2010. július 27., kedd

Rebecca

Már egy hét eltelt, mióta itt vagyunk. Hogy őszintén megvalljam, nem sok kedvem van visszamenni az iskolába. Minden reggel Liam mellett ébredni, sétálni esténként a tengerparton, reggeli az ágyban, aztán este... gondoljon mindenki amit akar. 
Felkönyököltem az ágyon, majd végig néztem a mellettem fekvő fiún. Megnyugtatott a közelsége. Már tudtam, hogy nem ítélne el, bármit tennék. Mert tényleg szeret. Vad, forró, szenvedélyes szerelem. Szép szavak, szép fogalmak. Imádom, hogy szeret. Dee vajon én mondhatok majd egyszer ilyet? Talán Liam csak egy játék számomra, akit akkor dobok el, amikor csak akarok. Mikor jobbat találtam. Lehet, jobb is lenne itt abbahagyni. Eltelt a négy hét, semmi kifogásolni valót nem találtam és egyszerűen megőrjít, ha csak a közelembe van. Most is, legszívesebben megcsókolnám és hozzábújnék. De nem tehetem, mert akkor felébred és nem tudok elmenni. Pedig nekem most itt kell őt hagynom. Nem maradhatok tovább, már így is túl sok volt. Nem szabadott volna megbíznia bennem. Meg fogom bántani. De ha nem most teszem meg, nekem is fájni fog. És azt nem tudnám elviselni. Vége. Az iskolában elkerülöm és kész. Megmondom neki, hogy elég volt, mert én nem akarom őt. Rebecca legalább magadnak ne hazudj! 
Óvatosan felkeltem, majd a szobában szana-széjjel heverő ruhadarabokat kezdtem összeszedni, azok közül is a sajátjaimat. A legtöbb ruhám szét volt szaggatva. Liamet megölöm ezért. De nem most. A legközelebbi fekete tangámat és Liam egyik sötétzöld ingjét vettem magamra. Csendesen becsuktam magammögött az ajtót, majd kimentem a konyhába. Liam délig nem ébred fel és még csak kilenc óra. Így főztem magamnak egy kávét, majd kézbe vettem és kiültem a teraszra.
Döntöttem és ez így lesz a legjobb. Tudom, hogy szeret. És mi lesz ha én is beleszeretek? Azt nem élem túl. Nekem nincs szükségem kötöttségekre. Elmegyek. Lecsaptam a csészét az asztalra, így az ezer apró szilánkra tört és a legtöbb a kezembe fúródott. Remek, megint meg kell, hogy dícsérjem magam. Nagyon remélem, Liam erre nem fog felkelni. Lassan elindultam befelé pálcámért, mikor az ajtóban egy női alakot véltm felfedezni.
- Liliana? - kérdeztem meghökkenve, majd ugyan ebben a pillanatban nyílt ki a háló szoba ajtó és egy kócos Liam jelent meg, aki egy szál alsógatyában volt. 
- Reggelt... - ennyit a mai terveimről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése