Becky

Rebecca

- Azért tényleg furcsa volt, amit az órán csináltál - jegyeztem meg félénken, és egyre hátráltam ahogy közeledett felém. Nem tudom, hogy miért volt most más, de egyszerűen nem mertem a közelében maradni. Azt éreztem, hogy menekülnöm kell, ha nem akarom, hogy valami végleg elragadjon. 

Ahogy Zack rám kiabált annyira megijedtem, hogy szemeim könnybe lábadtak. Nem akartam, hogy valaha sírni lásson, nem lehettem előtte gyenge, most azoknak a kövér és nehéz cseppeknek mégsem tudtam parancsolni. Egyszerűen megszólalni se mertem, vagy inkább a torkomban dobogó szívem miatt nem tudtam. Féltem Zacktől. Mikor neki esett a medence szélének, mégis gondolkodás nélkül mentem oda segíteni. Már rég nem egy szerető volt Zack és ez rosszul esett, hiszen megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes. Erre most féltem Zacket. 

- Zack, jól vagy? - kérdeztem ahogy letöröltem könnyeimet, majd megfogtam a srác kezét és hozzábújtam. Nem éreztem, hogy biztonságban vagyok, vagy hogy megbízhatok benne, de most neki volt rám szüksége, így nem gondolkadhattam, hogy mit tegyek. - Ne haragudj Zack, én csak... rossz napom volt - magyaráztam suttogva, majd kiszálltam a medencéből, és hagytam hogy megmasszírozzon. Féltem, hogy mit fog tenni, féltem attól, hogy még nagyobb fájdalmat fog okozni, mint valaha Derek. De hát, azt is túl éltem, és már csak egy rossz emlék. Mit tudna tenni Zack, amivel bánthatna? Semmit.