2010. július 19., hétfő

Zack

- Úgy érzem magam mint aki holtan összesett... - Mondtam gonoszan neki, majd hozzám bújt. Hmm.. de kíváncsi vagyok rá mit gondolkodik ennyit Becca. Ha tudná kivel van most itt, nem lenne ennyire bátor. Nos. Gondolkozzunk... - Sebastian halálán gondolkozom.. hmm. mi ez a nykalánc? Az az ezüst kereszt az enyém... - Mondtam dühösen, és a medencében elkezdtem fojtani. Éreztem, hogy nem tehet semmit Becca, tehetlen Sebastian oda merte adni azt az ezüst medált, amit évek óta el vesztettem. Bosszút állok a lányán.

- Jó a víz? Tudod, kitisztítja a szemet, és kapkodsz a levegő után... - Mondtam neki gúnyosan, majd mikor láttam hogy szinte már rosszul van és az arca fal fehér, hagytam, hogy össze essen. A törölközőt rádobtam.

- Add át üdvözletem az apádnak. Úgyis várja már a rokonait. - Majd, elindultam kifelé a fürdőből vissza a griffendél klubhelyiségbe... megint egy erős fájdalom hasított belém és önmagam voltam. A szobába beérve, Ethannel találtam magam. Csak nézet nem mondott semmit. Én csak lefeküdtem az ágyra már nem is tudom mit csináltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése