiányzik, de hát nem tudok mit tenni. Csak visszapörgetni az időt. Megkaptuk a beosztást kinek hova kell mennie, melyik házba hogy meg legyen az arány. Mivel 40-en jöttünk meg lett oldva. Én sírva vettem el a papíromat mikor megtudtam, hogy most a zöld házba kell lennem. Eric, meg a Sárga házba. Szép. Elindultunk páran a pince felé kicsit vihorászva, amikor éppen Darwin lépett ki rajta.
- Liam! De jó látni téged! – Adtam neki két, puszit megöleltem utána el engedtem.
- Bea, hát te? Akarom mondani ti jó estét, mit kerestek itt?
- Tudod, év elején közölték hogy majd jönnek Aurorok úgyhogy hát mi titeket védelmezünk.
- Remek. Az-az érzésem támad, hogy te nem fogod kibírni a Mardekár házban. Tavaly is menekültél előlünk mikor megnyertük a meccset. – Vigyorgott rám, és én behúztam neki egyet persze tudtam nem érek vele semmit.
- Ugyan gyengék, vagytok hozzám úgyhogy.
- - Ne bízd el magad. Na Isten hozott a Mardekárban. Hehehee. Jessiék fújni fognak rád.
- Fújjanak, volt Griffendéles a Mardekárban véd. Nincs ínyemre, de ezt kaptam ezt kell megcsináljam. Jesse hülye fejét is Rég láttam. Hát még Christopherét meg Chase fejére nem vagyok kíváncsi de majd meglátjuk. Na mi bemegyünk lepakolni még dumcsi szia. – Köszöntem el majd beléptünk a zöld házba, ahol a tavalyi diákok fújtak rám. Remek tudtam ez lesz nem érdekel. A kijelölt szobám a lányhálóban volt… Vajon melyikben? Persze, ahol Bess volt. Biccentettem neki, majd úgy döntöttem ideje megkeresni a cuki kölyök pofájú Acerlotot.
Vigyázat, a Griffendél ház volt királynője és szépe jön lefelé a klubhelyiségbe. Nem volt most ott senki, így ezért, leültem a kanapéra a kandallóval szemben és azt hallom egy ismerős hang valakit megint le basz. Hátra nézek éppen Christopher húzz fel a szobába dühős fejjel, és egy szőke hajú gyereket láttam meg.
- Acerlot!? – Néztem hátra. Végülis jóban voltam Jessevel hiszen rendes tag. Szerettem mint barátot… Jelenleg, úgy köszöntem rá mint egy idegenre, mert tudni kell ha valakivel 1 évnél később találkozom nem szólítom a keresztnevén. Persze, nem azt jelenti hogy utálom. Fel álltam a kanapéról, majd oda sétáltam elé. Nálam magasabb volt.
- Nem hiszem el, akár hányszor látlak sosem leszek nagyobb nálad… - 160 centi hozzá képest törpének számított. Átöleltem, de csak ennyit, mert hozzám képest még kölyök. Ha azt nézzük én 19 ő 15-16 éves… vigyorogtam a srácra, majd visszaültem a kanapéra, és nem kérdeztem többet inkább ő kérdezzen előbb mint én. Jó, tudom hogy mint újságíró nekem kéne de semmi kedvem most diskurálni arról, hogy miért vagyok itt.
A vonaton ülve azon, gondolkozok mi fog rám várni. Persze, tudom semmi hiszen nincsen itt olyan akiket, ismerek úgy mint az évfolyam társaimat. Kivéve Liliana Darwint, aki a legjobb barátnőmnek számított. És tényleg.
Megérkeztünk a vonattal, és leszálltunk.
- Otthon édes, otthon. – Sóhajtottam és néztem, Ericre aggódó pillantásokkal, aki mondta minden rendben lesz. Ő is itt tanult, úgyhogy együtt mentünk Aurornak. Még jó volt, hogy ő itt volt, mert megőrülnék ha lenne valami.
Beértünk a kastélyba és persze, szokásom szerint első helyem a kviddics pálya volt, hogy megnézzem ahol tavaly még játszottam mint Griffendél játékos. Hiányzik, de hát nem tudok mit tenni. Csak visszapörgetni az időt. Megkaptuk a beosztást kinek hova kell mennie, melyik házba hogy meg legyen az arány. Mivel 40-en jöttünk meg lett oldva. Én sírva vettem el a papíromat mikor megtudtam, hogy most a zöld házba kell lennem. Eric, meg a Sárga házba. Szép. Elindultunk páran a pince felé kicsit vihorászva, amikor éppen Darwin lépett ki rajta.
- Liam! De jó látni téged! – Adtam neki két, puszit megöleltem utána el engedtem.
- Bea, hát te? Akarom mondani ti jó estét, mit kerestek itt?
- Tudod, év elején közölték hogy majd jönnek Aurorok úgyhogy hát mi titeket védelmezünk.
- Remek. Az-az érzésem támad, hogy te nem fogod kibírni a Mardekár házban. Tavaly is menekültél előlünk mikor megnyertük a meccset. – Vigyorgott rám, és én behúztam neki egyet persze tudtam nem érek vele semmit.
- Ugyan gyengék, vagytok hozzám úgyhogy.
- - Ne bízd el magad. Na Isten hozott a Mardekárban. Hehehee. Jessiék fújni fognak rád.
- Fújjanak, volt Griffendéles a Mardekárban véd. Nincs ínyemre, de ezt kaptam ezt kell megcsináljam. Jesse hülye fejét is Rég láttam. Hát még Christopherét meg Chase fejére nem vagyok kíváncsi de majd meglátjuk. Na mi bemegyünk lepakolni még dumcsi szia. – Köszöntem el majd beléptünk a zöld házba, ahol a tavalyi diákok fújtak rám. Remek tudtam ez lesz nem érdekel. A kijelölt szobám a lányhálóban volt… Vajon melyikben? Persze, ahol Bess volt. Biccentettem neki, majd úgy döntöttem ideje megkeresni a cuki kölyök pofájú Acerlotot.
Vigyázat, a Griffendél ház volt királynője és szépe jön lefelé a klubhelyiségbe. Nem volt most ott senki, így ezért, leültem a kanapéra a kandallóval szemben és azt hallom egy ismerős hang valakit megint le basz. Hátra nézek éppen Christopher húzz fel a szobába dühős fejjel, és egy szőke hajú gyereket láttam meg.
- Acerlot!? – Néztem hátra. Végülis jóban voltam Jessevel hiszen rendes tag. Szerettem mint barátot… Jelenleg, úgy köszöntem rá mint egy idegenre, mert tudni kell ha valakivel 1 évnél később találkozom nem szólítom a keresztnevén. Persze, nem azt jelenti hogy utálom. Fel álltam a kanapéról, majd oda sétáltam elé. Nálam magasabb volt.
- Nem hiszem el, akár hányszor látlak sosem leszek nagyobb nálad… - 160 centi hozzá képest törpének számított. Átöleltem, de csak ennyit, mert hozzám képest még kölyök. Ha azt nézzük én 19 ő 15-16 éves… vigyorogtam a srácra, majd visszaültem a kanapéra, és nem kérdeztem többet inkább ő kérdezzen előbb mint én. Jó, tudom hogy mint újságíró nekem kéne de semmi kedvem most diskurálni arról, hogy miért vagyok itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése