Rebecca

Rebecca

Nem volt kedvem Ethannel maradni a kastélyban. Már régen nem vágyom a társaságára. És, hogy miért? Mert csak azt hallgatom, hogy "te csináld ezt, te csináld azt". Rettentően unalmas már ezt hallgatnom, mert ugye Ethaneal sem tudna leszállni rólam. Valami berögződött neki. Esküszöm, ha ennek egyszer lesz egy lánya, szerintem a tizedik születésnapja előtt elköltözik otthonról. Én csak az unokahúga vagyok, mégis, ha csak valamelyik griffendéles srác sanda szemmel néz rám, máris tiszta ideg és neki rögtön ugrania kell, hogy mégis, hogy képzeli bármelyik is, hogy rám néznek. A többi házbeli hímneműről ne is beszéljünk. Az utóbbi két hétben többen kerültek le komolyabb sérülésekkel - hála Ethannek -, mint még az utóbbi két évben sem. Muszáj volt már ott hagynom egy kicsit, mert az lesz a vége, hogy kikötöz valamelyik fotelba, a saját érdekemben. Csodálom, hogy valamelyik nagy haverját még nem állította rám, hogy mindenhova kövessen. 

Élveztem a magányt és hogy senki nem mondta meg, merre mennyit léphetek. Kellett, már, hogy egyedül legyek. Komolyan mondom, Jesse nem törődik velem ennyit. Még az a tudat is hidegen hagyta, hogy Zack, vagyis Amarilla, akit ő annyira szeretett kis korában, meg akart gyilkolni.

Gondolataim súlyos tengerébe temetkezve hallgattam lépéseimet. Nem figyeltem merre megyek, így csak azt éreztem, hogy valaki megragadja két válllamat és megráz. Ijedten kaptam fel a fejemet, majd Brendont, Liam apját láttam meg. 

- Mi... minek van itt? - köszörültem meg torkomat, hogy határozottabbnak tűnjek. Kócosan, és pizsamában kit vesznek komolyan? Senkit. Hülye ötlet volt egy szál rövid selyem hálóingben és köntösben kijönnöm. 

- Mi az hogy eltűnt? De, biztosan csak visszament a kastélyba - próbáltam őt is és magamat is nyugtatni. Nem tudtam hinni magamnak. Túl sok véletlen történt mostanában. - Liam nem szökne el, csak úgy minden szó nélkül. Meg kell találnunk - mondtam, majd segítségkérőn néztem Brendonra. - Hol kellene keresnünk? Ha farkas, akkor van maguk között valami kapcsolat, nem? Liamnek van egy ezüst nyaklánca. Ha arról ki tudnánk deríteni, hol van, vagy valami varázslattal magunkhoz volnzani, meg lenne - mondtam izgatott hangon, és fel-alá kezdtem sétálni. 

Most kaptam csak észbe, hogy Brendon, Liam apja. És azt a nyaklánvot Marcus mindig úgy hordja, hogy a pólója takarja. Vagyis közelebbi kapcsolatba kellett kerülnüm a fiával. Remek, most elszóltam magam. 

- Van ötlete?