Jess
- Nem fogok olvasni benned. Ha valamit komolyan gondolsz azt ki mered mondani. Ha nem akkor mi értelme lenne hazugságot látnom? - Most ezt minek kellett kimondanom? Nah mostmár mindegy ,de azért mondhatna valamit. Egyáltalán akarom ,hogy mondjon? Nem... Mert ha azt mondja nem akar tőlem semmit és ,hogy ezt elmondta már haverok sem lehetünk. Vagy ha azt mondja akar tőlem valamit? Akkor még rosszabb. Legjobb lenne kirohanna most ebben a pillanatban a szobából és ezt a beszélgetést mind a ketten minél hamarabb elfelejtenénk. De semmi esély erre ő nem ilyen gyáva. És mi lenne ha fordítva történne és én rohannék ki? Akkor mi lenne? Hát hülyén jönne ki de kit izgat?
Végem van... Most mi van? Azt hittem hosszú sorokban kielemzi érzéseit ,de e helyett csak egy érzelmes csókot kaptam ,de mielőtt viszonozhattam volna ,mintha mi sem történt volna nyugodt arcvonásokkal visszaült eredeti helyére.
- Hah... - Csodálkoztam hangosan. - Ami azt illeti jah, mondjuk azt ,hogy értem a célod ,de végül is ha jól sejtem nem azt akarod ,hogy kidobod Ericet és megyünk a minisztériumba riasszuk a hírverőt ,a prófétát és a szombi boszit ,hogy mi éppen mostantól kezdve járunk. - Vigyorogtam és felültem mellé a mosdópultra. - Akkor most ez titok igaz? - Próbáltam volna szemébe nézni ,de kerülte pillantásom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése