- Öt év? - Hát, most nem akartam volna látni az arckifejezésemet. Épelméjű ember, nem marad együtt egy másik személlyel egy hónapnál tovább, hiszen utána már létre jöhet vonzódás, kialakulhat szerelm, és ha ezek becserkészik az embert akkor ott bizony, elvesztette a harcot. Örökké hozzáköti magát valakihez. Ilyen hibát én nem fogok elkövetni. Nem is baj, hogy Zack más lett. Persze, sajnáltam a srácot, hogy ennyire felkavarták az életét, de nem tehetek semmit. Végülis, én vagyok az akire vadászik, akit meg akar ölni Zackben élő Amarilla. Jobb lesz ez így, és ez a két hét együtt Zackkel, már kezdett veszélyessé válni, ugyanis egyre gyorsabban közeledtünk az egy hónaphoz. És akkor ugyis nekem kellett volna kidobnom, mert neki ez így egy nagyon is kényelmes kapcsolat lenne.
- Már nem érdekel Zack - néztem ridegen a fiúra. - Egyszerűen, ha az én szabályaim szerint játszunk, már csak két hetünk lett volna. Utána ugyis dobom. Hát nem mindegy, hogy két héttel előbb, vagy később dobom ki? - kérdeztem a srácot.
- Igazad van. Ezer más pasi van az iskolában, aki mindennap epekedk utánam. Miért kellene sajnálnom gy ennyire elfuserált kapcsolatot. Nem találkozom soha többé Zackkel. Az egy hatalmas tévedése volt életemnek - jelentettem ki magabiztosan, és összefogtam hajamat, ami már így is csupa kóc volt.
- Amarilla, aki beleköltözött Zackbe. Tudod, még nem tudja senki Chrisen, Zacken és Ethanen kívül, hogy megöltem Amarillát. Persze, ott voltak a lidércek is, de azokat nem érdekelte igazán a dolog. Lehet, hogy már ők is gyűlőlték a vezérüket. Muszáj volt megtennem... - halkítottam le hangomat, majd mélyen a srác szemébe néztem. - Ha kkor nem szúrom le Amarillát, megölte volna Christophert. Én nem akartam megtenni. - Még nem. - De muszáj volt. Kérlek, ezt senkinek ne add tovább - néztem rá esedezőn. - Egyszer ugyis ki fog derülni, hogy én öltem me, de addig ez hagy maradjon titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése