2010. július 19., hétfő

Damon

Nem tudom mi olyan vicces, de mindegy. Édesen nevet. Oké, Damon, te vadbarom most mindjárt fogod karót döfsz magadba, aztán meg felgyújtod a holttestedet. Meg vagyok én őrülve. De ez a nőszemély se teljesen normális. Mit… mit… mit művel ez itt?! Szerintem részletes előadást kéne tartanom neki a vámpírok ösztöneiről. Ez hülye…. isten bizony ez nem normális.
- Rossz ötlet. Tudod a vérszomjat nem túl könnyű elfojtani és amint mondtam, neked nagy finom a véred. Amúgy meg, ha meg is kóstolnád, nem éreznél semmi különöset. – válaszoltam nyugodtan. Egy büdös francokat voltam nyugodt! Ez nem normális. Nagyokat pislogtam, majd fordítottam a felálláson és most én néztem le rá. Kissé oldalra döntöttem a fejemet, majd lehajoltam hozzá és lassan megcsókoltam. Először csak óvatosan ízlelgettem ajkait, majd egyre szenvedélyesebben csókoltam. Én hülye vagyok. Hirtelen szakítottam meg a csókot és ültem fel, majd elfordítottam a fejem és megpróbáltam rendezni a levegő vételemet. Ezt… nem biztos, hogy kellett volna. De túlzottan is vonzz ez a lány. Felé fordítottam a fejem, majd felvontam az egyik szemöldökömet. Megbolondultam…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése