Tim
Hátráltam miközben Illa közeledett. Most kellett volna szétátkoznom ,de nem csináltam. Már olyan közel volt ,hogy lélegzete csiklandozta az arcom és már éreztem ,hogy ajka az enyémre tapadt. De a következő pillanatban már csak azt láttam ,hogy Illa a falnak röpül. Megölöm Chrtist. Most minek hozta Jesset? Mért nem tud soha normális embert hozni? Mért kell mindig kisfiút? Reménytelen eset.
- Jesse futás. Most. - Szűrtem fogaim között de már késő volt. A nyaklánc a nyakában volt és ettől lebénult persze. Kinyújtottam jobb kezezem biztonságilag, hogy Chris ne tudjon odamenni. Aztán már csak arra eszméltem ,hogy már csak ketten vagyunk a szobában. Fiam akinek húsába már szinte beleégtek az ezüst kacatok és én aki csak állok mint egy idióta.
- Jesse most figyelj. Ha most eltűnök ígérd meg ,hogy vigyázol Christopherre és nem engeded ,hogy utánam jöjjön jó? - épp mikor befejeztem akkor lépett be Chris.
- Egyszerre jó? - Fordultam ridegen Chris felé. ilyen helyzetbe nem volt kedvem rázúdítani haragom. Ő megfogta a láncot. Én a kést és ugyan abban a pillanatban szakítottuk ki őket Jesse bőréből.
- Áááá... - Üvöltött a fajdalomtól, hát bevallom nem is csodálom. - Chris ha még egyszer azt mondod menjek valahova emlékeztess előbb akasszalak fel. - Dühöngött a szőke fiú.
- Nah most. Jesse te keresd meg Darrent ,biztos tud csinálni valamit a sebekkel. Chris te pedig húzzál fel a szobádba. Zárd magadra az ajtót. És ki ne gyere életed végéig... - Aztán köddé váltam. Tudtam hol van Illa és ha jól sejtem nem is egyedül.
Igazam volt.
- Ketten egy ellen? Mondhatom szép dolog. De hát mit is várhatnék az undorító mutáns lidércektől. - Tudtam ,hogy ma még meghalok. Akkor mért nem élvezhetem ki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése