Mind a ketten csendbe voltunk, csak hallgattuk az éjszakai neszeket. Ebben a porfészekben volt belőle bőven, bármelyik pillanatban a fejünkre dőlhetett volna. Lefeküdtem mellé a szőnyegre, és oldalra fordítottam a fejem, belebámultam a lángokba.
- Na, látod az is lehetett volna kérdés, hogy engem miért nem öltél meg - mondtam vigyorogva. - De erre nem kell válaszolnod, mert tökéletesen tisztában vagyok vele. Annyira szimpatikus voltam számodra, hogy nem tudtál volna bántani - mondtam angyalian pislogva. - Ne aggódj, mások is rögtön már az első adandó alkalommal belémszerettek - húztam kesernyés mosolyra ajkaimat, miközben egy kicsit felemelkedtem, hogy inni tudjak.
- Nem - válaszoltam egyszerű őszinteséggel. - Nem igazán adtál rá okot, hogy rettegjek tőled. Az erdőben, talán, egy kicsit. Nem tudtam, hogy mit fogsz tenni. De most, hogy láttam, hogy ez a vámpírkodás neked csupán egy játék amivel mindenkit elbűvölsz, rá kell jönnöm, hogy nem vagy félelmetes. Inkább egy macsó pasas, aki mindenkit lenyűgöz az észveszejtő stílusával. - Kiara Wright, most szóltad el magad. Mi az, hogy mindenkit? A mindenkibe te is beletartozol. Most ezzel azt fogja hinni, hogy nyert ügye van nálad. De miért, nem? Szedd össze magad te csaj, nem esünk ilyen könnyen bele valakibe. Főleg nem Wellesbe.
- Mi eddig miért nem találkoztunk Damon? - kérdeztem töprengve, ahogy elkezdtem nézegetni az üveg alján lévő alkoholt. - Egyébként, jóban vagy Hemsworth-el? Hasonló a modorotok. Habár, téged még nem láttalak, abszolút kiütve beesni a Mardekár klubhelyiségébe. De ami késik, az nem múlik - vigyorogtam gonoszan, ahogy kócos hajával kezdtem babrálni, mivel ő is elterült mellettem a földön. Tudtam, hogy sejmes a haja... akkor vajon a ... Kiara!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése