Csak figyeltem, ahogy magyarázni kezd, Jesse a véremről. Én megilletődtem, pedig nem szoktam. A hideg kirázott ahogy mondta, hogy édes meg hogy milyen.. Hűű... amindenit. Ilyen, finom lehet a vérem? whehheeh nem igazán kstolnám meg.
- Hogy mi a nyakamban? - Nagyra tágultak a szemeim, és a hideg futkosott végig rajtam.... - Jesse.... - Nyikkantam meg, mikor közeledett a nyakamhoz és én szaporábban vettem a levegőt. Most az izgalomtól vagy a félelemtől? Nem értettem pontosan... Talán, megijedtem pedig nem vagyok egy ijedős fajta...
- Mi a!? - Csak hepegtem, értetlenül... és a falnál a hideg kőnek támaszkodtam, és a lábaimat magamhoz húztam. - Ez meg mi volt Acerlot? Ugye nem az amire gondolod? - Kérdeztem tőle, leszúrás képpen. Szeretem, Jesset nem azért, de ha az történt amire gondolok, hogy majdnem megharapott.... Oh, atyaistenkém vámpírba vagyok szerelmes.. na se baj...
Ahogy Lili mondaná... neked teljesen elment az eszed, nem a lények között kellene keresgélned, hanem a halandók között.. ez milyen Bellás mondat volt már. De ha egyszer igaz?
Ezt a napot, sem fogom elfelejteni...
- Ha, ennyire finom a vérem.. miért nem kostólod meg.. esetleg akkor.... - Nem nem nem ezt ki ne mondd Vanderwood!!!Jó vagy te így halandónak, minek akarsz halhatlan lenni! De, hát..... semmi de hát. ha kimondom, úgyis nemet fog mondani! Mert igaza van, szépen befejezed ezt a gondolkodást, minden spontán megjegyzés nélkül...
Egy átlagos nap, átlagos veszekedés, és nem hiszem el majdnem kimondtam az átváltoztatás szót. Erőt vettem magamon, és közelebb mentem hozzá, majd az ajkam hozzá ért az övéhez.
- Nekem, nem a vérde hanem te magad vagy a csábító... megnyugtat, ha melletted vagyok. - Mondtam neki suttogva. Istenem tényleg meg vagyok buggyanva....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése