Lili:
- Liliana, azonnal gyere vissza! Ez nem kérés parancs! - Szólt utánam, a drága "barátnőm" Én meg csak simán mentem vissza világomba. Elég.... most kicsit felhúztam magam az ott történteken és inkább eljöttem. Persze, hova érkeztem Montenegróba. Ekkor észrevettem, hogy Rebecca áll velem szemben és jön le Kócos fejjel a bátyám.
- Igen? Úgy hívnak barátosném. Mit kerestek itt?
- Jobb kérdés, te mit keresel itt. Iskolában kéne lenned... Reggelt, édesem... - Csókolta meg. Fúj nyáladzás.. legalább ne előttem.
- Őőő... Hagyjuk, nem fontos.
- De fontos, megint titkolózól, mi van veled? - Kérdezte tőlem erőteljes hangon, esküszöm nem értem miért érdekli mindenkit az, hogy mi van velem. Más vagyok és ők is mások én is más vagyok de nem hozhatom a tudtukra, mit csinálok.
Ha most elmondom, én nem jöhetek ide vissza és ezt nem akarom. Lehet kegyetlen vagyok, de most ezt végig csinálom amit válaltam.
- Mit válaltál el? Nem jöhetsz vissza? Liliana Vera Darwin befelé... - Olvasott a gondolatomban? Remek, megfojtom a srácot komolyan. Lehet, hogy a bátyám de számomra akkor is egy fiú marad. Hallgattam a papolását, miket hallott a fejemben és mi van... Soha, nem értem miért kell aggódni. Hiszen nem vagyok gyilkos, vámpír, halálfaló vagy lidérc. Semmi rossznak az elrontója nem vagyok. Farkasság mellett segítjük és védjük az embereket... de akkor is.
- Könyörgöm, fejezd be a szövegelést elegem van, hogy folyton faggatni akarsz de soha nem mondom el ezt! Elég ha egy ember tudja, és segít nekem így is nehéz ezt végig csinálni. - Mondtam neki határozott hangon, és becsaptam a bejárati ajtót és lementem a tengerpartra.
- Liliana, azonnal gyere vissza! Ez nem kérés parancs! - Szólt utánam, a drága "barátnőm" Én meg csak simán mentem vissza világomba. Elég.... most kicsit felhúztam magam az ott történteken és inkább eljöttem. Persze, hova érkeztem Montenegróba. Ekkor észrevettem, hogy Rebecca áll velem szemben és jön le Kócos fejjel a bátyám.
- Igen? Úgy hívnak barátosném. Mit kerestek itt?
- Jobb kérdés, te mit keresel itt. Iskolában kéne lenned... Reggelt, édesem... - Csókolta meg. Fúj nyáladzás.. legalább ne előttem.
- Őőő... Hagyjuk, nem fontos.
- De fontos, megint titkolózól, mi van veled? - Kérdezte tőlem erőteljes hangon, esküszöm nem értem miért érdekli mindenkit az, hogy mi van velem. Más vagyok és ők is mások én is más vagyok de nem hozhatom a tudtukra, mit csinálok.
Ha most elmondom, én nem jöhetek ide vissza és ezt nem akarom. Lehet kegyetlen vagyok, de most ezt végig csinálom amit válaltam.
- Mit válaltál el? Nem jöhetsz vissza? Liliana Vera Darwin befelé... - Olvasott a gondolatomban? Remek, megfojtom a srácot komolyan. Lehet, hogy a bátyám de számomra akkor is egy fiú marad. Hallgattam a papolását, miket hallott a fejemben és mi van... Soha, nem értem miért kell aggódni. Hiszen nem vagyok gyilkos, vámpír, halálfaló vagy lidérc. Semmi rossznak az elrontója nem vagyok. Farkasság mellett segítjük és védjük az embereket... de akkor is.
- Könyörgöm, fejezd be a szövegelést elegem van, hogy folyton faggatni akarsz de soha nem mondom el ezt! Elég ha egy ember tudja, és segít nekem így is nehéz ezt végig csinálni. - Mondtam neki határozott hangon, és becsaptam a bejárati ajtót és lementem a tengerpartra.
Liam:
Lassan egy hét telt el, és vissza kéne mennünk az iskolába. Ha bár, nem tudom soha megérteni a nők érzéseit.. Láttam sok döntést Becca részéről és igazság szerint, nem tudja mit akar. Honnan tudom ezt? Onnan, hogyha a döntéseit ennyi idő alatt képes változtatni akkor a belső énje össze van esve és zavarodva. Néha én is ilyen vagyok. Reggel kilenc óra van mozgolódást hallok kinyitom a szemem és nem látom Beccát magam mellett. Biztos lement a nappaliba. Fel keltem, nem érdekelt most hogynéztem ki. Én fent nyitottam ki az ajtót, de éreztem hogy a húgom megjött. Hogy honnan? A szagáról. Egy farkasnak mindig rossz illata van.. amit nem tud a vámpír elviselni.
- Reggelt, szivem.. - Csókoltam meg majd beinvitáltam Lilit, a házba és elkezdtem neki mondani a titkokat, meg a hazugságokat nyugodtan elmondhatja stb.. Erre mi történik? Leordítja a fejem fogja magát és kiviharzik. Én csak állok és nézek egyenesen a bejárati ajtó felé.
- Valami rosszat mondtam? - Kérdeztem Beccát, mert hát tényleg nem értettem mi van. Ha elmondja nem jöhet vissza ide. Persze, már elegem van a titkokból éppenséggel lehet erőszakos voltam. Inkább leültem a kanapéra Becca mellé Az arcomat a kezembe helyeztem, és nem emeltem fel a fejem, hanem dörmögtem a kezemben. - Lehet erőszakos voltam és nem vettem észre... ajj.. a titkolózások.... Most mit csináljak? Csináljunk? - Kérdeztem Beccát, aki szinte nem értett semmit. Ahogy én sem.
Lassan egy hét telt el, és vissza kéne mennünk az iskolába. Ha bár, nem tudom soha megérteni a nők érzéseit.. Láttam sok döntést Becca részéről és igazság szerint, nem tudja mit akar. Honnan tudom ezt? Onnan, hogyha a döntéseit ennyi idő alatt képes változtatni akkor a belső énje össze van esve és zavarodva. Néha én is ilyen vagyok. Reggel kilenc óra van mozgolódást hallok kinyitom a szemem és nem látom Beccát magam mellett. Biztos lement a nappaliba. Fel keltem, nem érdekelt most hogynéztem ki. Én fent nyitottam ki az ajtót, de éreztem hogy a húgom megjött. Hogy honnan? A szagáról. Egy farkasnak mindig rossz illata van.. amit nem tud a vámpír elviselni.
- Reggelt, szivem.. - Csókoltam meg majd beinvitáltam Lilit, a házba és elkezdtem neki mondani a titkokat, meg a hazugságokat nyugodtan elmondhatja stb.. Erre mi történik? Leordítja a fejem fogja magát és kiviharzik. Én csak állok és nézek egyenesen a bejárati ajtó felé.
- Valami rosszat mondtam? - Kérdeztem Beccát, mert hát tényleg nem értettem mi van. Ha elmondja nem jöhet vissza ide. Persze, már elegem van a titkokból éppenséggel lehet erőszakos voltam. Inkább leültem a kanapéra Becca mellé Az arcomat a kezembe helyeztem, és nem emeltem fel a fejem, hanem dörmögtem a kezemben. - Lehet erőszakos voltam és nem vettem észre... ajj.. a titkolózások.... Most mit csináljak? Csináljunk? - Kérdeztem Beccát, aki szinte nem értett semmit. Ahogy én sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése