2010. július 29., csütörtök

Trixi

Nem tudtam mit mondjak neki, hiszen csak az igazat mondtam.
- Még Amarilla előtt apád, ugye az iskolában majdnem mindnekivel lefeküdt a suliban, csak itt az volt a nagy hiba anyám elhitte hogy apám szereti. Na persze, mondom anyámnak hiszékeny voltál. Mindegy, lényeg az a gondom, nem tudom elgondolni, rólad de az az igazság, hogy tényleg ezért félek/féltem leginkább. Barátnak kedvellek, és félek ha ezt még jobban a tudtoddra, hozom hogy többet szeretnék... nem tudom mi lenne, nálam csak annyi a fő gond fiatalka vagy. De ez mellékes... Sok fajta kapcsolat létezik, de fiú és barátság nem.. Oké, te és Lili vagytok az élő példa, hogy létezik, de én ezt nem tudnám feléd, megtenni. Nem tudom mennyire vetted, észre azt hogy tavaly alig jártam be az órákra, és csak az évzárón jelentem meg.

Ott azon a napon ha vissza emlékeztem, ott hagytam abba a sírást. Bezárkóztam a Griffendél szobába, és egyedül csak Elizát és Mayát, engedtem hogy beszéljenek velem.
Ők folyamatosan mondták, hogy tegyem meg feléd, a lépést mert ha nem akkor megfog romlani az egész.
- Magyarán itt, most beszélek a barátságunkról. Mit gondolsz te erről? Erre vagyok kíváncsi. - Mondtam neki, majd bezártam a női mosdó ajtaját. - Nos, várom a te válaszod. - Mondtam neki, majd felültem a mosdóra, és most nem érdekelt, hogy egyszáll fehérneműben voltam előtte. És most jobb elmondani ezt, mert így legalább túl vagyok/vagyunk a nehezén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése