- Vissza kell mennünk - nyögtem ki, mert ebben a pillanatban még három lidércet láttam meg, élükön Amarillával. Nem látszott jó kedvűnek, lehet, hogy képes bántani a saját fiát. Ebből a nőből már bármit kinézek. Talán előbb teljesíthetem be a bosszúm, mint azt gondoltam. Kifelé, a falon megláttam egy tőrt. Habozás nélkül hívtam pálcám segítségével magamhoz, majd előre szegeztem.
- Gyere már Zack - húztam a fiút, aki egyre lassabban haladt.
Odakint Illa éppen meg akarta ölni a fiát. A saját fiát. Nem tehettem mást, kirántottam az egyik őr hüvelyéből kardját, majd gondolkodás nélkül a nőbe döftem, aki pűr perc múlva már el is tűnt, mint aki itt se lett volna. Megöltem. Megtettem... bosszút álltam apám gyilkosán. Nem tudtam már, eldönteni, hogy jót cselekedtem-e, de rosszul esett, hogy Chritopher édesanyja volt.
- Sajnálom, Chris... én... nem tehettem mást - nyöszörögtem könnybe lábadt szemekkel, majd magamhoz öleltem. Pár percig álltunk, de aztán lementünk a pincébe, ahol Ethant sejtettük. Nem sokára meg is találtuk, de ekkor egy őr az utunkba állt. Megölte. Christopher is ölt. Ma két emberi életet oltottunk ki.
- Nem kellett volna ezt tenned - mondtm neki érzelemmentes hangon, majd kinyitottam Ethan cellájának ajtaját.
- Sajnálom. Kérlek, megint naív voltam - borultam a nyakába, miközben letérdeltem mellé. - Zack megint elment, és annyira furcsa volt... - magyaráztam csendesen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése