2010. július 21., szerda

Liam

Nos, szép estének ígérkezünk. Persze, ami történt két hete nem volt semmi, de azóta minden oké. Persze leszámítva Ethan csicskáztatását. Megverem... Leszokhatna már erről mindegyik rokonát csicskáztatni kezdte nem normális komolyan...
- Ethan fejezd be vagy be verek neked egyet! - Kiáltottam rá őt nem érdekelte persze. Fogtam magam elindultam a Tiltott rengetegbe. Úgyis telihold van, most meg tanulom azt amit apa tanult. Teli holdkor fájdalom mentesen át és vissza változni. Már bizonyára, ott vár a rengetegnél.

Na ná.. hogy ott volt.
- Szerbusz apám! - Köszöntöttem kéz fogással, persze nem szólíthattam apámat a nevén. Pedig néha kéne, de nem mertem.
- Szia, Liam! Öregem, megint izmosodtál a csajokkal hogy állsz? Emmán kivül amit megírtál, hogy szétmentetek. Ne hozz rám szégyent, mellettem nem csak Zoé volt... kérdezd, meg Nathanielt. Ő tanusítja.
- Ne kezd megint kérlek, te is tudod más vagyok csajozás terén. Te nőcsábász voltál, az egod kicsit elszállt. Miket csináltál? Autóversenyzés, és...
- Elég, ne szemtelenkedj. - Szólt rám és ekkor, beljebb mentünk az erdőbe. Egész jól bírtam a holdat, ahhoz képest hogy farkas vagyok. Sok mindent magyarázott az öreg amit már tanultam harmad éves koromban. Rátértünk a lényegre. Megpróbáltam átváltozni, még mindig fájt de kevésbé. Komolyan jól ment elsőre azt mondta apám, aztán mentem egy kört farkas alakban körül néztem, biztonságos e az erdő, tévedtem. Valami a nyakamba röpült, és én csak ordítani tudtam. Persze megint jól futottam így apa sem hallhata a farkas kiáltásomat... Néztem Zack volt az.

- Vigyétek és zárjátok ketrecbe. Ma éjjel nem fog tudni már visszaváltozni. - Parancsolta Zack és éreztem, hogy közben átkoznak és fájt. Az erőm hamar elment, és nem tudtam mit tenni tehetlen voltam. Beraktak a ketrecbe ott visszakaptam az emberi alakom és végre, tudtam beszélni.

- Amarilla, takarodj a közelemből, vagy szólók apának!
- Ugyan, nincs is itt Brendon látjátok valahol fiúk? - Mindenki bólogatott, hogy nem én a rácsot próbáltam ütlegelni, még a kezem is eltört, kemény erős vasból volt.
- Pálcát, nem tudsz használni az átok visszamegy rád. Jó idő töltést, nem soká kezdődik a ceremonia. - Mondta nevetve, én leültem a ketrecben és gondolkodni kezdtem, hogyan szabadulhatnék ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése