Az iskolában mindenki úgy tudta, hogy csere diáknak megyek a Beauxbatonsba. Természetesen, valakinek eljárt a szája, hogy hova is készülök, és Ethanelnak továbbította a hírt. Természetesen, megint órákat volt képes arról prédikálni, hogy mennyire is veszélyes nekem ez az utazás és hogy nem érti, hogy miért küldenek egyedül, és túl sok ott a férfi, stb, stb, stb. Falra fogok mászni tőle. Komolyan, csodálkozom, hogy ilyen képességük nincs a vámpíroknak. Habár még úgysem vagyok teljes jogú vámpír. Így meg nem tudom meggyőzni se drága Ethanemet, hogy nem fogok hülyeséget csinálni, vigyázok magamra... Nem is értem, minek előtte ez a kamu szöveg. Legalább befejezné a hülyeségét. Még szerencse, hogy Liamben megbízik, és ha vele vagyok nem áll neki példa beszédet tartani. Ethan tökéletesen tudja halálra untatni az embereket. Két és fél óra után végre meghallottam azt az egyszerű mégis nagyszerű szót: Megértetted?
- Persze, megígérem, minden nap beszémolok róla, hogy mi történt, írni fogok. Vigyázok magamra, nem kell idegeskedned jó? - kérdeztem angyalian mosolyogva, majd megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
- Mennem kell készülődni, ha nem akarok elkésni. Szia Ethan - intettem még egy utolsót a fiúnak, majd bezárult mögöttem a Griffendéles fiú háló és szapora léptekkel közelítettem meg saját háló helyiségemet. Még jó, hogy már Emilie és Dora bepakoltak. Nem is tudom mi lenne velük nélkülem. Talán ők voltak azok akik tudták, hogy nem is csere diák leszek, hanem Liamhez készülöm. Ja, meg Kiara és Lora. De bennük megbíztam, csak nem kotyogják ki a titkomat.
Gyorsan magamra kaptam az előre kikészített, fehér, rövid, mély dekoltázsú selyem ruhát, rá pedig egy kicsit visszafogottabb ugyan csak fehér talárt. és egy ezüst magassarkút. Hajam egyenes hosszú tincsekben omlott hátamra, és csak egy egészen enyhe sminket vittem fel. Bőröndömmel kezemben indultam el kifelé, szerencsére senki nem volt a griffendélben, így szabad utam volt a folyosóra, ahol Christopher várt. Küldtem felé egy hálás mosolyt, azért mégis csak ő volt aki segített.
- Mehetünk?
- Menjünk - bólintottam egyet, majd átadtam neki a csomagjaimat és elindultunk a tölgyfa ajtó felé, ahonnan már egyedül megyek.
- Köszi - hálálkodtam, majd tőle is hasonlóképpen köszöntem el, mint Ethantól.
Az udvaron összezsugorítottam táskámat majd zsebembe süllyesztettem. Az erdő sűrűjében már mikor senki nem láthatott erősen Liamre koncentráltam és hopponáltam. Mint mindig éreztem a köldököm körüli erős rántást, így inkább lecsuktam szemhéjaimat. Mikor ismét nyitott szemmel, saját lábaimon állhattam, a tengerpartra érkeztem. Na, most legyek okos. Házak nem voltak és már így is egy órát késtem. Liam meg fog ölni.
Szerencsére, rövid séta után megtaláltam a házat. Pont ahogy Liam leírta.
- Szia - mondtam élénken csillogó szemekkel, majd ahogy szélesebbre tárta az ajtót a nyakába ugrottam. Szó szerint. Még szerencse, hogy nem dőltünk fel. Odaadóan viszonoztam csókját. Nem mondtam neki, hogy hiányzott, de reméltem, hogy a csók hevességéből rájön. Nem dobálózom a szavakkal. Azt ki kell érdemelni. És különben is, már párszor megszegte a szabályaimat. Így most keménynek kell lennem vele.
- Őszintén szólva, fogalmam nincs, ugyanis nem én pakoltam - nyújtottam rá nyelvem, majd előkaptam a táskámat és eredeti méretére változtattam. Pár perc múlva már megvolt az áhított ruha darab. Ez is ezüst színű volt. Hihetetlen, lassan már csak mardekáros cuccaim lesznek.
- Ethan? Megőrjít a prédikációaival. Mivel úgy tudta, meg mindenki más is, hogy a Beauxbatonsba megyek, neki állt két és fél órás beszédet tartani, hogy mire vigyázzak, miért veszélyes ez nekem, és így tovább. Ez miatt is késtem, úgyhogy csak Ethannek köszönheted, hogy megfosztott minket egy órától - mondtam gunyorosan vigyorogva, miközben leültem mellé a kanapéra, és hozzábújtam.
- Chrissel is beszéltem, ő segített kijutni az iskolából, mert már megint őrültek háza van a három hét múlva esedékes Halloween party miatt. Mindenki díszít, szaladgál, szóval örülök, hogy kivettünk egykis szünetet - nyomtam egy puszit szája szélére, majd hangom elkomolyodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése