Becca

Nyugodtan feküdtem Liam ölében, de mikor meghallottam kijelentését, miszerint rajtam gyakorolja legújabb képességeit, rögtön villámló szemekkel pattantam fel.

- Mi az, hogy Ethan tudja? Nem vagytok normálisak. Nem ti hallgatjátok naponta kétszer végig Ethan mondókáját. De esküszöm, legközelebb Téged meg Christophert fogom egy szobába ültetni Ethanealel, aztán meg tudhatjátok, mit élek át napi rendszerességgel. Ezért ment pocsékba még egy óra az életemből - sóhajtottam fel sértetten, majd keresztbe fontam magam előtt karjaimat és visszadőltem. - Úgy látszik, Téged nem zavar, hogy egy óránk kárba ment - mondtam durcásan, de hangom csöpögött a maró gúnytól. Hihetetlen, itt mindig mindenki tud mindenről, de ha véletlen nekem is szólna valamelyik, összedőlne a világ. Idióta férfiak. Észre sem vettem, hogy végig Liam szemébe néztem, és szinte fogva tartottak íriszei. Gondolatban megráztam fejemet, majd ahogy fel akartam könyökölni, éreztem, hogy Liam visszanyom és megcsókol. Olvasta a gondolataimat. Ezt nem teheti. Mikor véget ért csókunk, ellöktem magamtól.

- Nincs semmi közöd a gondolataimhoz. Ne rajtam használd a képességeidet, különben nem állok jót magamért. Ne feledd Liam, én fél vámpírként, már vagyok olyan erős, mint Te most - mondtam a srácnak, de ahogy egyre a falhoz hátráltam, már kétséges volt, hogy erősebb vagyok, mint Ő. Felnéztem rá, majd megcsókoltam.

- Oké, siess - mondtam neki, majd leültem az asztalhoz. Nem értettem, néhányan miért méregetnek ilyen fennkölt gúnnyal arcukon. Tudomásom szerint, nem tettem semmi rosszat ellenük. Akkor meg mi okuk lenne így nézni? Mindegy, majd megkérdezem, miket mesélt itt rólam.

- Csak, hogy itt vagy - mondtam gunyorosan. Ahogy az asztalra tette az italokat, felálltam és áttelepedtem az ölébe. Karjaimat átfontam a nyakán, és egyre közeleb hajoltam hozzá, de még mielőtt megcsókoltam volna, tettemegy kis kitérőt a füléhez.

- Liam, nem tudod, hogy miért méreget itt mindenki úgy, mintha óriás lennék? Miután elmentél, egész sokan bámultak meg. Nem tetszik ez nekem. Kíváncsi lennék, miket terjesztessz rólam titokban - mondtam most márhangosabban és vigyorogva. Ahogy a pincér meghozta a vacsorát, visszaültem a helyemre, de nem igazán voltam éhes.Megkóstoltam néhány tengeri herkenytűt, majd inkább néztem ahogy Liam eszik.

- Én már jól laktam. Kész vagy már? Itt fogom elunni az életemet - mondtam egy színpadias sóhaj kíséretében, majd ahogy végre Liam befejezte, fizetett. Mondhatni kimenekültem az étteremből, hogy ne nézzenek úgy mintha megakarnának ölni.

- Itt Montenegróban, nem vagyok éppen szimpatikus az embereknek - húztam el a számat, majd eddig összekulcsolt ujjainkat elszakítottam egymástól, és a könnyű nyári ruhát, egy könnyű mozdulattal a földre dobtam. Kiléptem apapucsomból is, így egy fekete bikiniben álltam Liam előtt. Még jó, hogy itt se a tetoválásomat, amiről senki nemtudja, hogy micsoda, se a piercingemet nem szólhatják le. Az kellene még csak, hogy bárki is megtudja, hogy Halálfaló vagyok. Azt hiszem anyám kiakadna, Jessevel és a többiekkel együtt. Így pedig senki nem fogja megtudni, mert csak a kígyó feje látszik, valamint a kard a combomon. De ez így jól is néz ki.

Nem hagytam, hogy Liam meglepődjön, odaléptem elé, majd karjaimat átfontam a nyakán és úgy húztam a víz felé.

- Ne kéresd magad - suttogtam érzékien fülébe, majd befutottam a hatalmas hullámok közé...