2010. július 28., szerda

Abigail

- Darren! Darren! DARREN! – ordítottam már bele a telefonomba. Ez megőrült. – Ne nyúlj hozzá, inkább szólj Katienek, ő majd megcsinálja.
- Abigail, nem vagyok hülye meg tudom csinálni. – hangzott a felháborodott válasz. Imádom, amikor bizonyítani akar valami olyasmiben, amihez halványlila gőze sincs.
- Darren drágám, ne gyújtsd, fel a konyhát kérlek szépen. Múlt héten cseréltettem le a bútorokat.
- Szerinted a márványt, hogy tudom elgyújtani?!
- Te nagyon egyszerű, van ott fa is! Csak ne égesd le a házat, mire haza érek.
- Jó, jó. Szia.
- Szia, szívem. – mondtam, majd kinyomtam és a zsebembe raktam a telefonomat a táskámba. Nagyot sóhajtottam, majd felvettem a szokásos kislányosan bájos mosolyomat. Csak tudnám, miért szeretik ezt a pasik. Mondjuk, nekem nem igazán megy az a sexy, csábító és buja mosolygás, mint Zoénak vagy Reinának. Hát Rein annyit röhögtem annak idején. Szegény Darren mindig szívattak. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de pillantással képes volt elérni, hogy Darren összekeverje a szavakat és ne tudjon értelmes mondatot kinyögni. Nem tudom Zoénak megy e ez, de nem hinném. Darren már sokkal keményebb azóta, hogy Reina otthagyta. Ebben a kocsmában van valahol egy vámpír rajtam kívül. Érzem a szagát. Aha, már meg is van. Az a szerencsétlen halandó meg elvágta az ujját, ez meg úgy látom még újonc. Hol van ilyenkor a teremtője? Nézzük csak… sikerült beleásnom a gondolataiba és emlékeibe, mikor helyet foglaltam a pultnál. Szóval a teremtője otthagyta, aki nem más, mint…. Bianca?! A rohadt ribanc, az a hülye Montiel is egy ilyen idiótát változtatott át. Áhh, ha még élne, most kinyírnám őt is. De Bianca drága most már tényleg halott. Elegem van a hülyeségeiből. Felhajtottam a poharamban lévő maradék italt, majd kecses léptekkel indultam el ahhoz az asztalhoz, ahol az újonc is ült.
- Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést, de egy kedves ismerősömet, Damon Wellest keresem. – mondtam mosolyogva, majd az újonc tekintetébe fúrtam az enyémet. „ Tudom, hogy vámpír vagy, azt hogy mi a neved és, hogy ki teremtett. Vagy bármi mást, amit akarok. Most pedig velem kell jönnöd. Köszönj el szépen a barátaidtól.” Szólaltam meg a fejében, majd visszafordultam a társaság felé.
- Meg tudnátok mondani, hogy hol találom őt? – kérdeztem még mindig mosolyogva. Megvártam, amíg választ adnak a kérdésre, aztán jelentőség teljes pillantást küldtem ööö…. Liam, igen így hívják, felé, aztán újra helyet foglaltam a pultnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése