Becca tényleg teljesen más személyiség, ahogy hallgatam hogy kidobta volna Zacket néztem rá nagyot. Na igen.
- Tudod nekem, Emma szinte nem csak a legjobbb barátom volt. Ő is ezt érezte és tudta. Csak már kezdett kihülni, az érzelem meg a szenvedély. Úgyhogy így helyes, ha szétmegyünk. Erőszakkal senkit nem láncolhatsz magadhoz. - Mondtam fejcsóválva. Bár ezzel most így megvilágosodtam, de mindig tudtam sosem maradhatunk örökké. Én élem az én életemet ő meg az övét. Hallgattam Illa, történetét mi történt. Hát ledöbbentem. Amarilla tényleg megváltozott, már nem az volt akit Brendon szeretet. Apám a mai napig hiányolja drága régi húgicáját, de már nem kapja vissza. Soha többé. Így helyes szerintem , vagy nem tudom.. Már nem gondolkodom normálisan tiszta hülye vagyok.
Beccán meg lepődtem mert nem olyan aki ölni tudna egy embet, pedig, már őt is ismerem elég régóta.
- A saját fiát? na szép... Az nem anya, aki bántja a fiát. Jól tetted, szerintem. Lehet én is megtettem volna... nem tudom. Figyelj oké, hogy nem találkozol vele de vannak közös óráitok, sőt mi több próbál be cserkészni téged majd. Persze, ha nem vagyok a közeledben. Tudod mit kell nézni Zackben? A szemét, ha azeredeti szeme van akkor az önmaga, ha barna akkor vigyázz vele...Persze nem mondom el a titkodat, nyugi nem vagyok olyan. - Mondtam neki, majd az arcom közeledett az övéhez, és megcsókoltam. Lehet nem kellett volna...
Lehetett 5 perc hogy így voltunk, de utána abba hagytam, ránéztem Beccára, majd így szóltam.
- Sajnálom, nem szabadott volna.. - mondtam halkan és elfordítottam a fejem. Most én is meglepődtem magamon. Nem használom ki a helsyzetett már említette, és valami volt Beccában ami vonzott. Apám látna ő tuti röhögne egy sort, Lilivel és anyával az élen. Mondhatom szép kis család.
Elképzeltem apám.fejét én jól behuznék az öregnek komolyan nem normális egyik család tagom sem. - Nem használom ki a helyzetet Becca, csak valahogy spontán jött... - mondtam csendesen neki.
- Tudod nekem, Emma szinte nem csak a legjobbb barátom volt. Ő is ezt érezte és tudta. Csak már kezdett kihülni, az érzelem meg a szenvedély. Úgyhogy így helyes, ha szétmegyünk. Erőszakkal senkit nem láncolhatsz magadhoz. - Mondtam fejcsóválva. Bár ezzel most így megvilágosodtam, de mindig tudtam sosem maradhatunk örökké. Én élem az én életemet ő meg az övét. Hallgattam Illa, történetét mi történt. Hát ledöbbentem. Amarilla tényleg megváltozott, már nem az volt akit Brendon szeretet. Apám a mai napig hiányolja drága régi húgicáját, de már nem kapja vissza. Soha többé. Így helyes szerintem , vagy nem tudom.. Már nem gondolkodom normálisan tiszta hülye vagyok.
Beccán meg lepődtem mert nem olyan aki ölni tudna egy embet, pedig, már őt is ismerem elég régóta.
- A saját fiát? na szép... Az nem anya, aki bántja a fiát. Jól tetted, szerintem. Lehet én is megtettem volna... nem tudom. Figyelj oké, hogy nem találkozol vele de vannak közös óráitok, sőt mi több próbál be cserkészni téged majd. Persze, ha nem vagyok a közeledben. Tudod mit kell nézni Zackben? A szemét, ha azeredeti szeme van akkor az önmaga, ha barna akkor vigyázz vele...Persze nem mondom el a titkodat, nyugi nem vagyok olyan. - Mondtam neki, majd az arcom közeledett az övéhez, és megcsókoltam. Lehet nem kellett volna...
Lehetett 5 perc hogy így voltunk, de utána abba hagytam, ránéztem Beccára, majd így szóltam.
- Sajnálom, nem szabadott volna.. - mondtam halkan és elfordítottam a fejem. Most én is meglepődtem magamon. Nem használom ki a helsyzetett már említette, és valami volt Beccában ami vonzott. Apám látna ő tuti röhögne egy sort, Lilivel és anyával az élen. Mondhatom szép kis család.
Elképzeltem apám.fejét én jól behuznék az öregnek komolyan nem normális egyik család tagom sem. - Nem használom ki a helyzetet Becca, csak valahogy spontán jött... - mondtam csendesen neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése