Kiara

Kiara

Hagytam, hogy az ölébe húzzon, majd figyeltem tevékenykedését. Apró bizsergést éreztem a nyakamon, ezért a fiúra kaptam a tekintetem, de azok az acélkék szemek megnyugtattak, így inkább neki dőltem izmos mellkasának, és hallgattam szíve vad kalapálását. 

- Azért sejtem - emeltem fel fejemet, majd apró csókot leheltem szája szélére. Nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Itt ülök egy vámpír karjaiban, és ahelyett, hogy menekülni akarnék, arra vágyom, hogy örökké így öleljen. Kivettem kezéből a whiskeys üveget, majd meghúztam. Ahogy felé fordultam, villámsebességgel állított fel, így meg kellett kapaszkodnom a kanapé támláján, hogy el ne essek. Damonra kaptam tekintetem, de ekkor ütemes cipő kopogást hallottam. Közelebb húzódtam a sráchoz, de mikor az ajtóban észrevettem egy férfit, rögtön vigyor szökött szám szélére. Hát igen, most már azon lepődtem volna meg, ha nem ilyen hatást gyakorolt volna rám az a másfél üveg pia. És egyébként is, lehetetlenül szívdöglesztő volt ez a pasi. Na, jó, azért Damon se semmi. 

- Kiara Wright - mondtam én is, de most nem akartam elképzelni arckifejezésemet. Még, hogy Damon apja? Hogy is van ez? Nézd meg az apját, vedd el a fiát? Nem, ez így nem jó. Hú, Kia, lehet jobban tennéd, ha abbahagynád a gondolkodást, mert már az se megy. Damonra függesztettem alkoholtól csillogó íriszeimet, de mikor azt mondta semmi lényegeset nem csináltunk, még vörösebb pír foltok szöktek hófehér bőrömre. Remek Kia, nem iszol többet ennyi alkoholt. 

Hát, ezek eltűntek. Csak tudnám hova. Csak egy vállrándítással mértem fel a szobát, ahonnan eltűnt mind a két férfi. Hihetetlen. Ledobtam magam a kanapéra, majd halántékomat kezdtem maszírozni, miközben lehunytam dús pilláimat. Mi van velem? Damon Welles közelsége megőrjít, és ha hozzám ér, a szívem olyan hevességgel ver, hogy néha attól félek, mindjárt kiugrik a helyéről. Most is, pár pillanattal ezelőtt ment el, és már most vágyom az érintéseire? Megbolondultam. 

- Welles bá - intettem a férfinak, aki kajánul vigyorogva távozott. Nem is értettem, minek volt itt, így inkább kiittam a maradék alkoholt. Vagyis, kiittam volna, ha lett volna még az üvegben. Egyik szememet becsuktam, míg másikkal az üveg aljára néztem. Üres. Elfogyott.

- Hikk - ültem fel, de mikor Damon visszajött, és leült, fejemet az ölébe hajtottam és úgy néztem fel rá. - Hikk, Damon, ... elfogyott a ...hikk... Whiskey - mutattam fel neki az üveget, majd egyik kezemmel le akartam húzni magamhoz, de rá kellett jönnöm, hogy már tíz perce haja helyett a levegőt markolászom. Ennyit inni, hikk.