Arcunk egészen közel került, miközben haját piszkálgattam. Ahogy arcát felém fordította, ajkaim is elnyíltak a csodálkozástól, mennyire gyönyörű, acélkék íriszei vannak. Miután szemeiben kigyönyörködtem magam, szépen ívelt ajkaira csúszott pillantásom. Legszívesebben megcsókoltam volna, de ahogy egy kicsit közelebb hajoltam, ő csak elfordította a tekintetét. Nem értem, hogy az a borzalmasan ócska mennyezet miért szebb nálam. Hiszen gyönyörű, hosszú, selymes csokoládé barna hajtincseim vannak. Gyönyörű, tengerkék szemeim, kívánatos ajkaim, édes kis nevető ráncocskák a szemem és a szám környékén. És valljuk be, még jó alakom is van. Erre Damon elkezdi nézegetni a plafont.
Következő megállapításán, hangosan felnevettem. A végén már könnyeimet kellett törölgetnem, hogy láthassam arcát. Végülis, annyira nem volt gáz a kérdése. Damon Welles zavarban van. Ezt meg kellene örökíteni. Miután sikerült megnyugodnom, felé fordultam és mellkasára helyeztem fejemet. Kísértsük még egy kicsit a sorsot. Kiara, a tűzzel játszol. De legalább élvezem. Ne égesd meg magad, mert sokáig fog fájni. Majd meggyógyul.
- Azt hiszem bízom a szakértőben, de ha nagyon szeretnéd, megvágom magam aztán megkóstolom - vigyorogtam rá gunyorosan, majd fölé hajoltam és egész közel helyezkedtem ajkához. Nem csókoltam meg, még nem. De beszéd közben, ajkaim súrolták az övét. - Segíthetnél, hogy kiderüljön, mennyire lennék jó vámpír. Aztán a te véredet is letesztelem - mondtam még mindig szórakozottan, majd szemeim szájára vándoroltak és egy apró puszit leheltem szája sarkába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése