- Christopher, kérlek menj már fel Beccához. Nem igaz, hogy kerülöd. Hiszen megmentette az életedet. Ha nem tette volna meg, akkor Illa él és te meg koporsóban döglesz. Térj már észhez ember... - Na igen, Ethan lebasz mint mindig. Apámnál is ezt tette, mikor meghalt... Hogy térjek észhez, de hát ez nehéz mindenkinek. Még Alex nem is tudja, hogy any ameghalt. - Kérlek add át Beccáéknak, hogy beszéltem azzal a barommral. Hogy most normális, és nem tudja mi történt. Legilimentáltam nem találtam benne Amarillát... nem tudom mi történt. Igazság szerint odaadta, az emlékét de nem biztos, hogy meg akarom nézni. Hja és ad vissza ezt Beccának. Elcsórtam a fiókjából. Indíts. - Mondta parancsolóan, de amint megfordultam és a lépcső felé mentem, még utánam kiabált.
- Chris, mond meg Beccának azt üzeni Zack, sajnálja nem akarta bántani.
- Oké-oké.. - Mondtam flegmán és felvánszorogtam, a hetedikre. Megkerestem a szükség szobáját, és határozott mozdulattal, kinyitottam az ajtót. A kanapén ott találtam Liamot, aki meglepődött, hogy Becca a falhoz kuporodik. - Sziasztok. - Köszöntem nekik.
- Szia, csücs le mi történt?
- Semmi, Ethan küldött. Becca, felfogsz fázni csücs fel a kanapéra. - Mentem oda hozzá és felhúztam, leültettem a kanpéra én beleültem a fotelbe. - Üzeni, hogy beszélt Zackel nem emlékszik semmire, mert most önmaga és sajnálja, hogy bántott téged. Ethan most ott van Zackel, aggódik érte is is érted. Még mindig nem hiszem el, hogy anyám meg akart ölni téged.. - Csóváltam meg a fejem. Majd eszembe jutott a zsemben lévő nyaklánc. - Hja, ezt Ethan küldi. Elcsórta Zacktől, azaz anyától.
- Ügye, ami Ethanünk.. - Vigyorgott, Liam.
- Jaja...
- Figyeljetek látom mind kettőtök szemében a bánatot, meg nem mertek egymás szemébe nézni. Megmentettétek egymást így helyes, Becca, nyugodj meg nem itél el senki, amit tettél. Mondom ha apám csinálta volna ezt én is megtettem volna. - Mondtam fejcsóválva.
- Ethan is kioktat ezzel, Liam ne kezd te is... lehet igazatok van, csak nem az hogy nem haragszom rád Becca.. - Fordultam hozzá. - Csak tudod, inkább az utáltam, és lepődtem meg, hogy anyám egakart ölni... - Mondtam csendesen...
- Chris, mond meg Beccának azt üzeni Zack, sajnálja nem akarta bántani.
- Oké-oké.. - Mondtam flegmán és felvánszorogtam, a hetedikre. Megkerestem a szükség szobáját, és határozott mozdulattal, kinyitottam az ajtót. A kanapén ott találtam Liamot, aki meglepődött, hogy Becca a falhoz kuporodik. - Sziasztok. - Köszöntem nekik.
- Szia, csücs le mi történt?
- Semmi, Ethan küldött. Becca, felfogsz fázni csücs fel a kanapéra. - Mentem oda hozzá és felhúztam, leültettem a kanpéra én beleültem a fotelbe. - Üzeni, hogy beszélt Zackel nem emlékszik semmire, mert most önmaga és sajnálja, hogy bántott téged. Ethan most ott van Zackel, aggódik érte is is érted. Még mindig nem hiszem el, hogy anyám meg akart ölni téged.. - Csóváltam meg a fejem. Majd eszembe jutott a zsemben lévő nyaklánc. - Hja, ezt Ethan küldi. Elcsórta Zacktől, azaz anyától.
- Ügye, ami Ethanünk.. - Vigyorgott, Liam.
- Jaja...
- Figyeljetek látom mind kettőtök szemében a bánatot, meg nem mertek egymás szemébe nézni. Megmentettétek egymást így helyes, Becca, nyugodj meg nem itél el senki, amit tettél. Mondom ha apám csinálta volna ezt én is megtettem volna. - Mondtam fejcsóválva.
- Ethan is kioktat ezzel, Liam ne kezd te is... lehet igazatok van, csak nem az hogy nem haragszom rád Becca.. - Fordultam hozzá. - Csak tudod, inkább az utáltam, és lepődtem meg, hogy anyám egakart ölni... - Mondtam csendesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése