Az ember kérdezhetné, hogy épp merre járhat. De persze, a válasz a kérdésre mindig az jön, nem tudom. Ne kérdezz semmit csak kövess. Persze, nálam is ez volt a helyzet. Apám javaslatára kértem, hogy vegyen ki egy pár hétre az iskolából, mert lenne egy kis dolgom és nem tudom úgy elintézni ha folyton lebukok és büntető munkára megyek. Ethan ezt csinálta, mindig lebuktatott és persze, Dankey Professzorral, kellett végig csinálnom a munkákat… Jobb amit a nagyanyám csinált, amikor ide járt. Apa sokat mesélt, miket csináltak. Sőt, megtaláltam a régi kacatok között Prudence M. Worren naplóját és elolvastam. Megmutattam e bárkinek is? Hát nem. Ugyan is, ez olyan dolog amit szerintem semmi köze senkihez. Elméletileg csak a legközelebbi emberekhez, Anastacia néninek, meg Reinának és még sorolhatnám.
Egyenlőre úgy döntöttem, kinyomozom honnan származom eredetileg és Prue naplója, kicsit sokat segített.
Vámpírságnak két jó dolga van. Az egyik hogy gyorsabban tudok futni, másik halhatatlanság. Persze itt van a képesség is, a jövőbe látás… mond hatom imádom ha előre látom a bajt vagy folyton változnak az emberek döntései. Még szabályoznom kell majd.
Most éppen a családi nyaralónkban vagyok ami Montenegróban található, a tengerpart mellett. Sokszor jövök ide, pihenni mert szeretem ezt a helyet. Barátok nagy része is itt van, főleg a csaj haverok. Erről jutott eszembe most egy történet.
Amikor, Alice bepróbálkozott nálam az volt a vicces.. oké, hogy bírjuk egymást de mint barát. Egyik tengerparti partyn közölte velem, hogy szívesen járna. Be is égette magát a srácok előtt. Mert én mondtam neki,nekem ott van Emma. És nem szakítok vele semmi pénzért, senkiért. Most nézzétek meg hol tartunk. Emmával a kapcsolatunk elhidegült, de viszont már egy jó ideje együtt vagyok Beccával, akivel hát a 6 hete együtt vagyunk. Tudom az ő szabályát, úgyhogy kíváncsi leszek mikor fog megenyhülni a szíve. Sok mindenben segített nekem amit meg tudok neki köszönni. De, most valahogy máshogy érzek mint azelőtt miután Emma szakított velem.
Éppen a nappaliban, vagyok és a labdát dobálgatom unottan a falnak. Elméletileg, úgy van, hogy Beccával kéne találkoznom. Írtam is neki, levelet hova jöjjön, remélem nem téved el. Most az iskola mentes életemet élem, legalább még két hétig. Addig simán, ki bulizom magam majd utána vissza megyek az iskolába és utána folytatom a tanulást.
Amikor a labda visszaröpült a kezembe, éppen kopogtattak. Fel keltem a kanapéról és mentem kinyitni az ajtót. Azt hittem Becca az, de tévedtem.
- Zea, te meg mit keresel itt? – Fogtam kezet haverommal, akit nem láttam már Június óta. Honnan tudta, hogy itt vagyok?
Csak méregettem a srácot, valami nincs rendben vele. Nem vagyok Pszichológus… Most valahogy lelket ápolni pont nem akartam, de nem lehetek vele bunkó. Vagy még is?
- Apád mondta, hogy itt vagy és beszélni szeretnék veled. Sophia dobott. – Közölte, és persze mit tesz a nagy Liam Darwin Montiel? Beengedi, a haverját. Csak, hogy lássa milyen rendes vagyok. Igaz, hogy „barátnőmet” várom de azért minden oké van.
- Gyere, be… - Biccentettem neki, és beinvitáltam a nappaliba. Szegény tényleg maga alatt volt, pedig Sophiával jól meg voltak mint én Emmával. Oké, ebből látszik olyanok vagyunk mintha tesók lennénk. Csak a különbség közöttünk, neki nem zűrős a családja.
Hallgattam a történetét, hogy mikor kidobta Sophia össze is jött egy másik csávóval, aki hadd ne mondjam, közös ismerősünk és persze erre, Zea bepöccent. Két hónapig volt párt fogója neki, mert úgy ott hagyta Lionelt, hogy majdnem vége lett a srácnak. Én csak megveregettem a vállát, mert valószínűleg én is ezt tettem, volna ha Emma előttem ezt tette volna.
Persze, mindenki tudja nem vagyok ez a fajta.
- Persze, tudom milyenek a nők Zea.. olyanok mint a picóák ha ránk tapadnak nehéz le vakarni őket. – Muszáj volt megértő legyek vele. Papír munkák mellett, megtanultam még jobban türelmes lenni.
- Na, nem haragszol? Nekem van még dolgom és muszáj elkészülnöm mert jön a barátnőm. – Mondtam neki. Azt hiszi, hogy Emma az, majd egyszer elmondom neki majd nyáron, hogy nem Emma. Ha meg érem a nyarat Rebeccával. Elbúcsúztunk, utána felmentem a szobámba, amit irodának nevezek és befejeztem egy pár papír aláírását. Mióta Bianca, a pártfogóm folyton papírmunkákat hozza, egyszer megverem és megölöm az agyamra megy. Bia még az anyámon is túl tesz.
Lassan nyolc óra és Rebeccának már itt kéne lennie. Kezdek aggódni, hogy hol lehet. Inkább lezuhanyzok addig se gondolok arra mi lehet képes vagyok, kombinálni és az viszont nem jó. Látomásom nem volt, hogy történt volna valami vele.
Beléptem a zuhanyzóba és levettem a farmernadrágomat és a polómat, meg a boxeromat és beálltam a zuhany alá. Engedtem a hideg bőrömre, a vizet ami jól esett. Miután elkészültem, felvettem valami egyszerű halász nadrágot ugyanis Montenegróban még nyár volt, 31 c° volt és nem lehetett bírni az éjszakát. Közöltem Beccával, hogy nyári holmit hozzon kíváncsi vagyok mennyire fogadta meg a tanácsom.
Egyszer, lenne az amit akarok. Csóváltam a fejem habár az az egyszer, most van és nézzük azt a tényezőt én javasoltam ezt a kis pihenést és kiruccanást. Beccának is ráfér két hét suli nélkül így elintéztem neki, hogy a fiúk falazzanak hol is van valójában Becca.
Amint kiléptem a fürdőből előjött egy furcsa látomás. Persze, Sebastiant láttam meg, hogy nem halt meg és jól van. De vajon ez igazi látomás!? Utána vissza jöttem hamar a valóvilágba. Éli az életét és minden rendben van. Komolyan ez hülye, itt van a családja és éli az életét. Csóváltam meg a fejem és inkább nem törődtem vele. Nem is mondom el Beccának, mert még én se tudom hol van.
Inkább átveszem a nadrágomat. Elegáns nadrág, és egyszerű póló. Persze a nadrág alatt a fürdő nadrágom, mert a program amit terveztem, tengerparti vacsora és utána egy kis sétálás meg esetleg fürdés na meg ami jön.
Lassan 9 óra, csöngetnek az ajtón.
- Végre ideje volt.. – Sóhajtottam majd lementem a lépcsőn.
Ki nyitottam az ajtót és ránéztem a szépségre, aki megérkezett. Először nem tudtam mit mondani neki, csak bámultam és mosolyogtam, hogy csinos.
- Szia édes. Fürdő ruhát is hoztál? – Vigyorogtam rá. Persze, tudni kell nem mondtam el, neki mit tervezek legyen minden meglepetés, mert amit Montenegróban szeretnek a lányok, az a tengerpart és jó tengeri ételek. – Csinos, vagy és hiányoztál. – Csókoltam meg, majd leengedtem a kezem és átfontam az ujjainkat és bevezettem a nappaliba. Még ráérünk menni. 3-4 hete láttam utoljára és kezdett hiányozni egyre jobban. Csak bagolyban beszéltünk, de most legalább van szabad két hetünk. – Remélem tudod,hogy két hétig leszünk itt. Elintéztem neked, hogy Christopherék falazzanak, hol vagy. Engem ugye Brendon vett ki. – Csókoltam meg és magamhoz húztam. – Mesélj, mi a helyzet veled? Ethan még mindig nyaggat vagy vigyázz rád míg nem vagyok ott? – Kérdeztem vigyorogva a lánytól.
Egyenlőre úgy döntöttem, kinyomozom honnan származom eredetileg és Prue naplója, kicsit sokat segített.
Vámpírságnak két jó dolga van. Az egyik hogy gyorsabban tudok futni, másik halhatatlanság. Persze itt van a képesség is, a jövőbe látás… mond hatom imádom ha előre látom a bajt vagy folyton változnak az emberek döntései. Még szabályoznom kell majd.
Most éppen a családi nyaralónkban vagyok ami Montenegróban található, a tengerpart mellett. Sokszor jövök ide, pihenni mert szeretem ezt a helyet. Barátok nagy része is itt van, főleg a csaj haverok. Erről jutott eszembe most egy történet.
Amikor, Alice bepróbálkozott nálam az volt a vicces.. oké, hogy bírjuk egymást de mint barát. Egyik tengerparti partyn közölte velem, hogy szívesen járna. Be is égette magát a srácok előtt. Mert én mondtam neki,nekem ott van Emma. És nem szakítok vele semmi pénzért, senkiért. Most nézzétek meg hol tartunk. Emmával a kapcsolatunk elhidegült, de viszont már egy jó ideje együtt vagyok Beccával, akivel hát a 6 hete együtt vagyunk. Tudom az ő szabályát, úgyhogy kíváncsi leszek mikor fog megenyhülni a szíve. Sok mindenben segített nekem amit meg tudok neki köszönni. De, most valahogy máshogy érzek mint azelőtt miután Emma szakított velem.
Éppen a nappaliban, vagyok és a labdát dobálgatom unottan a falnak. Elméletileg, úgy van, hogy Beccával kéne találkoznom. Írtam is neki, levelet hova jöjjön, remélem nem téved el. Most az iskola mentes életemet élem, legalább még két hétig. Addig simán, ki bulizom magam majd utána vissza megyek az iskolába és utána folytatom a tanulást.
Amikor a labda visszaröpült a kezembe, éppen kopogtattak. Fel keltem a kanapéról és mentem kinyitni az ajtót. Azt hittem Becca az, de tévedtem.
- Zea, te meg mit keresel itt? – Fogtam kezet haverommal, akit nem láttam már Június óta. Honnan tudta, hogy itt vagyok?
Csak méregettem a srácot, valami nincs rendben vele. Nem vagyok Pszichológus… Most valahogy lelket ápolni pont nem akartam, de nem lehetek vele bunkó. Vagy még is?
- Apád mondta, hogy itt vagy és beszélni szeretnék veled. Sophia dobott. – Közölte, és persze mit tesz a nagy Liam Darwin Montiel? Beengedi, a haverját. Csak, hogy lássa milyen rendes vagyok. Igaz, hogy „barátnőmet” várom de azért minden oké van.
- Gyere, be… - Biccentettem neki, és beinvitáltam a nappaliba. Szegény tényleg maga alatt volt, pedig Sophiával jól meg voltak mint én Emmával. Oké, ebből látszik olyanok vagyunk mintha tesók lennénk. Csak a különbség közöttünk, neki nem zűrős a családja.
Hallgattam a történetét, hogy mikor kidobta Sophia össze is jött egy másik csávóval, aki hadd ne mondjam, közös ismerősünk és persze erre, Zea bepöccent. Két hónapig volt párt fogója neki, mert úgy ott hagyta Lionelt, hogy majdnem vége lett a srácnak. Én csak megveregettem a vállát, mert valószínűleg én is ezt tettem, volna ha Emma előttem ezt tette volna.
Persze, mindenki tudja nem vagyok ez a fajta.
- Persze, tudom milyenek a nők Zea.. olyanok mint a picóák ha ránk tapadnak nehéz le vakarni őket. – Muszáj volt megértő legyek vele. Papír munkák mellett, megtanultam még jobban türelmes lenni.
- Na, nem haragszol? Nekem van még dolgom és muszáj elkészülnöm mert jön a barátnőm. – Mondtam neki. Azt hiszi, hogy Emma az, majd egyszer elmondom neki majd nyáron, hogy nem Emma. Ha meg érem a nyarat Rebeccával. Elbúcsúztunk, utána felmentem a szobámba, amit irodának nevezek és befejeztem egy pár papír aláírását. Mióta Bianca, a pártfogóm folyton papírmunkákat hozza, egyszer megverem és megölöm az agyamra megy. Bia még az anyámon is túl tesz.
Lassan nyolc óra és Rebeccának már itt kéne lennie. Kezdek aggódni, hogy hol lehet. Inkább lezuhanyzok addig se gondolok arra mi lehet képes vagyok, kombinálni és az viszont nem jó. Látomásom nem volt, hogy történt volna valami vele.
Beléptem a zuhanyzóba és levettem a farmernadrágomat és a polómat, meg a boxeromat és beálltam a zuhany alá. Engedtem a hideg bőrömre, a vizet ami jól esett. Miután elkészültem, felvettem valami egyszerű halász nadrágot ugyanis Montenegróban még nyár volt, 31 c° volt és nem lehetett bírni az éjszakát. Közöltem Beccával, hogy nyári holmit hozzon kíváncsi vagyok mennyire fogadta meg a tanácsom.
Egyszer, lenne az amit akarok. Csóváltam a fejem habár az az egyszer, most van és nézzük azt a tényezőt én javasoltam ezt a kis pihenést és kiruccanást. Beccának is ráfér két hét suli nélkül így elintéztem neki, hogy a fiúk falazzanak hol is van valójában Becca.
Amint kiléptem a fürdőből előjött egy furcsa látomás. Persze, Sebastiant láttam meg, hogy nem halt meg és jól van. De vajon ez igazi látomás!? Utána vissza jöttem hamar a valóvilágba. Éli az életét és minden rendben van. Komolyan ez hülye, itt van a családja és éli az életét. Csóváltam meg a fejem és inkább nem törődtem vele. Nem is mondom el Beccának, mert még én se tudom hol van.
Inkább átveszem a nadrágomat. Elegáns nadrág, és egyszerű póló. Persze a nadrág alatt a fürdő nadrágom, mert a program amit terveztem, tengerparti vacsora és utána egy kis sétálás meg esetleg fürdés na meg ami jön.
Lassan 9 óra, csöngetnek az ajtón.
- Végre ideje volt.. – Sóhajtottam majd lementem a lépcsőn.
Ki nyitottam az ajtót és ránéztem a szépségre, aki megérkezett. Először nem tudtam mit mondani neki, csak bámultam és mosolyogtam, hogy csinos.
- Szia édes. Fürdő ruhát is hoztál? – Vigyorogtam rá. Persze, tudni kell nem mondtam el, neki mit tervezek legyen minden meglepetés, mert amit Montenegróban szeretnek a lányok, az a tengerpart és jó tengeri ételek. – Csinos, vagy és hiányoztál. – Csókoltam meg, majd leengedtem a kezem és átfontam az ujjainkat és bevezettem a nappaliba. Még ráérünk menni. 3-4 hete láttam utoljára és kezdett hiányozni egyre jobban. Csak bagolyban beszéltünk, de most legalább van szabad két hetünk. – Remélem tudod,hogy két hétig leszünk itt. Elintéztem neked, hogy Christopherék falazzanak, hol vagy. Engem ugye Brendon vett ki. – Csókoltam meg és magamhoz húztam. – Mesélj, mi a helyzet veled? Ethan még mindig nyaggat vagy vigyázz rád míg nem vagyok ott? – Kérdeztem vigyorogva a lánytól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése